Biológia Tanárnő.4.

Biológia Tanárnő.4.


A hét nagyon lassan telt Viktória Úrnő nélkül, egy részem örült a szabadságnak, de lábaim között ott volt az a kínzó szerkezet Viktória legnagyobb örömére, ami mindig emlékeztetett, hogy kié vagyok, hogy kié férfiasságom. Egy részem vágyott Viktória után, a finom illata, puha bőre, izzó vörös haja, formás teste, finom harisnyája, cipője dallamos kopogása, forró csókja járt az eszemben, amikor belemélyültem gondolataimba, és vágyat kezdtem érezni, hamar megbántam, az erényöv egy percre nem könyörült rajtam és kegyetlenül büntetett. Ahogy telt az idő, ahogy elmaradt napról- napra az áhított orgazmus, amire minden férfi vágyik úgy egyre elviselhetetlenebb lett, kiszolgáltatottnak éreztem magam még a saját ágyamban a saját paplanom melegében is.

Nem telt el úgy hajnal, hogy öt óra magasságában ne keltem volna fel ölem kínzó fájdalmára, nem telt el úgy egy este sem, hogy könnyen el tudtam volna aludni, kezdtem kimerülté válni, a személyiségem kezdett átformálódni.

Vártam a péntek délutánt, hogy lekerüljön az erényöv, reménykedtem benne, hogy kielégülhetek, szinte csak ez járt a fejemben…

Az iskolában a tanárnőt, Viktóriát, csak párszor láttam, és persze az óráinkon amit Ő tartott, teljesen közömbösen viselkedett, csak egyszer-kétszer csillant meg a szeme óra közben, vagy lehet csak én éreztem így, de mintha a fejében meztelenül kiszolgáltatottan éltem volna, ezt sugározták szemei.


Pénteki órarendem szerencsére elég könnyű, hamar hazaértem és elkezdtem készülődni, a szüleimnek megint mondtam, hogy a hétvégét nem töltöm itthon, láthatóan nem fogadták rosszul, de elkezdtek kérdezősködni..

Szerelmes vagy? Biztos kislány is van a dologban! Nem szoktál te ennyit tanulni.

Hagyjad már drágám, a fiúnk már felnőtt...

Majd egyszer hozd haza bemutatni. Hogy hívják?

Nem tudtam jobbat kitalálni hírtelen: Vikinek hívják, de nem csak ő lesz ott…

Ennyi láthatólag elég is volt, de gondolkodtatott, hogy a jövőben, hogyan fogok én minden hétvégén lelépni itthonról, ha kell…

Jött egy sms Viktóriától, hogy délután 17:30 kor vár a háza bejáratánál. Hamar elkészültem otthon és indultam is.

Az úton már elkezdett a szívem kalapálni, sejtettem, hogy kínok várnak, de reménykedtem az örömökben is. Úgy érzetem, hogy jó szolgája akarok lenni, szeretném ha büszke lenne rám, és szeretném ha örömet tudnék okozni Úrnőmnek.

Az utat ismervén hamar megérkeztem a kapuja elé, vettem egy mély levegőt…
A kapu most is résnyire nyitva volt, benyitottam és bementem a bejárati ajtó elé. Még volt 10 perc a megbeszélt időpontig. Nemtudtam mi tévő legyek, csengessek, ne csengessek, az órámat néztem, gondolkodtam. Láttam az ajtón lévő lőrésszerű krém üveg háta mögött egy árnyék mozgolódik, tudtam, hogy Viktória Úrnő…
Végül megpróbáltam kitenni magamért, letérdeltem az ajtaja elé és vártam 10 percet leszegett fejjel, meg sem mozdultam, majd pontban fél hatkor halkan kopogtattam az ajtaján, láttam, hogy megmozdul odamegy az ajtóhoz, de nem nyitotta ki, innentől eltelhetett 6-7 perc mire kinyitotta az ajtót, én ezt az időt mozdulatlanul a legnagyobb nyugalomban vártam ki.
Az ajtó kinyílt, de nem mozdultam…

Hmmm…. Ez tetszik! Egészen átszellemülten jöttél színem elé.
Üdvözlöm Viktória Úrnő!

Viktória odalépett hozzám és a fejem alá nyúlt és felhúzta a fejem, láttam ahogy ragyog a szeme és mosolyog, láthatóan örült nekem.

Ekkor egy láncon csüngő kulcsot lógatott a szemem magasságába, az erényöv kulcsa, nagyon megörültem neki, és automatikusan nyúltam felé a jobb kezemmel, de hatalmasat csapott rá…

Mit képzelsz? Adtam rá engedélyt? Hmm? Mondtam, hogy vedd el????

Őszintén sajnálom Viktória Úrnő!

És tényleg sajnáltam, nem akartam hibázni, jó szolgája akartam lenni, de tudom ez még jó időbe bele fog kerülni, de kész voltam rá, hogy tanuljak.

És most üdvözöld Úrnődet!!

Örömmel teszem Viktória Úrnő!

Ezzel oda is nyújtotta jobb lábát, illatos volt és finom, lehetett érezni a tusfürdő illatát, végignyaltam a lábfejét és a bokáját, majd a boka lánc körül is körbenyaltam a lábát. A harisnyás lába finoman simogatta nyelvem, jóleső érzés volt. Ekkor megemelte a lábát is amin egy fekete tűsarkú szandál volt, és odanyújtotta…

A talpát is!

A nyelvem bő nyálban úszott, és élvezettel nyaltam szép cipőjét. A talpát.. a sarkát szopogattam. Majd megfogta fülem és beráncigált az ajtón túl és becsapta azt…

Itt az ideje egy kis hangulatot teremteni és jár már nekem egy kis élvezet!! Egész héten nélkülöztem, de ha jól sejtem te is, igaz Zoli?!

Most besétálunk a nappaliba, azaz csak én, te! Te kutya viszont hátratett kézzel térden állva jössz mögöttem, minden lépésem után megcsókolod a földet és ne merj lemaradni, mert még kicsipkézem rojtosra a segged és a tökeidet!

Ezzel Viktória határozott de nem túl gyors lépésekkel elindult a nappali irányába, én térden állva követtem hátratett kézzel, és minden lépése után megcsókoltam a földet, ahol lába járt… Néha néha lopva rátekintettem szűk szoknyájában lévő fenekére, és mérhetetlen vágyat éreztem iránta, legszívesebben fogtam volna és letepertem volna, de nem lehetett, nem szabad! Mondtam magamban! A szolga és a kiéhezett férfi harcolt magamban! Végül megérkeztünk a nappaliba.

Vetkőzz le!
Igenis Viktória Úrnő!

Ugye fürödtél?

Igen Viktória Úrnő!
Helyes! Nem szeretem a koszos férgeket!

Ülj a székbe!

Miután villám gyorsan levetkőztem, leültem a székbe. Semmi nem volt rajtam, csak az erényöv.

Viktória nem leplezte tetszett neki, hogy zárva a farkam. Odalépett elém, megfordult és lehajolt és elkezdte lassan letolni a szoknyáját. Kibukott a feneke, nem volt rajta bugyi, a szemem elé tárult húsos puncija ami szét volt nyílva mint egy rózsaszirom, legszívesebben beleharaptam volna izzó ajkaiba. Majd megfordult és levette a blúzát is, és elkezdett játszani saját melleivel. Csodás mellein a bimbók meredeztek mintha a bimbó udvarán tornyok állnának.

Én a csillagokat láttam, a farkam szúrták a tüskék, a herém mintha le akart volna szakadni…

Viktória megkegyelmezni látszott, elővette a kulcsot és simogatta a kulccsal magát, a kulcsot odanyomta a puncijához és a nedvei ráragadtak, ekkor elém lépett és a számhoz nyomta a kulcsot.

Nyald le a kulcsról!

Jött az utasítás és én boldogan engedelmeskedtem. Finom íze volt, édes eper íz.

Beletette az erényövbe a kulcsot és megparancsolta, hogy semmiféleképp ne nyúljak hozzá.
Viktória a számhoz nyomta a punciját.

Nyald! Nyald mint egy kutya a csontot! Van egy meglepetés, ha megtalálod, ezt ma levehetjük egy időre rólad.

Köszönök Viktória Úrnő!

Vadul elkezdtem nyalni Úrnőm punciját, ami oly nedves volt, hogy nem győztem lenyalni a nedvét, beletúrtam az arcom, hangosan kortyoltam Úrnőm nedveit. Élveztem, de farkam reménytelenül még mindig raboskodott. Fészkelődtem a székben és vártam végre, hogy levegye Úrnőm…
Azon járt az eszem, hogy mi az a meglepetés amit meg kéne nekem találnom?
Végül az eszembe jutott, biztos elrejtett magában valamit. Azért lehetett olyan finom íze a levének az imént. Vadul elkezdtem belenyalni a lyukába, a nyelvem úgy kidugtam, hogy a nyelvem alatt az izomzat sajgott, mintha nyújtanák. Végül a nyelvem hegyével elértem valamit, eper íze van, biztos egy eper. Próbáltam a nyelvemmel kikanalazni az epret az Úrnői Isteni Punciból, de keservesen haladtam. Úgy dolgoztam rajta mint egy hangyász borz, amint termeszvárat talált és lakomázik. Végül negyedóra szenvedés után kijött, igaz már nem egy szép szem eper volt, szét volt trancsírozva és össze volt nyomva, de soha nem voltam ilyen büszke magamra.

Szép munka! Edd meg! A tiéd!

Örömmel rágtam, és ízlelgettem! Hangosan megköszöntem, és hálát adtam az égnek, hogy ebben részem lehetett. Ha minden Nő ilyen lenne mint Viktória, akkor egy férfi sem lenne elégedetlen, és senki nem járna félrekefélni, mert otthon nem leli amire vágyik. De nekem részem lehet eme csodában, és baromi szerencsésnek éreztem magam. Miközben lenyeltem az epret Viktória kinyitotta a lakatot és levette az erényövem. Soha nem éreztem ehhez hasonlót, szabad vagyok, egy hét szenvedés után, végre. Ez jobb érzés mint síelés után levenni az átázott holmit…

Viktória elkezdte simogatni a farkam, amitől rakéta sebességgel állt fel.

Ott ültem a székben álló farokkal, és reménykedtem, hogy csak így tovább, ennél rosszabb ne legyen.

Viktória elővett egy érdekes szilikon köpenyt az egyik polcról. A köpeny külső felületén sok nagy rücsök volt. Rákent a farkamra egy krémet, és ráhúzta nagy nehezen a köpenyt a farkamra. A krém amit rákent forró érzést biztosított, és izgatott. A köpeny külső felére is rákent valamit amitől extra csúszós lett és csillogott.. Az egész farkam benne volt a köpenyben, a farkam úgy nézett így ki mint egy vastag buzogány amin ezer-egy tüske van.

Szegény pici szolga, sajnos így nem fogsz sokat érezni belőlem… de én annál jobban fogom élvezni. Mondta Viktória! Majd szemben velem beleült a farkamba. Alig éreztem valamit, Viktória vadul baszta a farkam, de én nem éreztem szinte semmit, épp annyit, hogy megőrüljek, hogy szenvedjek. Viktória nagyon élvezhette a buzogány rücskeit, úgy nyögött, jajveszékelt, szuszogott a fülembe mintha 1001 éve nem szeretkezett volna, de ez nem szeretkezés volt, ez kő kemény baszás, ami élvezetre ment nem babra.
Viktória felpattant és odament egy fotel mögé , és ráhajolt. Utasított, hogy menjek mögé és basszam meg. Felálltam és mögé mentem majd folytattam amit elkezdett.

Gyorsabban-gyorsabban-erősebben! ERŐSEBBEN! Jött az utasítás, úgy keféltem mint egy gőzkefegép.
Ohh—aaaaaahhhhhh, úúúú..úúúúú…
Aaaahhhhh… ahhh..ahhh…
Viktória nyögései olyan mélyen hatottak rám, hogy még gyorsabban keféltem. Épp, hogy kezdtem érezni ennél a tempónál a sexet, ezért próbáltam még gyorsabb lenni, olyan régen volt punciban a farkam, az nem lehet, hogy ne érezzem…

Izzadtam, a szívem hevesen vert, az izmaim fájtak.
Viktória már elélvezett egyszer, de én folytattam… én is kívántam az élvezést… de ebben a köpenyben közel sem érhettem hozzá.

Végül percekkel később amik óráknak tűntek, kimerültségemben összerogytam. Le a földre, mint egy tenyészló ami kidöglött. Igaz annyi erőm sem maradt, hogy egyet nyerítsek.

Viktória pihegett és szuszogott, leült mellém a földre és cirógatta a hajam, beletúrt és beletúrt, én meg sem tudtam mozdulni.

Eltelt legalább 10 perc mire annyi erőm lett, hogy fel tudjak állni..

Gyere, menjünk zuhanyozni!

Viktória ment előre én mentem utána. Kimentünk a fürdőbe, és Viktória is levett magáról mindent, anyaszült meztelen állt előttem, csodás látvány volt. Beléptünk a tálcára és elhúzta az ajtót. Levette a köpenyt a farkamról és szappannal megmosta a farkam. Kérte viszonozzam, én remegő kézzel szappanoztam be Úrnőm punciját és mostam finoman, dörzsöltem.. a langyos víz folyt testünkön Viktória haja is csurom vizes lett, de úgy állt neki mint egy vad macska aki vízbe esett, vizes haj kevés nőnek áll ilyen jól mint neki.

Mosd meg a hátam!

Levettem a polcról egy vanília illatú tusfürdőt és elkezdtem megmosni a hátát Viktóriának. A farkam vadul állt, nem érdekelt, hogy mekkora büntetést kapok, de oda tettem a lábai közé, nem tettem be neki, csak odanyomtam, már nem én irányítottam magamat. Viktória halkan felnyögött, én erre felbuzdultam és a melleit is jó alaposan megmostam a tusfürdővel, szorosan odabújtam a hátához és átöleltem.
Csókokat nyomtam a nyakára, és a fülébe súgtam:
Kérlek könyörülj rajtam!

…

Eltelt legalább egy fél perc mire válaszolt Viktória!

Vágyad kedves, de büntetést von maga után, ugye nem kell ecsetelnem, hogy miért. Nem egy, nem is két szabályt hágsz át, de jól van meghághatsz Zoli, de mikor el fogsz élvezni gondolj arra, hogy ennek meg lesz a böjtje: a fájdalom!

Viktória szavai nem hatottak rám, semmi sem járt a szemem előtt csak, hogy elélvezhessek, és az még plusz élvezet, hogy egy ilyen szép nőbe. A büntetés amiről Viktória beszélt, úgy sem maradt volna el, ha nem ezért akkor másért, hisz Viktória szeret kínt okozni.
Viktóriát öleltem szorosan, érezte szívem minden egyes dobbanását, és én is az övét, ha nem lenne tudatomban, hogy egy könyörtelen Domina, olyan képet festenénk mint egy szerelmes pár, de nem, itt szó sincs egyenrangú szerelmes párról, itt kemény ÚRNŐ- szolga kapcsolat kezd kibontakozni.

A farkammal simogattam Viktória punciját, combja belsejét, fenekének nyílását. Néha néha meg is remegett Viktória egy pillanatra, de háttal nekem határozottan állt. Mikor már végletekig fel voltam ajzva megragadtam Viktória vállát egyik kezemmel, a másikkal a mellébe kapaszkodtam mint egy védtelen csecsemő és belehasítottam a testébe, szép lassan mozogtam ki-be-ki-be. Viktória halk nyögésekkel én annál vadabb hörgéssel kísértem az eseményeket.

Zoli! Minél tovább tarts ki! Ez parancs! Minél tovább bírod, annál kisebb büntetést fogsz kapni!

Értettem, köszönöm Viktória Úrnő!

Ritmusosan járt a testem, vadul erősen mélyre fúrtam Viktóriában, de nem telt bele 3 percbe, hogy érzetem itt az orgazmusom ideje, a heréim táncot jártak szó szerint, remegtek mint egy földrengés, próbáltam visszatartani az utolsó pillanatig, de úgy robbant ki magamból az ondó, mint egy tűzoltócsapból a vízsugár. Az egész testemet átjáró legmélyebb elélvezésben volt részem, majdnem összeestem. Úgy üvöltöttem fel mint egy vérfarkas mikor prédát ejt, hagytam, hogy az érzés magával ragadjon…

Köszönöm Viktória Úrnő! Rendelkezzem velem, én alázattal fogadok minden szenvedést és parancsot!

Ezt el is várom!

Megtörölköztünk és felöltöztünk, majd beültünk az autóba és megcéloztuk a Normafát. Egy séta erejére. Este 8 óra körül járt az idő. Csak elvétve találkoztunk egy-két szerelmes párral, vagy futó emberkével, a kilátó felé vettük az irányt, és beszélgettünk. Sok mindenről. Róla, rólam, az eddigi életéről, hogy hogyan került bele ebbe a világba. Sok megdöbbentő dolgot mesélt nekem. És én csak ittam szavait. Majd egy ösvényre tévedtünk, amin tettünk 2-3 száz métert és egy tisztáson megálltunk..

Vetkőzz le Zoli!

Igenis Viktória Úrnő!

Lopva körül néztem, eléggé el voltunk vonulva az összes turista úttól és ösvénytől, már majdnem sötét volt teljesen, levetkőztem és vártam..

Tudod Zoli, tartok attól, hogy a rabszolga versenyen, ami már csak 2 hónap szinte, nem fogod megállni a helyed, és szégyent hozol rám. Tudom, hogy elég későn kezdjük rá a felkészülést, de azért tegyél meg mindent Úrnődért. Ne feledd soha: minden egyes sziszegés nélküli pálcacsapással, minden egyes grimasz nélkül teljesített paranccsal Úrnődnek örömöt okozol.
A rabszolga verseny első feladata a fájdalom viselési teszt lesz. Tavaly a bajnok 147 pálcacsapással nyert, igaz 2 hónapig nem is tudott leülni, de ezzel bebizonyította Urának, hogy érte minden nemű fájdalmat képes elviselni, és bármit képes elviselni.
És igen szégyen szemre tavaly egy szolganő előzte meg a férfiakat. Ezen a feladaton csak akkor leszel sikeres, vagy legalább nem az utolsó, ha nem jár majd más az eszedben mind az, hogy Úrnődnek örömöt okozz és, hogy érte viseld el a fájdalmat. Maga a teszt úgy fog lezajlani, hogy minden szolga és szolganő gazdát cserél, hogy nehogy valaki a saját szolgájával kivételesen bánjon, tehát számíthatsz rá, hogy akinek ki leszel sorsolva mindent el fog követni, hogy hamar feladd, megtörj. Egy beáztatott, vékony pálcával fognak majd elfenekelni, előtte kötelezően mindenkinek egy órát kell egy hideg lavór vízben ülnie, hogy felpuhuljon a bőre.

Eddig érted Zoli?

Igen Viktória Úrnő!

Félsz?

Igen Viktória Úrnő, félek, nem hiszem, hogy méltóképp tudom majd Úrnőmet képviselni, de minden tőlem telhetőt megteszek majd, mert szeretném, ha Úrnőm büszke lenne rám.

Ennek örülök.

Tehát: minden szolga egy fenekelő bakra lesz rádöntve, de nem lesz kikötözve, a fenekelése addig fog tartani, amíg, vagy el nem ájul, vagy a kezeivel hátra nem kap, vagy nem kéri, hogy hagyják abba. Tehát ezen az alkalmon önszántatokból kell büszkén viselni a fájdalmat gazdátokért.

A múltkor már említettem, hogy a győztes miben részesül, viszont a vesztest gyengesége miatt meg fogják büntetni. Kegyetlenül. De erről később. Nem szeretném ha te lennél az.

És most egy bemelegítő próba következzen.
Ott van az a félig kidőlt fa, hajolj rá.

Ezzel ráhajoltam a korhadt fára, Viktória letépett egy vékony ágat egy közeli bokorról, és mögém lépett. Sötét volt már. Emberek a közelben nem voltak.

Már suhogtatta a levegőben Viktória a rögtönzött pálcáját, amikor megszólaltam:

Kérem ne kíméljen, örömöt akarok önnek okozni Úrnőm!

Ekkor Viktória megcsókolta mind két farpofámat, majd lesújtott…

Szzhíííj…
Úúúú…
Auuu…
Ááá…

Viktória izomból verte a fenekem. Az első pár ütést gond nélkül elviseltem, nem volt már új dolog a fájdalom, de a 10. ütés környékén, kezdett könny szökni a szememben. Mondogattam magamban, hogy bírnom kell! Bírnom kell! Az Úrnőmért! Hogy boldoggá tegyem… de…
Ááááááá…
Egyre jobban fájt. A fájdalom egy szinten túl elveszi az ember eszét és már nem tudsz arra koncentrálni amire addig, hogy bírnod kell, ezen a szinten túl már csak arra gondolsz, hogy legyen vége.

Ááááá… Kérlek Viktória! Hagyd abba! Nem bírom!
41! Még tizet! Bírd ki!
Ne –ne kérlek! Nyavalyogtam mint egy kisgyerek. Ez elviselhetetlen.

Jól van!
Ekkor azt hittem, hogy Viktória megkegyelmez, de nem! Elővett egy kötelet, a kezeimet a fához kötötte, és így szólt:

Akkor innentől még kapsz 20-at, azért mert felállt, mert tisztességtelen gondolataid voltak, mert engedély nélkül kívántad a testem, és mert használtad.

Ne-ne kérlek! Nem bírom ki! Jött ki elcsukló hangon belőlem, majd folytatta a verésemet. Mikor suhogott a pálca és ívben feszülve csapott hátsomra, felvette testem körvonalát, és én üvöltve ráztam testem, a fenekem izzott, a bőr néhol felszakadt, a folyamatos kínnal nem bírtam el, testem ellenem fordult, mintha Úrnőm és a saját testem is engem büntetne: bevizeltem…
Szégyelltem magam, amiért nem voltam elég erős, amiért bevizeltem, amiért megtörve fetrengtem, de nem volt miért szégyenkeznem, erre később rájöttem, hisz minden ami történt, azért történt mert Viktória így akarta, mert így akart velem játszadozni. Csak egy eszköz voltam perverziója csillapítására.

Eloldozott Viktória, majd hazamentünk. Zuhanyzás után tett rám egy hűsítő krémet, ami némileg csillapította a fájdalmamat. Ma este az ő ágyában aludtam, a lábaim az ágy végéhez volt kikötözve, a karjaim a fejem fölé.

Viktória egy csipkés kis hálóingbe, harisnyában, cipőben feküdt mellém, felizgatott, de utána hagyott engem, játszott magával. Majd kértem inni, mert nagyon szomjas voltam, de csak a számba köpött. Féltem nem büszke rám egy cseppet sem…

Majd villanyt oltott és lefeküdt aludni mellém, vártam a holnapot, kimerült voltam most is, az agyam már szinte nem is járt, egy tompa fél álom volt a szememen, amikor Viktória a fejét a mellkasomra tette párna gyanánt, és azon aludt el. Én boldog voltam, hogy közel van hozzám, talán mégsem okoztam csalódást?! Kérdeztem magamban… vagy csak álmában véletlen feküdt rám… nem tudtam biztosan.
Kételyek között hamar elaludtam én is…

Folyt.köv.