Hazudj! Hazudj még!!! 8.

- Na gyerünk kicsim, nincs mitől félned! Házam népe ismeri a szokásaimat, hidd el nem fogja őket meglepni a vendégeskedésed. Oh..vagy a mezítelenséged zavar? A kicsiny farkad senki érdeklődését nem fogja felkelteni, erről biztosíthatlak. – int felnevetve miközben elpihent, kókadt férfiasságod felé vet egy lenéző pillantást.
- Na gyerünk! – rántja meg ellentmondást nem tűrően a láncod.
- Ma még sok dolgunk van! – szava nem épp megnyugtató.
Még nem tudod mi vár az ajtón túl, de céklavörös fejjel követed. A szobád az emeleten van állapítod meg a lefele vezető nem kevés lépcsőfokról. A korlát még rejti a kilátást, de a felcsendülő nevetés és a beszédfoszlányok nem hagynak kétséget afelől, hogy bizony mások is vannak odalent. A levegő is pár fokkal hűvösebb lesz, ahogy leértek.

Egy gyönyörű tágas nappali tárul a szemed elé. Drága bútorok, puha szőnyegek és rengeteg trófea. Igazi vadászlak, akárcsak Béláé.
„Béla te áruló!” csikordul össze a fogad a gondolatra.
Ám nincs időd sokat időzni a dühödön, mert a konyhába léptet be Ildikó egy folyosó végén. A helyiségben három fiatal nő és nem más, mint Béla tartózkodik. Barátod elégedetten néz rajtad végig.

- Látom túlélted az első éjszakát! – mondja jókedvűen, mintha csak összefutottatok volna. Pillantása végigfut rajtad és öleden állapodik meg.
- Lehet rakni kéne még a kazánra, kissé hűvös a levegő ma – jegyzi meg felkuncogva.
Dühös tekinteted szikrákat vet felé.
- Azonnal engedj el te rohadék! – fröccsened és folytatnád is tán, ám egy csattanós pofonnak leszel meglepett gazdája. Ildikó nemrég még puha keze osztotta ki számodra.

- Hallgass szolga! – szisszeni feléd szigorral.
- Akkor beszélsz, ha kérdezlek! Teszed amit mondok! – int az asztal mellett álló egyik szék felé a nő, melyet Béla tol ki a lábával. Ajkán kárörvendő kis mosoly. A helyzetedre célozva gondolod a kárörvendést, ám a póráz megrántásának hatására megkerülve az asztalt jössz rá, hogy van ennél rosszabb is, mint barátod öröme.
A szék ülőkéjéhez rögzítve egy anal plug vár. Az egyik lány szinte forgatókönyv szerint, valami lassan folyókázó, átlátszó anyagot önt rá.
- Ülj bele! – jön Ildikó szájából a parancs. Megkövülten nézed, a fekete eszközön lustán csordogáló síkosítót.

- Azt mondtam ülj bele! – lép eléd türelmetlenül a nő és lábad közé nyúlva, heréidre markol keményen. Kínnal üvöltesz fel.
- Ne kelljen még egyszer mondanom! – válik szelíddé Ildikó hangja, miközben a mozdulat ereje nem csökken. A pórázt már nem használja, helyette heréidnél fogva húz a szék elé és akaratának újabb nyomatékot ad, szépen manikűrözött körmeivel.
Összegörnyedsz a fájdalomtól. Szemedből könny perdül.
- Ülj bele kicsim! – kér Ildikó halkan, ám nem ereszt. Tudod jól nem is fog, míg nem teljesíted az óhaját.

- Ezt még megbánod”pajtás” ! – sziszeged Béla felé, aki érdeklődve, csendben figyeli a fejleményeket. Szavaid visszhangja egy újabb pofon, mintha még nem lenne elég bajod.
- Hallgass! – szisszeni újra Ildikó.
Nincs mit tenned, lehunyt szemmel összeszorított szájjal, ereszkedsz bele az eszközbe. A kis játékszer a talpa felé vastagodva egyre inkább kényelmetlenné teszi számodra a helyzetet. Senki sem kímél, nem sajnálnak, vagy éreznek veled együtt. Béla kényelmesen hátradőlve szürcsöli a reggeli kávéját. A lányok pedig sürgölődnek a tűzhely, az asztal és a tálalószekrények között. Mire beleereszkedsz az eszközbe, Ildikó elereszti a koronaékszereidet és elégedetten simít arcodra.

- Ügyes vagy kicsim! – dicsér kedvesen. A széked mellett két lány hajol le és csatolják mindkét bokád pántját, a lábakra erősített karabinerekhez. Kezed eloldják.
Tányér és evőeszköz kerül eléd. Egy pohár narancslé. Egy csésze kávé. A tányérra sült szalonna, tojás, sonka, mellé savanyúság és friss zsemle. Az asztal közepére frissen sült kalács, kis tálkákban vaj, méz, lekvár.
Mire minden előtted van, addigra Ildikó és Béla elé is reggeli kerül, sőt a három lány is lehuppan, kipirul arccal. Kíváncsi pillantásokat vetnek feléd.

folyt. köv.