Hazudj! Hazudj még!!! 7.

Óráknak tűnő percek múlva nyílik az ajtó és Ildikó lép be.
- Kérem, kérem engedjen el! Soha, soha többé nem hazudok Beátának! – nyüszítesz fel. Ildikó megsimítja könnyáztatta arcodat.
- Nem érzem valósnak a szavaid kicsim, ezeket csak a pillanatnyi kényelmetlenségek mondatják veled! Sajnálom, de alapos leckét kell hogy kapj. – mondja anyáskodó szeretettel.

Szimatolni kezd.
- Itt valaki bizony telerakta a pelust! Gyere kincsem tegyünk róla, hogy ne érezd magad kellemetlenül! – oldja el a karpántjaidat a kiságy rácsairól. A fürdőbe vezet, mely utat neked természetesen négykézláb kell megtenned. A kádba állít és ott veszi le rólad a nyakörvet, a pántokat és a pelenkát. A szag hirtelen önti el a kis helyiséget, de ő nem törődik vele. Langyos vízzel lefürdet. Gondosan illatosra mosdat. Puha keze finoman érinti a meggyötört felületet. Bőröd kissé kidörzsölte a krém és a púder által összeállt kis morzsalékok sokasága. Tested ürítkezése sem épp testápolóként hatott rád. Majd véghezviszi a hátsó fertályad újbóli megtisztítását, többedszerre is átmossa vastagbeled. Nincs erőd tiltakozni mikor visszarakja rád a nyakörved és a gyűlölt rózsaszín pántokat. Kifáradva nyúlsz el a hálószobai nagyágyon. Az újbóli beígért hőmérőzéstől tartva, mégis jólesően nyújtózol ki a gémberedett éjszaka után.

Ildikó rögzíti a kezeid az ágytámlához, majd elvonul fürödni, újból megmutatva formás idomait.
Pihenkélésed nem tart sokáig. Rövidesen érkezik. Kezében krémes doboz. Aggódva figyeled, de csak felnevet.
- Ugyan, ugyan! A félelem jó tanácsadó, de nem mindig célravezető! – lendülve a combjaidra ül és a dobozt kinyitva ujjaira vesz egy jó adagot. Farkad veszi két kezébe és érzéssel masszírozva bekenegeti, ahogy zacsid sem marad érintetlen a gondoskodás okán. Majd belsőcombod is kencézésre kerül. A kín enyhül, már már eltűnik. Férfiasságod nem tud ellenállni a kellemes érintésnek, tekinteted akarva akaratlan is Ildikó mezítelen ágyékán kalandozik. Ám nem úszod meg. A tegnapi madzag ismét csak elszorítja élvezeted duzzanatát és az sem vígasztal, hogy kínzód megába fogadja felébresztett farkad. Pontosan tudod, most sem fogsz élvezethez jutni. Ildikó viszont többször is. Majd hogy kielégülve, nedvét bőven csorgatva nedvesen, csillogósan hagyja el ágyékod. A farkad ölelő szőr szomjasan issza be az izgató cseppeket. Vággyal telin nyögsz fel.

- Oh nem kincsem! Pontosan tudod már, ez nem jutalomüdülés a számodra. – fordul meg a nő és még nedves illatos pináját a szádra nyomja.
- Tedd szépen a dolgod picim! – utasít és nyalnod kell, mert különben levegődtől foszt meg. A farkadról átkenődött krém íze is a szádba kerül, ám nem foglalkozhatsz sokáig az émelygés gondolatával, mert máris fogytán a levegőd. Nyalnod kell és teszed is, ha nem akarsz fuldoklani. Ildikó hangosan élvez, miközben farkad veszi kezelésbe. Letekeri róla az elszorító bakancsfűzőt és addig játszik vele, míg a hőmérő újfent el nem merül benne. Csak ekkor vet véget az élvezetének és száll le arcodról. Még mindig megdöbbentő látvány számodra a farkadból kiálló hőmérővég. Két bokád a csuklóidhoz rögzíti és ujjait krémezi, majd a feneked lukát is.
Egy ujj könnyedén csúszik be, majd ez a szám a négyet is eléri mikor kiáltozni kezdesz.

- Ne! Kérem ne! Hagyja abba! Nagyon feszít és fáj is! – vergődsz amennyire kényelmetlen helyzeted engedi.
- Még meg fogod ezt köszönni nekem kicsim! - mozog benned továbbra is Ildikó négy ujja.
- Lazíts és koncentrálj! Ennek így kell lennie! Gondolkodtál volna akkor, mikor oly gondosan összecsomagoltad a bőröndöd a kiküldetésre! – mondja halkan fenyegetőn a nő.

Valamelyest elcsendesedsz és beharapott szájszéllel nyögsz és tűrsz, remélve egyszer vége lesz. S az egyszer valóban eljön. A kéz kikerül a hátsódból anélkül, hogy élvezetet is hozott volna. A hőmérő is kihúzatik lassan, érzéssel.
- Lám csak maradt a harminchat nyolc. Vagyis minden rendben! – örül meg Ildikó láthatóan.

- Akkor mehetünk reggelizni! – áll fel mellőled és a fürdőbe lépve, alaposan kezet mos. A szekrényből egy könnyű otthoni viseletet vesz elő és felöltözik. Meglepetésedre bugyit nem vesz, s melltartót se. A vékony anyagot majd átböki formás mellének hegyes, kemény bimbója.
Lábad eloldja. Kezed a hátad mögött összeköti és nyakörvedre láncot akaszt. Az ajtó felé vezet. Meglepődve lélegzet visszafojtva állsz meg. Odakint lehetnek mások is tán. Vélhetően nem egyedül él Ildikó az erdő közepén.

folyt. köv.