Úrnők úrnője 14. - Reni

- Ülj terpeszben a sarokba! - hangzott úrnőm parancsa. Természetesen már meztelen voltam, ő még mindig csinos, sötét ruhájában és szandáljában volt, és persze a részegsége sem múlt el.
Elővett egy régi golyós játékot. Nyolc színes nagy golyó, és egy kis fehér golyó volt a kezében. Játszottam ezt kiskoromban, úgyhogy ismertem a szabályokat. Négy szín volt, mindből két golyó, a játék lényege az volt, hogy a lehelyezett fehér golyóhoz minél közelebb kellett gurítani a nagyokat. És az nyer, akié a legközelebb van hozzá az összes gurítás után. Baljós előjel volt, hogy a fehér ezúttal a dobozban maradt.
- Sajnos nincs itt egyik úrnőtársam sem, úgyhogy csak egyedül játszhatok. Szerinted melyik szín nyer? - kérdezte Királynőm nevetve. Már a kezében volt az egyik zöld golyó. - Ha eltalálod a nyertest, levehetsz rólam egy ruhadarabot.
- A sárga fog nyerni, Királynőm - feleltem reménykedve. Még sosem tett ilyen nagylelkű felajánlást.

De nem volt időm ezen elmélkedni, ugyanis máris bekövetkezett az, amitől rettegtem,
az első gurítás. Tudtam, hogy nem húzódhatok el, úgyhogy csak szomorúan néztem, ahogy a labdácska telibe kapja a heréimet. Szerencsére ez még annyira nem fájt.
Renáta Királynőm nagyon jókat nevetgélt minden gurítás után.
- Ha látnád az arcod... - mondogatta.
A harmadik gurítás volt az első, amelyik igazából telibe talált. Hatalmas nevetés volt a jutalmam, és pokoli fájdalmak. A sárgával gurított utoljára.
- Na nézzük, igazad lesz-e - vezette fel. Aztán "véletlenül" kicsúszott a kezéből a labda, így ez a tippem nem jött be. Valószínűleg az arcomra lehetett írva a csalódottságom.
- Szeretnéd levenni a ruhámat? Szerettél volna bugyiban látni? Rimánkodj érte te szánalmas féreg! - azzal leült a napéra. Én már ügettem is a lábai elé.
- Könyörgöm, Királynőm. Ez lenne a legcsodálatosabb dolog, ami hitvány életem során történhet velem. Ön életem értelme, csodálom, imádom Önt. Rimánkodok, adja meg nekem ezt a kegyet.
- Nyald a talpam, te talpnyaló csicska! - dugta a szám elé szandálját. Koszos volt a talpa, de éreztem, hogy most nincs helye lazsálásnak. Olyan vehemensen nyaltam a talpát, mint még soha.

Aztán megtörtént az, amiről korábban még csak álmodni se mertem.
- Rendben, kutyus, vetkőztess - emelte fel a kezét.
Szép lassan óvatosan levettem róla a koktélruhát, és feltárult előttem csodálatos teste. Fekete melltartó és bugyi volt rajta.
- Ön csodálatosan gyönyörű, Királynőm - bókoltam neki, és alázatosan megcsókoltam a lábát.
- Táncolj nekem, szolga! Balettozz! Ott a szoba közepén - mutatta. - Mint egy igazi balett táncos.
Így történt meg, hogy álló farokkal, meztelenül elkezdtem balettozni egy gyönyörű Királynő nappalijában.