Kincs

Csókold a csodák rombuszát mely nem idom üres papírra vetve
De évezredek óta szolgálva
Istennek, embernek teljen benne kedve.
Százszor megcsodálva újra meg újra oltárra emelve.

Üdvöt kínáló drága kincs
Mellőle ember eltekint.
Ha egyszer megérzed illatát ízleled italát
Felperzsel minden éjszakát!

S ha végre kitárod kapuját...
Menj csak be bátran menj tovább!
Egyszer járd be rejtekét ezer csodának száz helyét
Mindig és mindig más lesz az!

Csak a lélegzetét,csak a sóhaját
Csak a remegni vágyó idomát
Odaad s elvesz mindent
Rózsaszín csillagok az égen.

Érte mindent megteszel Ő az egyetlen aki kell!
Akarod mert nincs már
Választásod e kincstár
Maradj és élvezd Tiéd minden te kis kéjenc.