Póker I.

A teremben feszült csend volt. A gomolygó füst foszlásnak induló felhőként fürkészte a játékteremben lévők gondolatait. A kerek asztalnál öten ültek.Csak néha szólalt meg valaki. A férfiak kutakodva, szúrós tekintettel, de kissé megfáradtan figyelték egymást. Az egyik férfiről különösen látszott, hogy ideges, kimerült.
Számára nagy volt a tét.
Az asztaltól távol eső zugban két lány állt. Lehajtott fejjel, hátra kötözött kézzel nézték a talajt. Két lány, egy szőke és egy barna. Nem ismerték egymást. Uraikat kísérték el a hosszú játszmára, ami már 20 órája tartott. Mindketten éhesek, fáradtak és kimerültek voltak. A játék ideje alatt sem enni, sem inni nem kaptak. A termet sem hagyhatták el. Fejüket csak néha-néha, lopva emelték fel, amikor észlelték uraik ingerült reakcióját.
A termet teljesen betöltötte a szivar aromás illatú füstje, s a férfiakból áradó izzadság szaga.
A szőke lányt az ájulás kerülgette, lábai néha megroskadtak, de még tartotta magát.
A barna lány erősebbnek bizonyult. Kitartóan várta sorsát. Érezte, hogy ez a nap sorsdöntő lesz számára. Két éve szolgált ura mellett. Ismerte jól.

Több mint 20 órás. kitartó várakozás után, a lányok mögé egy kigyúrt testalkatú biztonsági ember lépett. Belemarkolt a lányok hajába és felemelte a fejüket, miközben azt suttogta: - Egy hangot sem akarok hallani!
A lányok most láthatták a teremben lévőket.
A szőke lány összecsuklott, elájult. Nem terült el, mert az erős férfi megtartotta. A zsebéből elővett valami szúrós illatú rongyot, és az eszméletlen lány arcához tartotta, amitől az észhez tért. Ingatagon ugyan, de megállt a saját lábán.
Az asztalnál az öt emberből, egyet kivéve, mindenki fáradtan, letörten ült.
A barna hajú lány kereste volna ura tekintetét, de az az arcát a kezébe temetve ült, fel sem nézett.
Az öt emberből egyetlen egy állt fel. Nagydarab, kétajtós szekrény testalkatú, kissé pocakos, pöffeszkedő öltönyös alak volt, nagyon durva arcvonásokkal.
Intett a segédjeinek, akik közül az egyik a lányok mögött állt. Azok odamentek, átvettek a férfitől két fémbilincset majd visszamentek a lányokhoz.
A lányok nyakáról lekerült a bőr nyakörv, s megkapták a hideg fém bilincset.
Majd hirtelen elsötétült előttük a világ, ugyanis kötés került mindkettő szemére, majd az izomagyú tagok elvezették őket egy furgonhoz. A furgon csomagtere teljesen üres volt. Még egy szőnyeget sem tettek le. Oda lökték be a lányokat. Azok egymásra estek. Amikor becsapták a furgon ajtaját, a barna lány szólalt meg halkan.
- Helló, én Letti vagyok. Jól vagy?
- Én Hanna vagyok, és nem túl jól. Mi történik velünk?
- Azt hiszem új gazdánk lesz. Kifelé külföldi hangfoszlányokat hallottam.
- Félek!
- Nyugi, most próbáljunk meg pihenni, úgy sem tehetünk mást.
A kimerültség mindkettőjüket elnyomta. Még a gidres - gödrös út okozta zötykölődésre sem ébredtek fel. Csak akkor amikor kivágódott a furgon ajtaja, és egy erős kéz a lábuknál fogva rángatta ki őket.
- Gyerünk!
Majd a lányok nyakán lévő bilincsre egy vékony , de erős szerkezetű lánc került. Annál fogva húzta őket a férfi. Bekötött szemmel, hátrakötött kézzel a nyaknál fogva vezetve nehéz volt egyensúlyban maradni, követni valakit. Szerencsére a férfi nem túl gyorsra vette az iramot.

A lányokat egy szobába vezették. Úgy ahogy voltak egy asztalra tetejére hasra fekve lekötözték egymás mellé a két lányt. A fejük le lógott az asztalról.
Az új gazdájuk Iván, aki leszerelése, nyugdíjazása előtt , az orosz haditengerészetnél volt kapitány, egy fotelben terpeszkedett, nadrágja térdig letolva, a péniszét szopta egy rabnője.
Közben az izomagyú segédek a két lányról levágták a ruháikat. Mindketten egy neccharisnyában feküdtek. A feneküknél ollóval megszabdalták a harisnyájukat.
A kapitány félre tolta a szopó nő fejét, és odalépett az asztal mellé. Végigsimította a megszabdalt neccharisnyás fenekeket, majd mindkettőre akkorát csapott a tenyerével, hogy rögtön piros pozsgás lett mind a 4 félgömb. Majd odalépett először az egyik lány fejéhez. Intett az izomagyú segédnek, az belemarkolt a lány hajába, és felemelte a fejét, miközben a kötést is levette a szeméről.
A lányok egy nagy hatalmas, duzzadó vörös pénisszel néztek szembe.
- Én lenni új gazda! Te lenni szolganő! Nyitni nagyra szád!
Hаngzott az utasítás. S miközben tövig nyomta a hatalmas bránert, beszélt a lányokhoz.
- Соси мой гребаный шлюх ! (szopj, mocskos ribanc)
A szoptatás közben egy két pofon is elcsattant. A lányok fulladoztak, öklendeztek. Hol egyiknek, hogy a másiknak a torkára tuszakolta le a hatalmas nemi szervet.
De az ondót nem a lányok kapták meg, hanem a még mindig a fotel mellett térdelő szolgalány, aki egész idő alatt tátott szájjal várta a robbanást.
A férfi kielégülten ült vissza a trónjára, s intett a segédjének, hogy szedje le a lányokat az asztalról, s hozhatja a vacsorát.
A lányok most látták először új gazdájukat, Ivánt, a kapitányt. Kora ellenére meglehetősen fiatalos, markáns arcú, jóképű, de ugyan akkor agresszív tekintetű férfi, aki keskeny körszakállat és vékonyra nyírt bajuszt viselt.
A lányok, miközben lekerültek az asztalról, a segéd térdre parancsolta őket.
A kapitány intett a lábánál kuporgó lánynak hogy térdeljen a másik két lány mellé.
A segéd egy nagy kerek fém tálban hozta a vacsorát. Becsúsztatta az asztal alá, majd hozott egy nádpálcát, és a lányok fenekét csapkodva, beterelte őket az asztal alá. A lányok hátra kötött kézzel, kissé begörbített háttal térdeltek a fémtál körül.
-Enni!
Hangzott a vezényszó a kapitány szájából.
A lányok kissé szétterpesztett lábbal hajoltak a kutyatál fölé, feneküket pucsítva tolták fel , s úgy hajtották fejüket az étel fölé. A tál akkora volt, hogy éppen köré fértek. Főtt hús, saláta és egy nagy velős csont volt a tálban.
Amíg a lányok ettek, a kapitány felállt, s körbe sétálta az asztalt, majd a nagy hatalmas kezére kesztyűt húzott, s a vaskos ujjaival sorba vizsgálta a lányok altestét, majd visszaült a helyére.
Amikor a lányok megették az összes ételt, kissé eltávolodva a táltól, de ott maradtak az asztal alatt.
- Te! – mutatott a barna hajúra, akit a segéd megbillentett a pálcával, - Te hozod ide a csontot!
A lány nagy nehezen átfogta a fogaival a nagy csontot, és elindult térden csúszva a kapitány felé. Szerencsére sikerült a szájában megtartania, s most ott térdelt a férfi előtt, a nagy darab velős csonttal a szájába. A szája sarkaiból csorgott le a nyála a mellére, s várta a férfi utasítását.
-Tenni le csontot! Ma Te aludni ágyamban!

_________________

Folyt köv. igény szerint.