Fantáziák az elsőről - Hirdetve 1.

Vagy 10 év is eltelt, mióta még egyetemistaként feladtam az első partnerkereső hirdetést. Sose jutottam tovább 1-2 személyes találkozónál, sose tudhattam meg, milyen megélni az álmaimat, tényleg arra van-e szükségem, amiről beöltözve álmodozom. Közben lediplomáztam, lett munkahelyem, végre külön költözhettem, de csak látszólag kerültem közelebb a megvalósuláshoz. Szép lassan letettem róla, hogy egyszer megtörténik, de 3 hete, ahogy 30 lettem, leesett, hogy nem álmodozhatok egész életemben. A hirdetésem leegyszerűsítettem, és a lehető legtöbb kapcsolódó weboldalra felraktam, néhány képpel együtt.

"Keresek nálam idősebb, határozott, szigorú urat, aki lakásomon fenekelne, fenyítene, pofozna, alázna, miközben női ruhát viselek, smink és paróka nélkül. Szex csak orálisan."

Izgatottan vártam a reakciókat, jöttek is számolatlanul a komolytalan, egysoros, helyesírási hibáktól hemzsegő levelek, melyek íróinak többnyire az előbbi két mondat értelmezése is nehézséget okozott, értsd a legtöbben csak meg akartak dugni. Hát olyan nagy kérés az, hogy valaki kiporolja a hátsómat? 2 nap múlva viszont megtört a jég, értelmesnek tűnő választ kaptam. Este 1 órán át cseteltünk. Reménybeli uram 50-es, egészségügyi területen mozgó üzletembernek mondta magát, aki 2-3 hetente megfordul lakóhelyemen is, és szívesen ellátná a bajomat. Megkönnyebbültem, hogy nem erőltette az anális dolgokat, bevallottam, hogy az aranyerem miatt nem merek bevállalni ilyesmit. Szerencsére pisi, kaki sem játszott nála. Határozottan közölte, hogy pénteken és szombaton felém van dolga, és ha tényleg komolyan gondolom a találkozást, akkor nem szállodában töltené az éjszakát. Kicsit megszeppentem, hiszen elsőre "biztonságos", rövid szeánszt szerettem volna, de annyira tökéletesnek tűnt minden más, hogy belementem. Telefonszámot cseréltünk, megbeszéltük a találkozás részleteit. Ő nem szabott túl sok feltételt, csak annyit, hogy ha belép az ajtón, onnantól nincs visszaút, megkapom a magamét. Őszinte volt a beleegyezésem, évekkel korábban volt mester, aki megszánt és még az első ütés előtt leszedett a függesztőről, annyira zavarban voltam és féltem. Ebben maradtunk.

Eufóriában telt a péntekig hátralevő 3 nap. Szabadságot vettem ki, és egész nap nőiben álmodoztam róla, hogy mi fog történni velem, hogyan fogom viselni a fájdalmat. Végre meg fog történni. És eljött a péntek. Szinte egész éjjel nem aludtam az izgalomtól. Este 6-ra vártam uramat, 3-kor már borotválkoztam, aztán felöltöztem csinibe. Fehér bugyi és fehér, telikosaras, sima melltartó, benne 2 kilós műmellekkel. Fekete harisnya, hozzá 10 cm-s magassarkú. Fehér blúz, klasszikus fekete kosztüm. Semmi kurvás, inkább olyan titkárnős. Ezzel fél óra alatt megvoltam, innentől hallani véltem a szívem dobogását, éreztem a gombócot a torkomban, percenként néztem az órát, negyedóránként mentem ki az erkélyre cigizni, és rettegve vártam az sms-t vagy a hívást, amelyben uram lemondja a találkozót. Nem jött ilyen. Pontban 6-kor kettőt csörrent a telefonom, majd elnémult, és rá pár másodpercre már csilingelt is a kapucsengő. Az utolsó lehetőségem a visszalépésre. Eszem ágában sem volt. A megbeszéltek szerint beengedtem uramat, kinyitottam a bejárati ajtó zárjait, és bementem a nagyszobába. Vigyázzba meredve vártam, majd rosszul voltam az izgalomtól. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, csukódnak a zárak, aztán uram bemegy a fürdőszobába. Óráknak tűnt az a pár perc, míg végre benyitott hozzám. Nem volt sok időm elemezgetni a külsejét, csak annyit fogtam fel, hogy nem kamus képet küldött magáról és fekete öltönynadrág, fehér ing, fekete nyakkendő van rajta. Úgy nézett ki, ahogy álmaimban elképzeltem nevelőmet. Nem kigyúrt, de mégis megtermett, izmos, szigorú külsejű, látszott rajta, hogy fizikailag bármikor gond nélkül felém kerekedik.

- Kezeket a hátad mögé, köcsög! - utasított normális hangerővel, de olyan stílusban, mintha rám ordított volna. Hozzám lépett, és összebilincselte hátul a csuklóimat. Nem azzal a szexshopokban árult játékbilinccsel, amit bárki két másodperc alatt kinyit, hanem igazival. Elém állt, és kaptam egy akkora pofont, hogy majdnem elestem.
- Ki engedte meg, hogy megmozdulj? Vigyázz! És már csattant is a következő. Minden előzmény nélkül felpofozott, égett az arcom, megindultak a könnyeim.
- Ezt csak miheztartás végett kaptad - fogta meg a tarkómat, és nézett a szemembe. Könnyeimen keresztül pislogtam rá. Egyelőre nem éreztem, hogy én ezt olyan hűdenagyon élvezném, de ki kellett tartanom.
- Most megkapod életed első fenyítését. Akárhogy könyörögsz, sírsz, nem fogom abbahagyni a verést, sőt ha nagyon felbosszantasz, pár olyan dologra is sor kerülhet, amiről korábban nem volt szó - éreztem a leheletét, ahogy 5 cm-ről közölte ezeket. Tudtam, hogy bármit megtehet velem, a bilincs miatt már nem volt esélyem menekülni. Erőszakosan végig tapogatott, markolászta a seggem, a farkam, majd átbilincselte a kezeimet előre, leült az egyik székre, és a térdére parancsolt. Elég nehézkesen ment, még sose csináltam ilyesmit, a bilincs sem könnyítette meg a dolgot. Következett a kézzel fenekelés, amit igazából lenéztem. Mikor én fenekeltem így nőt, nem értettem, miért van úgy oda, hiszen "csak" kézzel ütöm. Uram minden bemelegítés nélkül hatalmasat ütött a seggemre, és csak záporoztak a következő ütések. El nem bírtam képzelni, hogy ez ennyire fáj. Fel akartam adni, de tudtam, hogy utána megbánnám. Ki kellett tartanom. Talán 15 perc fenekelés után uram utasított, hogy hozzám át a két fekete utazótáskáját a fürdőszobából. Nem semmi súlyuk volt, a bilincs miatt nem is tudtam rendesen megfogni őket. Ruhakefét vett elő, és vissza kellett másznom a térdére. Olyan 10 ütés után elsírtam magam, és úgy éreztem, ez nem nekem való, ezt egyáltalán nem élvezem, eljutottam a feladásig. Vagyis csak a szándékig.
- Uram, kérem hagyja abba, nem bírom, nem akarom továbbcsinálni. Felnézve láttam, hogy elmosolyodik. Jaj.
- Vigyázzállás! - pattantam, ahogy bírtam, hátha félreértettem a mosolyt, és elenged. Felállt ő is, majd az egyik táskához lépett, matatott benne. Az elővett sokkolót az arcom felé közelítette:
- Mint mondtam, nyugodtan könyöröghetsz, sírhatsz, ezt akkor is végig kell csinálnod. Ha kiszaladnál az erkélyre segítségért kiabálni, vagy megpróbálnál kijutni a lépcsőházba, ezt fogom használni - kapcsolta be a sokkolót - megértetted?
- Igen, uram!
- Ezért a kis közjátékért még egy felpofozás jár, és ajánlom, hogy innentől köszönd meg a büntetéséket! - és már csattant is az első. Gyerekkoromban se pofoztak meg, az arc számomra mindig sérthetetlen volt. Most fenomenális érzés volt tűrni az ütéseket. Valahol kezdtem végre érezni az eufóriát. 20 pofon után abbahagyta.
- Köszönöm, uram!
- Látom, kezded megtanulni. Kapsz még majd bőven. - majd arccal a falhoz állított. - Meg ne merj mozdulni!
Csak hallottam, ahogy a táskákban matat, járkál a szobákban, pakol valamit.
- Megfordulhatsz! Négykézláb mássz fel - mutatott a masszív dohányzóasztalomra, ami most fenyítésemhez volt előkészítve, a lábaknál, illetve keresztben szíjak, egyik végénél összehajtott ágynemű. Láttam már ilyet képeken, az ágynemű azért kellett, hogy kiemelkedjen a seggem, illetve esetemben ne a műmellekre feküdjek rá. Most rám várt. Uram leszíjazott, lassan precízen, majd ismét felkapta a ruhakefét.
- Azt hitted, megúszod? - és ütött is. Sokat, gyorsan, nagyokat. Vergődtem, sírtam, de kibírtam könyörgés nélkül. Kicsit kezdtem élvezni. Lekötözve, kiszolgáltatva egy férfinek, tehetetlenül, csak a fájdalomra koncentrálva. Nem tudom, mennyi ideig vert, de végül abbahagyta, és nekiállt kipakolni a táskákból, na nem mindent. Paddle, szíj, tawse, és vagy 10 nádpálca került elő, de a gumikesztyű lepett meg igazán, amit fel is húzott. Sejtettem, mi következik, de nem mertem tiltakozni. Mögém ment, széthúzta a farpofáim, és percekig vizsgálódott. Szerencsére csak egy icipicit dugta be az egyik ujját. Mosolyogva állt elém:
- Egyáltalán nem vészes az aranyered, szóval meg is foglak baszni.
Elhűltem, és gondolkozás nélkül jöttek a szavak:
- De uram, azt beszéltük meg, hogy.. durr egy pofon.
- Ha nem tűnt volna fel, nem vagy túl nyerő helyzetben. Könyörögni fogsz, hogy megbasszalak. Bebizonyítsam? - és odahajolt az arcomhoz. Meg akart csókolni. Elhúztam a fejem.
- Ha így gondolod... - vette fel a paddle-t. Gyorsan rájöttem, mire megy ki a játék. Hatalmas ütések záporoztak, a -fájdalom új szintjét ismertem meg. Nem kellett talán két perc sem:
- Uram, meggondoltam magam, szeretném ha megcsókolna.
Undorodtam attól, hogy férfival csókolózzak, de most képesnek éreztem magam rá, csakhogy szüneteljen a verés.
- Rendben, de hogy tanulj az esetből, még kapsz párat - vert még vagy 10 percig. A végén már folyamatosan zokogtam, és másra sem bírtam gondolni, mint hogy hogyan fogom kibírni a többi verést, a még durvább eszközökkel.
Persze rögtön megragadta a fejem, és közelített a szájával. Engedelmesen kinyitottam az ajkaim, és megcsókolt. Undorító volt, megalázó, és mégis jó. Éreztem az alárendeltséget uram csókjából. Úgy csókolt, mint ahogy én szoktam a nőket, és éreztem belőle a fokozódó nemi izgalmát is.

Érdeklődés esetén folyt. köv.