Tanárnő

A Tanárnő


Már évek óta szerettem volna angolul tanulni, de valahogy sosem volt hozzá elég merszem és kitartásom. Önszorgalomból többször is hozzáfogtam én, különböző kezdő könyvekből, de sajnos sosem jutottam el benne messzire. A különböző nyelvi tanfolyamokra meg nem volt pénzem. Így aztán csak egy nagy álom maradt a nyelvtanulás.
Teljesen addig, mígnem egy hónapja körül, egy érdekes hirdetésre lettem figyelmes a megyei lapban. A szöveg így hangzott, megpróbálom szó szerint idézni: Angliában végzett több diplomás angol tanárnő, a nyári szünet idejére, felnőtteket vállal angol tanításra, garanciával. Szeptemberre alapfokú nyelvvizsga garantálva. Eddig a hirdetés. Óradíjként egy nagyon alacsony összeg volt megjelölve, ami nekem kedvező lett volna. Összeszedtem a maradék bátorságom, s felhívtam a megadott telefonszámot. A tanárnő elmondta magáról, hogy milyen végzettsége van, és hogy Ő kint tanult Angliában , meg hogy elsajátította a hagyományos angol nevelést, és itthon is szeretné alkalmazni. Megkérdezte, tudom- e, mi az?
Nem. –feleltem,- mire Ő elmondta, hogy az oktatás lényege az, hogy a tanár testi fenyítést is alkalmazhat, ha Ő ezt jónak látja. Ezek a fenyítések, vagy nevezzük büntetésnek, a következők lehetnek: Tenyeres és körmös, illetve elfenekelés.
Elsőre megrémültem, de a kedvező óradíj, és az, hogy egy teljesen új , a megszokottól eltérő dologgal állok szemben, arra ösztökélt, próbáljam meg, mit veszíthetek vele?
Megbeszéltük az első órát, s elmentem a lakására. A csöngetésemre egy negyven év körüli, széparcú, csinos hosszú, barna hajú nő jelent meg az ajtóban. Elsőre nagyon szimpatikus volt, kedvesen mosolygott, s beinvitált a nappaliba. Miután kényelembe helyeztük magunkat a hatalmas fotelokban, kérdéseket intézett hozzám.
Tanultam e már angolt, s milyen szinten? Elmondtam, hogy teljesen kezdő vagyok, de a lelkesedésem az nagy. Erre Ő azt felelte, hogy arra bizony nagy szükségem lesz, mert itt minden legkisebb hibáért büntetés jár. Ha tehát Ő felad nekem egy leckét, s én azt nem, vagy hiányosan oldom meg, akkor számítsak rá, hogy ezért Ő fenyítést fog kiszabni rám. Kisvártatva egy favonalzóval és egy nádpálcával tért vissza, s elmondta, hogy ezek a fenyítő eszközök, amivel végrehajtja a büntetéseket .Megkérdezte, hoztam e magammal füzetet, s írószerszámot? Sajnálattal válaszoltam, hogy nem. Na, erre Ő dühbe gurult, s azt hajtogatta: hogy lehet így elmenni egy órára? Fölvette a pálcát, s közölte velem, már higgadt hangon, hogy megkapom az első büntetést. Utasított, hogy álljak a szoba közepére, s dőljek be. Vagyis, hajoljak előre .Tíz fenekest fog kapni egyelőre az alsónadrágjára. Tolja le a nadrágot!
Megtettem amit kért, s Ő elkezdte az ütéseket kimérni.A hatodiktól már fájt, azt is megbántam, hogy idejöttem, de amikor vége lett, valami jóleső érzés járt át. Ő sem haragudott már rám, kedvesen szólt hozzám, s ez megnyugtatott. Úgy éreztem, olyan dologra találtam rá, ami eddig is hiányzott nekem. Valaki, aki ha kell, a helyére tud tenni engem. Éreztem, nekem itt a helyem s meg fogok tanulni angolul.

Lesz folytatás is…