Fiatal és szemtelen

Fiatal voltam és szemtelen. Nem törődtem senkivel és semmivel, csakis magamnak éltem és élvezeteimnek. Ami tetszett és izgatott azt mind ki akartam próbálni. Ez mindenre vonatkozott, az egész életre. Nem hiszek a véletlenekben, de egy a könyvtárban elfelejtett kikapcsolt gépnek sokat köszönhetek. Egy ablakot elfelejtettek bezárni, ahol egy hirdetés állt, a szövegére még a mai napig pontosan emlékszek:
Ha egy betörésre váró vad ló vagy, akkor itt a helyed. Engedelmességre, alázatosságra nevellek, nem tűröm az engedelmetlenséget, a szigor és a fegyelem az erényem.
Gondoltam magamban kipróbálom, mire is jut velem. Túl sok levelezgetés nem történt, péntek este írtam neki, azonnal jött a válasz, hogy szombaton 9-re menjek a Vizslaparki út 40-be, a 32 kaputelefont nyomjam meg. Sokáig nem gondolkodtam, tudtam, hogy el kell menjek, ez az amire én vagyok. Sejtésem sem volt arról ki fog várni, mit fog velem csinálni, mit kell tennem csak azt tudtam, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget.
Szombaton már 8-kor orr voltam a címen, nem akartam elkésni, bár túl sokat sem akartam várakozni. Gondolkodtam előbb felcsengetek, de féltem a következményektől, így inkább a kapuban vártam. Nagy nehezen eltelt a hátralévő kis idő és csengethettem.
- Nyitom – egy férfi hang szólt a kaputelefonba.
Nem ijedtem meg, meg sem fordult a fejemben az, hogy visszafordulok. A liftet sem bírtam kivárni míg leér, hanem felfutottam a harmadikra, hogy hamarabb érkezzek meg. Mire odaértem az ajtó már nyitva volt. Beléptem az ajtón, az ajtó becsukódott mögöttem, halottam a zár kattanását és:
- Üdvözöllek, örülök, hogy eljöttél. Ígérem felejthetetlen élményben lesz részed. Nem fog veled semmi olyasmi történni, amit te nem szeretnél, csakis olyan, amire te is eddig vágytál és most is vágysz. Nyújtsd hátra a kezeidet, a szádat pedig nyisd ki.
A kérésnek eleget tettem és azonnal bilincs került a kezeimre, a számba pedig egy rongydarab, amit egy selyemsállal kötöttek meg, nehogy ki tudjam köpni. Majd a kezeimnél fogva a nappaliba vezettek, ahol egy kényelmes bőrfotelba ültettek és a lábamat egy kötéllel összekötötték.
- Bocsánatot kérek az udvariatlanságomért – hangzott a felelet. Nem szeretném azt, hogy elfuss előlem, vagy neki állj kiabálni, vagy csapkodni, ez egy biztonsági óvintézkedés. Elmondom mi vár majd rád, ha nem tetszik, akkor a végén természetesen elengedlek, semmi nem fog történni, szabad leszel. De ha tetszik, akkor így maradsz és uralkodni fogok rajtad, nem fogsz szabadulni.
Mint írtam a hirdetésben, egy engedelmetlen vadlót keresek, akit betörhetek! Megvannak erre az eszközeim, vannak fájdalmas módszerek is, de ezeket nem szeretem használni, csakis akkor, ha muszáj, ha valaki tényleg nem azt csinálja, amit kérek tőle. Megpróbálom mindig a józan ésszel rábeszélni a partneremet a helyes útra, de ha nincs más módszer, akkor csakis a szigorúság marad. Ha már eljöttél komolyan gondolod a dolgot, ha egyszer belevágunk, nem fogsz szabadulni! Mindig meg foglak találni, nem menekülhetsz előlem és a sorsod elől!
Belevágjunk, jól gondold át, mert utána már csak én létezem neked, belátásom szerint kell cselekedned, nekem kell szót fogadnod! Ha egyet bólintasz szabad vagy, mint a madár, de nem jutsz el a boldogsághoz, amihez csakis rajtam keresztül juthatsz el, ha kettőt bólintasz, akkor örökre hozzám tartozol! Válasz, gondolkozz, kapsz egy kis gondolkodási időt!
Nem kellett gondolkoznom, gyorsan kettőt bólintottam.
folyt. köv.