Úrnőmnél 2. rész

Nem láttam, nem hallottam, nem tudtam mozogni, és beszélni sem tudtam. Teljes mértékben úrnőm játékszere lettem, minden rajta múlik, az én akaratom már semmit sem ér. Csendben vártam, mi fog történni. Egyszer csak a mellkasomon érzem finom kezeit, ahogy lágyan simogat. De persze a simogatásból hamar karmolás lett, nehogy túl jó legyen nekem. Egy karmolás, egy simogatás, egy karmolás, egy simogatás. Utána kis szünet következett, sejtettem, hogy váltás lesz, csak nem tudtam mire. Aztán valami forrót éreztem a mellkasomon, forró viasz csepegését a testemre. Testem megfeszült, én meg csak nyöszörögni tudtam. Erre egy pofon volt a reakció, majd folytatta a gyertyázást. Igyekeztem csöndben maradni amennyire csak tudtam, de sajnos 1-2 pofont így is kaptam. Felhevült testemet úrnőm jéggel hűtötte, ráadásul egyszerre több jégkockával. Az eddigi forró kínt a csípő, fájó hideg váltotta fel, de legalább csillapította a forróságot. Addig játszadozott úrnőm a jégkockákkal a testemen, míg dideregni nem kezdtem, és csurom vizes voltam. A fogaim csak úgy vacogtak volna, ha nem lett volna a számban a golyó. Úrnőm kivette a füldugókat a fülemből, majd eloldozott. Kicsit kimerült voltam, nehezen ment a lábra állás, így ő segített nekem. Mikor sikerült lábra állnom, kivette a számból a golyót, majd adott egy törülközőt, nehogy megfázzak. Mikor szárazra töröltem magamat, jött az újabb parancs, hogy ereszkedjek térdre. Kezeimet megint összebilincselte a hátam mögött, és így kellett a lábát csókolgatnom. Mivel még mindig nem láttam semmit, ezért nem volt olyan egyszerű feladat. Végig csókoltam az egyik lábát, aztán a másikat is, majd újra az elsőt, aztán még egyszer a másikat is. Furcsa érzés volt, hogy mennyire izgatónak találtam ezt a feladatot. Nem vagyok láb fetisiszta, mégis valamiért nagyon tetszett ez a feladat, és ez a farkamon is látszódott, rögtön rácsapott valamivel, talán lovagló pálcával. Rögtön összeestem, úgy kellett összekaparni a padlóról.
- Látom ezt élvezed, akkor mindjárt csinálunk mást. Tápászkodj fel szépen, de most nem leszek olyan kedves, hogy segítsek.
Nagy nehezen sikerült újra feltérdelnem, eloldozta a kezeimet, majd elől újra összebilincselte.
- Mivel a lábcsókot élvezted, pedig nem engedtem meg, ezért most a lábtartóm leszel, és ha megmozdulsz, a farkincád fogja bánni!
Ott térdeltem előtte négykézláb, lábait a hátamra rakta, és csönd volt. Nem beszélt egy szót sem, én meg nem is mertem. Ebben a néma csöndben térdepeltem előtte, és éreztem, kezd elfogyni az erő a karjaimból. Gondoltam, ha egy picit megmozgatom a karjaimat, az még nem probléma. Tévedtem. Kaptam egyet a pálcával, és megint összerogytam. Most kevésbé, mivel számítottam rá, hogy lehet, hogy ez lesz belőle. Gyorsan felkeltem, és újra lábtartóként viselkedtem. A következő csapás és összerogyás után úrnőm megszánt engem.
- Akkor most jöhetnek a kellemesebb dolgok.