Egy kiállítás és utóélete (3)

Gabriella óvatosan fordult a napozószék felé derékból előre dőlve és odahúzta maga alá azt. Ráfeküdt keresztben, alaposan és komótosan elhelyezkedett s megszólalt:
- Így jó lesz? A tanga csak nem zavar a ténykedésedben, vagy döfködésedben? – szólt hátra Kristófnak ércesen, már szinte férfihangon.
Kristóf ezt már nem is hallotta meg, mert odalépett, félre húzta a tangáját és nem túl finoman, de benyomta a merev dorongját Gabriellába, amit előbb még megnedvesített egy köpéssel. Jó ideje gyűrte, gyömöszölte Gabriellát Kristóf, mikor az hirtelen mély, férfihangon megszólalt:
- Még szerencse, hogy nem vagy perverz!
- Mi, tessék? Te férfi vagy? – döbbent meg hirtelen Kristóf, már felismerve a férfihangot és a düh elöntötte az arcát. Kirántotta a farkát Gabriellából, vállon ragadta, felrántotta és maga felé fordította. Majd lenézett és meglátta a tanga alig takarta, mereven álló farkat. – Fújj! – ordította és megfordulva berohant a házba.
Mi ott álltunk és hallgattunk. Jó ideig. Végre megszólaltam:
- Úgy kell a kertészsrácomnak, minek hősködik. – kezdtem s folytattam: - Elrontotta a mulatságunkat.
- Mióta tudod, vagy sejted, hogy travi vagyok? – kérdezte meg tőlem, hozzám fordulva.
- Hogy tudom, az túlzás, de sejteni már ott a múzeumban és később a Szent György téren is, sejtettem. Nagyon jól alakítottad a nőt, tökéletes az öltözeted, a mozgásod, a sminked, frizurád, de mégis van valami, ami nem győzött meg engem.
- Ma az? Hátha tudok azon is javítani? – érdeklődött Gabriella tovább. Nem én feleltem, hanem Gergely:
- Tudod, én akkortól nem hittem a nőiességedben, hogy ott, a névjegy elolvasásakor, keresztbe tetted a lábadat. Ilyent nő nem tesz, mert kilátszik a bugyija, ez tipikus férfiszokás!
- Igen, ez igaz. – szólalt meg Tamás is. – Ez csak most tudatosult bennem, de én máson akadtam ki. Ott a kiugró bástyarészen, mikor odahajoltál a látcsőhöz, de hozzánk beszéltél Ákossal, akkor tűnt fel, hogy férfi módra fogod kezedbe a táskádat és nem a karodon hordod, mint a nők általában. – tette még hozzá.
- Ezek mind igazak, apróságok. Én mást figyeltem meg. – kezdtem. – Azt, hogy túlzottan domináns voltál végig, mindig éreztetted velünk a fölényedet, az elsőbbségedet, kinyilvánítottad az akaratodat stb. Ezt egy nő már csak akkor meri megtenni egy férfivel, ha meghódította a kiszemelt férfit s behálózta azt. Addig hagyja, hogy az a macsó szerepében tetszelegjen!
Gabriella elgondolkozott a hallottakon, majd lassan helyet foglalt – úgy, ahogyan volt, tangában-topban – a napozószéken és már mosolyogva keresztbe tette a lábát. Mi is leültük, hagytuk gondolkozni, emészteni az elhangzottakat. Végre megszólalt. Elmondta, hogy hosszú ideje szeretne nő lenni, de úgy, hogy bármikor visszaváltozhasson férfivé. Nem olyan könnyű szerep ez, tette még hozzá. Igazat adtunk Neki. Ekkor megkérdezte tőlünk:
- Nagyon zavart Titeket, hogy az Úrnőt játszottam?
- Igen is, meg nem is. – hallatszott tőlünk.
- Engem zavart. – erősítette meg Tamás: - Nem számítottam erre és nem is szeretek alázatos, beosztott szerepben lenni. – folytatta. – Én az életben is vezető beosztású vagyok, otthon is férj, családfő, ezt szoktam meg s élvezem. – tette még hozzá.
- Engem nem ez zavart. – kezdte Gergely. – Nálam, nekem mindig is alázatosnak kell lennem a vendégekkel, így ez nem okoz gondot. Viszont az már zavarna, ha előre nem tudom, nem látom a horizontot, a jövőt s nincs rá befolyásom. Ez nagyon zavar.
- Én pedig dom vagyok, de néha szívesen megyek át a másik oldalra. Főleg, ha ilyen csinos, vonzó domina az, aki velem foglalkozik, aki parancsol nekem, aláz, de közben vigyáz is a renomémra. – foglaltam én is össze a véleményemet.
- Akkor hogyan tovább? – kérdezte meg már a megszokott huncut mosollyal a szája szélén Gabriella.
- Én tőlem lehetne tovább menni, de úgy, hogy emlékeztetlek: „Figyeljetek pöcsök! Ha akarjátok is ma használni még valamire a farkatokat, akkor ajánlom, hogy iparkodjatok s legyetek engedelmesek!” – mondtad még az elején. – Én pedig szeretném, nem csak úgy használni, de Benned használni! – fejeztem be.
- Csatlakozom. – felelték szinte egyszerre a fiúk is.
- Kristóffal mi legyen? – kérdezte még meg Gabriella tőlem.
- Majd lehiggad, s nem lesz gond. Hagyjuk magára! Mi itt, kint; Ő ott bent. – adtam meg a választ, mint házigazda. A többiek nyugtázták azt.
Gabriella így megdolgoztatott, megugráltatott még minket egy kicsit a teraszon, a medence vizében. Kaptunk is Tőle párat a hátsónkra, mert szemtelenek voltunk, nem adtuk meg a kellő tiszteletet az úrnőnek az előbbi a megszólalásunkkor.
Majd egyenként, sorban hatolhattunk belé. A sort Tamás kezdte, aki ügyesen hatolt belé. Sokat mozgott benne s közben odaparancsolta Gergelyt is Gabriella elé és mutatta, hogy szopassa meg magát általa. Így is lett, majd mikor már Gergely kellően kemény volt, meredezett, cseréltek. Nem csak a fiúk, de testhelyzetet is, mert Gabriella hátára feküdt egy magasabb napozóágyon és Gergely úgy hatolt belé, miközben Tamás fölé térdelve szopatta magát. Látszott, hogy mindhárman nagyon élvezik ezt.
Én is csatlakoztam hozzájuk. Nyalakodtam, simogatta, izgattam Gabriellát, a testét, mindenhol, majd cseréltünk. Tamással először, később meg Gergellyel. Iparkodtam arra összpontosítani, hogy Gabriella a nő, a fiúk, mert férfiak, de néha azért el-elcsúszott a kezem, szemem, amit észrevettek. Így összenézett Tamás Gergellyel, majd míg Gabriella Gergelyt szopta újra, mi felette puszilkodtunk Tamással, majd már nyelves csókokat váltottunk. Csere után ezt Gergellyel is megtettem, de utoljára még Gergely és Tamás is kipróbálta egymással.
Éppen alaposan egymásba voltunk gabalyodva, mikor halk köhintést hallottunk mögülünk. Hátrakaptuk a fejünket és egy zavart, piros képet láttunk, Kristófét.
- Bocsánat ez előbbiért, ha meg tudnátok tenni, hogy elfelejtitek, megköszönném. Öntől is bocsánatot kérek uram, hogy ide mertem jönni most, így, ilyenkor. – szólalt meg reménykedve, rám nézve.
- Semmi gond, mire kéne emlékeznünk? – kérdezte meg alulról felfelé nézve Gabriella. Én meg hozzátettem:
- Egy feltétellel, ha egyenrangúnak érzed magadat velünk és úgy is fogsz viselkedni!
- Igen, Uram, mindent megteszek! – ígérte meg.
- Én is. Ezért az Uramért kapsz Gabriellától párat a popódra, hogy szép piros legyen. – feleltem és hagytam Gabriellát felállni, aki már derékon is kapta Kristófot, odanyekkentette a helyére, az ágyra és intett a fiúknak, hogy fogják le. Csak úgy záporoztak az ütések a popójára, amely hamarosan szép pirospozsgás lett ettől.
- Most szállj Te is be! – szólította fel Tamás és elrendezve a helyeket már újra Gabriellát gyömöszöltük, mások szopatták magukat, de volt, aki csókolózott. Kristóf észre sem vette, csak azt, hogy szájában jár Gergely nyelve, majd már maga is élvezve ezt, viszonozza is.
Még sokáig tartott a közös társasjátékunk, mindenki élvezte, kiélvezte. Később már nem csak Gabriella volt egyedül lány-szerepben, mert Kristóf is szemérmesen közölte, hogy őt is lehetne kipróbálni, mert mindig is kívánta, de soha nem merte. Így ennek sem volt akadálya már. A vége nagy, közös fürdőzés, fröcskölés, vízi csata lett. Igencsak besötétedett, mikor betértünk a házba és aludni tértünk.
(vége)