Outdoor Story 2

Zengeni kezdett az ég, majd villámlott és ismét zengett, de a morajlás tompa volt. Messze van még- gondoltam. Nem akartam félbeszakítani a mi kis játékunkat, hisz annyira készültünk rá, na meg persze eléggé föl voltunk hevülve, mintsem hogy abbahagyjuk. Ott feküdtél a földön a fák között fölkínálva magad a kettőnk élvezetére, várva, hogy végre hozzákezdjek a kényeztetésedhez, amit kiérdemeltél. A karjaid egy vaskosabb fa törzséhez voltak kikötözve sodrott kötél segítségével,
míg a lábaid szétterpesztve pihentek, a bokáidon egy-egy vaskosabb kötél jelezte, hogy nem te rendelkezel a tested fölött. Ezen kötelek végei két egymáshoz közel álló fa törzseihez lettek rögzítve. Én egy darabig elidőztem ezen a látványon, mire te azt mondtad:
-Ha nem sietünk meg fogunk ázni!
-És ez olyan nagy baj?-kérdeztem
-Nem is tudom...
-Én nem sietek, minden percét ki szeretném élvezni a fogva tartásodnak!
Mivel be volt kötve a szemed, nem láthattad, hogy én milyen eszközöket veszek a kezembe.
Találtam egy madártollat a fa tövében, és úgy gondoltam ez bemelegítésnek jó lesz, felhangolom vele az érzékeidet. A gyönyörű fekete-fehér madártoll hegyét végighúztam a melleid alatt, mire te ösztönösen összerezzentél. Ezt a műveletet többször is megismételtem, mire te reakcióként a köteleket kezdted el húzogatni, eredménytelenül. A toll mozgását meglassítottam. Elkezdtem vele körözni a mellbimbóid körül, majd összefüggő vonalat alkotva rajzolni kezdtem a testeden, s közben figyeltem a reakcióidat. Végigjártam minden porcikádat. Néhol lazán kezeltem mint egy ecsetet, néhol „színeztem” vele, mint egy ceruzával. Az érzékenyebb területekre többször is visszatértem, amire nem maradt el a jellegzetes hang-reakció, hol nyögés, hol kuncogás kíséretében. De ez idő alatt ügyeltem arra, hogy a legérzékenyebb részt elkerüljem, mert a közelében mindig irányt változtattam az „eszközömmel”, és közben láttam rajtad hogy ez nem tetszik neked. Abbahagytam a játékom egy percre, amíg megnyugodtál. Mikor a legkevésbé számítottál rá végighúztam a toll oldalát a szemérem ajkak között. Ösztönösen összerántottad volna a combjaidat, de a kötelek nem engedték. Alaposan ki voltál feszítve. Egy darabig küzdöttél, rángattad a köteleket, amíg én ezt a műveletet ismételgettem. Eldobtam a tollat és kézzel folytattam a puncid ingerlését. Éreztem az ujjbegyemen a nedvességet, amit az izgalom okozott. Föléd térdeltem, a két lábszáram a csípődhöz ért. Közrefogtalak velük. Megcsókoltalak, lassan, nyálasan.
Majd a csókokkal elindultam lefelé, körbenyalogattam a nyakad, a füled alatti részt. Tovább indulva elértem a mellkasodon keresztül a melleid vonalát elhagyva a köldöködig. Kis időbe telt, míg végül belenyomtam a nyelvem a nyílásodba, és elkezdtem nyalogatni a körülötte lévő részeket, mialatt te folyton emelgetted a medencédet. Ott hasaltam a lábaid között és „bejártam” az egész területet, hagytam időt a combod belső oldalára is. Ezután fölültem és az újaimat használva kezdtem fokozni a gyönyört. A kezem belső élével kezdtem húzogatni a szeméremajkakat, majd
két újjamat bedugtam a hüvelyedbe és folyamatosan mozgattam előre-hátra, és mikor már majdnem elélveztél hirtelen abbahagytam. Te ezt nem akartad tudomásul venni és még egy percig rángattad a csípőd és nagyokat sóhajtottál.
Ekkor már fölöttünk járt a vihar, de téged már ez sem érdekelt.
-Képes lennél nélkülem elélvezni?
-Folytasd már ne magyarázz, ne hagyd abba.
-Mit mondtál te kis szuka?
-Azt nem úgy gondoltam!
Elővettem a kosárból a kis lovaglópálcát. A gumi lapkával simogatni kezdtem a melleidet.-Gondolom tudod mi ez! Nem szeretem ezt a hangnemet. -mondtam, és ráütöttem a gyönyörű almáidra, amik lágy ringatózásba kezdtek. -A kontrollnak épp ez a lényege, hogy nem te irányítasz- és a nyomaték kedvéért adtam még tíz ütést. Gondoltam, ha már mégis előkerült a pálca a combodra is kapsz néhányat, és a puncidat sem hagyhattam ki. Ez viszont csak olaj volt a tűzre, még jobban emelgetted a csípőd. Nekem sem kellett több, a vágyaim határán voltam. Ledobtam a ruháimat és beléd hatoltam, hirtelen, erősen. Az aktus már nem tartott sokáig, de közben eleredt az eső. Először szépen lassan csepergett, nem foglalkoztunk vele, mint hogy az egyre hangosabb dörgéssel sem, már nem fogták fel az érzékeink. A vízcseppek szépen peregtek le a testeden. A zivatar egyre erősödött, alattunk a pléd is átázott. Én nem vettem észre de véletlenül összekentelek sárral ahol hozzád értem.
Mire befejeztük az aktust az eső is lecsendesedett, már csak csepergett. Levettem rólad az elázott kendőt, és megcsókoltalak. Csapzott vizes hajad az arcodra omlott. Még így is szép voltál. Eloldoztam a köteleket, de nem ugrottál fel azonnal, ahogy gondoltam, most már nem siettél, nem is takartad el magad. Ott pihegtél vizes testtel, sárosan a fűben fekve.