Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

SACRATUS

Törölt felhasználó
2013. 09. 01. 18:19 | Megjelent: 1052x
Pelagia tehetetlenül feküdt a Császár előtt, botjait elvették a katonák.
- Fél év után visszatérek és városaimban titkos katakombák mélyén gyalázzák isteneinket!- Diocletianus elvonta lábát "nyomorék helytartója" csókjai elől.
- Legközelebb keresztek erdejével díszítem fel a pólai arénát,- nyöszörgött Pelagia,- hozatok éhes oroszlánokat.
- És kik fognak azokon a kereszteken kiszenvedni? Feláldozod néhány rabszolgád? Bűnösöket akarok látni, sacratusokat, akik megtagadják kínhalálukban azt az egyetlen istent, aki miatt saját isteneinktől elkóboroltak.
- Csak a bűnösök fognak szenvedni,- Pelágia fellélegzett: kínvallatással könnyű lesz sacratusokat találni:
- Kifüstölöm a katakombák patkányait!
A katonák talpra állították, elbicegett, Zalaria rabnő a palota lépcsőin várta.
- Nézz rám!- mondta Pelagia, állát egyik botjával megemelve:
- Mit tudsz a spalatumi katakombákról?!


Abbás és Zília a halpiacon sétált.
- Szolgád leszek, viszem a kosaraidat,- mondta Abbás.
- Inkább viszem én a könnyebbiket, hadd fogjam a kezed!- szerette a férfit, mert nem próbálkozott Angelus emlékével versenyre kelni. Inkább hálával szerette, mint gyúlt szerelemmel.
- Zíliáért!- fohászkodott Abbás leheletnyi csókkal, szelíd öleléssel felvértezve az aréna poklában.


Néha éjjelente Zília és Aurelius titkos útra ment.
- Kafarnaumi Kéfás szerint egyetlen Istenünk van, a bennünk lakó Szeretet,- mondta hajnalban Zília, megsimogatva a virrasztó Abbás arcát.
- Féltelek,- a férfi ölelése fekete kagyló páncélja: Illyrium legszebb gyöngyszeme e biztos menedékben.
- Nem értem,- nagyon kívánta már az álmot Zília mellett:
- Miként győzi a ti egyetlen istenetek a világ dolgait, amikkel a mieink alig bírnak el? Mars háborúzik, Pax békét teremt...erre egyetlen isten képtelen.
- Mert Ő bennünk lakozik, mindannyiunkban,- tanította Zília,- Zalaria is közénk jár: a katakombában egyenlő a rabszolga és a szabad ember.
Kiforgolódott Abbás karjaiból:
- Pelagia parancsára megkorbácsolta Angelust. Megbocsájtottam neki. És megbocsájtottam Pelagiának is.
Visszabújt a férfi ölébe:
- Így lett a lelkem szabad. Így tudok imádkozni érted. Így tudlak szeretni és mindenki mást is.
Összekulcsolt kezeire Abbás ráfonta erős ujjait; homlokuk összeért.


- Elárultál!- Pelagia az oszlophoz kötözött Zalariához beszélt:
- Feláldozlak megtagadott isteneinknek, sacratus lettél! Nőként méltatlan vagy a kereszthalálra, az akasztás túl gyors és kegyes, korbácsolással foglak kivégeztetni.
Elevenen nyúzták a rabnő testét a flagrum vastüskéi, kezet váltott az ügyes hóhér.
- Elvezetlek a katakombákba!- sikított az áldozat.
- Tudom, hol vannak,- mondta Pelagia,- Liberius és Serenius elárulta, mielőtt karddal fejük vétetett volna.
Zalaria háta mögé biccent:
- Az ánuszba vert karó minden titkot megold.
A büntető légió lerohanta a katakombákat és keresztek erdejével díszítette fel a pólai arénát. Aureliust elítélték, gladiátorai Justus manicipiumává lettek.
Abbás állt elől a sorban.
- Te ölted meg Angelust,- lépett elé Justus.
- Az én ellenfelem Klétus volt abban a nagy csatározásban.
- Klétus túlélte,- Justus felemelt egy sisakot,- ebben annyira egyformák vagytok!
Abbás füléhez hajolt:
- Zíliáért én is megtettem volna!
Dinnyeként hasadt ketté roppant koponyája Abbás kardja alatt.
Az arénába mentek, hullottak körülöttük az őrök. Abbás feltépte a vermet takaró vasrácsot, ami alatt kivégzésükre vártak a nők. Mint sólyom a galambot, elragadta Zíliát.
A tengerparton szétszéledtek a szökött harcosok.
- Szabad embert öltem, ezért kereszthalál vár.
- Magukra hagytam testvéreimet,- mondta Zília,- engedj visszamennem. Kéfás is megfordult az úton.
- Hogy tudnál segíteni rajtuk!- Abbás karja kalodába zárta, leterített köntösén így aludtak el.
Hajnalban a férfi egyedül ébredt: éhesen Zíliára, szomjasan az Ő szeretetére elindult vissza Póla felé.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.