Nevelésem kezdete

Fogva tartasz a szemeiddel, a büszkeség ami felém árad, jól eső dorombolásra késztet és bújásra, de elvesztem az egyensúlyom és ha karjaid nem tartanak meg az ülés közzé esem.

- Erre már nincs szükség mondod a kötelekre, az oroszlán is dorombol..

A büszke oroszlán moccan erre, de csak sejtelmes félmosoly és egy pillanatnyi szemvillanás a válasz.

Persze figyelmedet nem kerüli el:- Ha gondolod maradhatnak!

- Nee..kérlek! Most kezdem érzem igazán, mennyire zsibbadtak már el. Reménykedve nézlek, de nem sok jót ígér a tekintetted.

Felültetsz. -Gyere szálljunk ki! - mondod.

-De fáj már és kényelmetlen kezdek nyafogni, -Jó leszek!

- Azt elhiszem, de még nem állsz készen! Hagyd abba a nyafogást, ezzel nem kerülsz közelebb a célodhoz, tudod a módját! A szemvillanás és a félmosoly pont az ellenkezője..nevetsz.

- Te most mulatsz rajtam? A szemed villanása, elárulja, hogy nem épp a megfelelő kérdést tettem, fel, de nem hátrálok meg a dac és a konokságom, nem engedi. Oroszlánom nyújtózik érzem ahogy feléled bennem.

- Mulatok, ha úgy tetszik! Még nem láttad az új játszóteret! Az oroszlánod dorombolni fog és alázatos szukám leszel!

- Szállj ki és indulj a ház felé! Rögtön utol érlek!

-Remélem is mert az ajtónyitásban suta lennék! - nevetem el magam.

Kapok egy mosolyt ami rettentő boldoggá tesz és elindulok a ház felé. Nem merek sietni elég sötét van, próbálok nem hasra esni.

Meghallom a lépteid mögöttem, mellém érsz és a karomnál fogva vezetsz. - Lesz két lépcsőfok, az ajtó mellet van egy villanykapcsoló onnantól többet látunk majd!

Határozott léptekkel haladsz engem is terelgetve. Esés nélkül vettük az akadályt eljutottunk az ajtóig és a lőn világosság. Az éles fény elvakít minket egy pillanatra hunyorogva nevetünk. Kinyitod az ajtó ellőre mész és lámpát kapcsolsz. ki jössz értem. Bevezetsz az előszobába.

- Mondhatni szerencséd van, lesz egy feladatod és ahhoz el kell oldjam a kötelékeid!

- Mi lesz az? - kérdezem.

- Mindent idejében meg fogsz tudni, a fürdőben tisztálkodj és öltözz a kikészített ruhákba!

A kötelek lehullanak rólam, jólesően lendülnek előre egy darabig, majd éles fájdalom zökkenti meg a mozdulatot.

- Au! Au! Au! - nyöszörgöm.

- Nyau Ciccem! Sicc a fürdőbe!

- Megyek már, nem kell noszogatni!

- Cicc!! - szólsz szigorúan

- Ahogy Uram kívánja - mondom negédesen.

- Ciccem ez ma még hitelesebben is fogod mondani!

- Merre találom a fürdőt?

- A folyosó végén balra.

A kezeimet dörzsölgetve elindulok a megadott irányba, és bár el tudok bárhol tévedni, hamar rátalálok.

Kinyitom az ajtót és egy elég tágas és jól felszerelt fürdőszobában találom. Egy hatalmas sarokkád és zuhanyzó közül is lehet választani.

Nem akarom húzni az időt, megnyitom a zuhanyzót, beállítom melegre a vízsugarat..levetkőzöm és beállok alá. A meleg víz oldja a fájdalmat, jólesően dörzsölgetem, mozgatom, hogy rendesen beinduljon a vérkeringés. Finom illatú tusfürdő van kikészítve, átdörzsölöm vele a testem, jól esik az érintés a simogatás.

Elzárom a vizet puha nagy törölközőbe bújom élvezem hogy körbevesz! Megtörölközöm. Szemügyre veszem a ruhákat.

Fekete..pfff lehetne pink fut át az agyamon, nem temetésre megyünk, bár ebben azt hiszem az utcára se mennék ki!

Budy, harisnyatartó, tanga és combfix - Ha magassarkú is lesz - és van! - döbbenek le. - Mire készülhet? Kezd nem tetszeni a dolog, de elkezdem felvenni őket. A budyval kezdem majd a combfixel és a harisnyatartóval a végére marad a tanga.

Nézegetem magam a tükörben, minden a helyére került..olyan mintha nem lenne szinte semmi rajtam..belebújok a magassarkúba, szerencsére nem túl magas, hordható.

Kimerészkedem a fürdőből a cipőm kopog a padlón, szinte harsogja , hogy megjöttem. Hallom a hangod

- Gyere Ciccem, már vártalak!

Hatalmas nagy ágy birtokolja a szobát, te egy fotelban ülve nézel.

-Látom nem vetted le a nyakörved!

- Nem vetted le! Vizes lett - mondom.

- Nem lesz baja! -hangod kimért lett az arckifejezésed szigorú.

- Csendben leszel, hangot adhatsz ki, de nem beszélhetsz. Engedelmeskedsz, nem vitázol és nem kérdőjelezed meg a döntéseim, teszed a dolgod! Kapsz egy szép pórázt.. a szemöldököm az egekbe ugrik, és a nyelvem hegyén van egy csípős válasz, de idejében sikerül egy pfff hangba sűrítenem.

-Hogy mondod Cicc? incselkedsz,provokálsz. -Grrr..morgom, megtalálva a kiskaput a kommunikáció és a vélemény kinyilvánításra!

Mosolyra húzódik a szád - A pórázt megkapod és készül egy két fotó rólad!

- MI??? szalad ki a számon..nem akarom, tudod hogy utálom.

-Én meg az engedetlenséged!!! Nincs vita!! És az engedetlenségedért megkapod a jutalmad! Térdelj!

Felállsz és két dologgal térsz vissza, az egyik egy szájpecek másik egy póráz. Mindkettő hamar a helyére kerül. Az ágyhoz vezetsz. -Térdelj kutyus pózba és nézz vissza rám -jön az utasítás - És persze mosolyogj -nevetsz!

A gyűlölet lángja lobban a szememben ahogy visszanézek, ha szemmel lehetne ölni nem kellene sokat várni, hogy a halál kopogtasson az ajtón. A morgás ami feltör belőlem szánalmas nyöszörgésnek hallom. Hamar visszarántasz a valóságba! Jön is a következő utasítás:

- Nézz a kamerába, látni akarom ahogy küzdesz!Látni akarom mindazt amit érzel a szemeiden keresztül! Ez az! Gyűlölj és akarj megfelelni! Urad vagyok! Nekem vagy, értem vagy, az enyém vagy! Küzd le az oroszlánod és mutasd meg magad szukám! Le kel győznöd önmagad, hogy megtud mutatni ki is vagyok neked! Látom, hogy nem tetszik! De ott van benned a vágy, hogy megtedd, hogy a kedvemre tegyél.

Rettentően zavar a kamera, de szavaidra lelkem moccan. A dühöm lassan alázatba fordul...az oroszlánom a háttérbe vonul és figyel, tudom nem győztem le bármikor ugrásra kész, de ez most nem számít..figyelni kezdek a hangodra. Nehéz feladat elé állítottál, de igazad van mindenben. Uramnak tartalak, szeretném ha büszke lennél rám, ha örömet tudnék okozni! Elkezdek kizárni mindent, összpontosítani a feladatra, követni az utasításaidat. A hangoddal töltöm ki a tudatom, mert segít..nem tetszik a feladat, de nem ez számít, most nem!

Közelebb jössz egyre közelebb...az ágy szélére húzol a pórázzal, leülsz.

- Kuporodj ide Cicám, eddig nagyon ügyes voltál, pihenhetsz egy kicsi. Az öledbe hajtom a fejem, mire elkezded simogatni a hajam. Mozdulataid ellazítanak, a feszültség kezd feloldódni bennem, érzem a szereteted. Ki kapcsolod a szájpecket, a hálám halk doromboló hangként jutalmazz!