Egy új élet

A lány rongyos ruháiban feküdt egy sötét hideg cellában, és fogalma se volt róla miért van itt egyáltalán, és hogy mi lesz vele. az idő érzékét már teljesen elvesztette, számára, hogy nappal volt-e vagy éjszaka az teljesen mindegy volt. Nem tudott semmit a külvilágról de még arról sem, hogy mi történik idebent, amit tudott az az volt, hogy néha valaki bejött szótlanul végigment a soron és némi ételt meg vizet adott a raboknak.
Egyedül ilyenkor lehetett hallani hangokat ahogyan az elítéltek rávetődtek az ételre és a friss vízre, máskülönben egész nap csak a félhomály és csönd jellemezte a lány és a többi ismeretlen elítélt napját. Senki nem tudja miért van ez a nagy csend. Talán nem mernek megszólalni, nem tudnak vagy nem akarnak? A lány ugyan kíváncsi volt rá de rögtön az első naptól fogva ő is követve rab társai példáját csöndben volt és kuporgott a sarokban.
Egyszer csak a lány fülét egy fémesen nyikorgó hang üti meg szemét pedig elvakítja a hirtelen éles beszűrődő fény.
Aztán erőteljes kopogás hallatszik.
A lányt szinte megsüketül ahogy az eddigi csendet felveri az ütemes koppanások hangja amik vészjóslóan egyre közelebb és közelebb érnek.
Mikor a lány felnéz egy gyönyörű fiatal nőt pillant meg maga előtt. Magassarkú csizmát visel fekete testéhez simuló latex ruhát visel ami erőteljesen kiemeli hatalmas telt melleit és gyönyörű karcsú alakját. Arca mintha egy isten nő arca lenne, gyönyörű zöld szemeiben látszik a határozottság, és kegyetlenség. Haja igazi tüzes vörös haj zuhatag mely egészen a derekáig ér és hipnotizálóan leng jobbra balra ahogy a huzat lengeti.
A lány ereiben szinte megfagy a vér ahogy végigméri az előtte álló idegen nőt.
Az idegen nő lenéz a lányra aki rongyokkal próbálja eltakarni meztelen testét, alaposan végigmeri és határozott hangon megszólal:
-Na te kis ribanc készen állsz a kivégzésre?
A lány ijedtében elsírja magát és remegni kezd.
-De...De mégis miért? Mit követtem el?
-Tudod te azt jól, szerinted azok akik itt kötnek ki azok mind ártatlanok? Vagy szerinted valami hiba történt?
A lány nem tudja mit válaszoljon vagy, hogy egyáltalán válaszoljon-e. De végül...
-Nekem fogalmam sincsen miért vagyok itt. Már azt se tudom mikor de én csak sétáltam az utcán amikor megállt mellettem egy fekete nagy autó és kiszállt belőle pár ember. Odajöttek hozzám és mikor odaértek egyszer csak minden elsötétült és itt ébredtem.
-Hazugsággal nem mész semmire, tudod jól te is, hogy téged is ugyan úgy mint a többi söpredéket itt a bíróság ítélt el.
A lány gyorsan megpróbál visszaemlékezni a tárgyalásra de rájön azért nem emlékszik mert nem is volt.
Már éppen tiltakozna amikor is a nő kinyitja a cella ajtaját és besétál a lányhoz.
-gyerünk dobd el azt a pár rongyot amit szorongatsz úgy se lesz rá szükséged ahova megyünk. Amúgy is minek takargatod azt a satnya testedet, itt senkit sem izgat fel!
-De...Én...én akkor se követtem el semmit itt biztosan félreértés van! Esküszöm!
Egyszer csak egy hatalmas pofon arcul csapja a lány aki elvesztve egyensúlyát elterül a hideg kövön.
-Ne pofázz felesleges és ne húzd az időt, úgy sem kerülheted el a sorsodat.
A nő hogy nyomatékot adjon szavainak erőteljesen belerúg a védtelen reszkető lányba.
-Azonnal négykézlábra mint egy jó kiskutya és pofázás nélkül követsz engem!
A lány látva, hogy nincs mit tenni, nem tudja meggyőzni a nőt engedelmeskedik és csöndben megalázva követi őt mint egy hűséges kutyus.
-Kérem...könyörgöm.talán hasz....
Mielőtt a lány befejezhette volna mondanivalóját az előtte sétáló nő hátrarúgott hirtelen és ezzel telibe találta a lány arcát aki vérző orral a földön hempergett csöndesen sírdogálva a fájdalomtól.
-Nem megmondtam hogy kuss legyen kis ribanc? Hát neked hiába beszélek, most mondd meg ilyen hülye vagy nem érted mi az hogy csöndben követni valakit?
A lány végül összeszedte minden erejét és ha már úgy is mindegy gondolta, folytatta a könyörgést.
-Könyörgöm, ne tegye ezt velem hasznos is lehetek még, bármire hajlandó vagyok akármire csak ne öljön meg!
-Na látom a veresből nem tanulsz, na mivel ma jó napom van te meg idegesítesz és még hátráltatsz is megengedem, hogy eldöntsd, hogyan akarsz meghalni. Lassan és fájdalmasan órákon át szenvedve vagy inkább még lassabban napokig szenvedve?
Kaján vigyor ült ki a nő arcára miután látta a hatás nem marad el
A lány teljesen összetörve odakúszott a nő lábai elé és szorosan átölelve azt, könnyes szemekkel kérlelte.
-Ígérem bármire hajlandó vagyok! Bármit megteszek és elviselek csak ne vigyen el a kivégzésre kéreeeem, könyörgööhhhööm.
A lány a mondat végére már kontrollálhatatlanul zokogott és szorította egyre jobban magához a nő csizmás lábát. A nő lenéz és jobban szemügyre veszi a lányt, azután elmosolyodik. De ez nem egy megszokott kedves mosoly volt, egyáltalán nem. Ez a mosoly elmondott mindent egyszerre volt félelmetes és ellenállhatatlan is.
-Hmmm még az is lehet, hogy pont hasznodat tudom venni, de tudd nem lesz olyan könnyű életed ha most megajándékozlak egy ujjal.
A lány végig se gondolta nem is akarta mit jelenthet csak szabadulni akart és így igent mondott.
-Persze akármit megteszek nem érdekel mi az csak ne kelljen meghalnom!
-Majd meglátom csak gyere továbbra is mellettem majd még eldöntöm séta közben.
A lányt kiverte a hideg veríték miközben vadul járt az agya. Mi van ha csak azért mondta, hogy végre csöndbe legyen és ne rimánkodjon tovább? Vagy mi van ha sikerült túlélnie mi jön ez után mi lesz vele?
A lány szorosan követte a nőt négykézláb míg nem elértek egy ajtóhoz, ekkor a nő megszólalt:
-Isten hozott most kaptál tőlem egy új életet!
Ezzel kinyitotta az előttük álló ajtót és bevitte a lányt magával majd az ajtó halkan becsukódott.