Női vágy-fantázia (2)

Irén észrevehette rajtam, hogy nem örültem a pofonnak, mint Zimány, így meg is simogatta az arcomat kis bocsánatkérő mosollyal, majd hátralépett és így szólt mindhármunkhoz:
- Eddig jók voltatok, csak így tovább s akkor meg is lesz a jutalmatok még ma.
- Igenis, Úrnő. – válaszoltuk szinte egyszerre.
- Most monotónia-tűrés próba következik. – hallottuk Iréntől, de kérdőn néztünk rá, mert nem egészen értettük mit is takar ez.
- Mindjárt megértitek majd. – nevette el magát. – Zimány kezdi. Ide állsz, majd oldalra nyújtod a kezeidet, amit a fiúk megfognak erősen. Most kezdem, tűrj! – szólt Irén és távolabb lépve megsuhintotta a lovaglóostort és végigvágott Zimány mellkasán. Kis piros csík keletkezett, de Zimány is tiltakozott:
- Én dom vagyok, nem sub, Úrnőm! – kiáltotta felháborodva.
- Tudom, de a domnak is kell tudnia tűrnie. Akarsz engem, vagy sem? – kérdezte meg huncut mosollyal. Zimány lehajtotta fejét és lassan bólintott, miközben alig hallhatóan szólalt meg:
- De még mennyire! S mihamarabb!
- Tudom, Te sportolóként szereted tudni a célt. Tehát tíz csík lesz a mellkasodon és tíz a hátadon a végére. Ezt kell kibírnod. – közölte Irén.
- Bocsánat, holnap versenyem lesz, nem lehetnek rajtam nyomok. – vitatkozott Zimány.
- Rendben, akkor most csak ötöt-ötöt kapsz, azt is oda, ahol takar a sportnadrág, de nem feledem még megkapod pótlólag! – nevette el magát Irén. – Így mehet? – kérdezte meg, mire kis gondolkozás után Zimány bólintott beleegyezően. S már kapta is meg azokat.
- Akkor most Te következel Mesterem! – fordult felém. – Óhaj-sóhaj? – kérdezte meg huncutul. Nemet intettem a fejemmel, így én tízet-tízet kaptam.
Utolsónak maradt Zombor, aki felvállalta Zimány öt-öt ütését is, így Ő tizenöt-tizenöt ütést kapott Iréntől. Azt is észrevettem azonban, hogy Ő erősebbeket kapott, mint mi s Irén is meghúzta az utolsó ütéseket, mert nem csak piros csík maradt utánuk, de a mellkasán is, meg a hátán is egy-kettő vérzett.
- Kezeld le! – utasított a vérző sebekre mutatott s intett, hogy menjünk be a házba. Elértettem, hogy egyedül akar maradni Zimánnyal valamiért.
Zsombort bevittem a házba és sokáig elmatattam rajta a kezelést mímelve s egyben szóval tartva, hogy ne tűnjön fel Neki a távolmaradásunk.
Visszatérve a teraszra az tűnt fel nekem, hogy a két ember között feszültség van. Ezt mutatta a testtartásuk is, de ismertem Mester-társamat is. (- Mi történhetett? Majd megtudom, ha kell, vagy nem, ha nem tartozik reám. – – tűnődtem magamban és ütöttem el a gondolatot.)
- Mi tartott ennyi ideig? – reccsent rám haragosan Úrnőnk. – Lajhár! – adta ki dühét, amit nem miattam, de Zimány miatt szerezhetett.
- Lássuk, forogj! – kiabált Zomborra is, megrántva a karját. Az is elképedt, ezt hallva, de nem szólt semmit, forgott.
- Gatya le! – kiabálta Úrnőnk. Csak álltunk, mert nem tudtuk kinek szólt a kiadott parancsa. – Mi lesz? Kérvényt adjak be, mozgás, lusta kutyák, vagy mondjak inkább köcsögöket? – hörögte, de erre mind megdermedtünk. Ekkor észrevette, hogy túllőtt a célon. – Gatyátokat le, mindannyian! – ismételte a parancsát. – Itt fogtok állni mezítelenül, míg nem mondom, hogy vége. – magyarázta már kissé nyugodtabban s ivott a poharából. Ekkor Zimány elé lépett és halkan ennyit mondott:
- Úrnőm, Ők nem tehetnek erről. Engem büntess, ha akarsz, azért, de Őket ne! Kérlek! – szólt halkan, szinte a fogai között szűrve a szavakat. Azért persze hallottuk, de úgy tettünk, mintha még sem.
- Megkapod még a magadét! – váltott újra sziszegőre Irén, majd vállat vont s elfordult.
Lassan, kényelmesen leült a napozóágyára, kezébe vette a poharat és kortyolgatott belőle, közben unottan vizslatott minket. Hosszú ideig nem történt semmi, míg nem a villából telefoncsörgés hallatszott. Kérdőn nézett rám s intett, vegyem fel. Bementem, röviden beszéltem, majd letettem a kagylót a telefonasztalra és kijöttem. Közel léptem Irénhez, de azért a többiek által is hallhatóan mondtam:
- Úrnőm. Észrevették, hogy itt vagyok, vagyunk. Itteni barátaim kérdik lesz-e este garden-party nálam. Mit válaszolhatok?
- Hányan szoktatok lenni olyankor? – kérdezte meg Irén tőlem.
- Változó. 5-15 között. – válaszoltam.
- Ők is szeretik a bdsm-t? Domok, vagy subok, vagy vegyesen, vagy kívülállók is vannak közöttük? – sorolta a kérdéseit hozzám.
- Hogy szeretnéd Úrnőm? Vannak domok, subok, és kívülállók is, de mindegyik férfi a javából. – válaszoltam s nevettem el magamat. Irén elgondolkozott, majd így válaszolt:
- Két részletben tudok öt-öt pasit foglalkoztatni. Ti már vagytok hárman, így még hét jöhet. De, jó lenne, ha az első csoportban öten jönnének, majd ha azok elmennek, akkor jönne még két belevaló dom mellétek. Ők már ne csikók, pejek, de inkább csődörök legyenek. Az első csoportban lehetnek vegyesen is, kívülállókat is beleértve.
- Értettem Úrnőm. Mikorra jöhetnek az első csoportbeliek? – kérdeztem még meg.
- Egy órán belül, jó lenne s maradjanak úgy másfél órát, majd menjenek. Utánuk kis pihenő, vacsi, majd jöhetnek a csődörök, de Ők maradhatnak is éjszakára is.
- Így lesz akkor, óhajod szerint. – feleltem és elmondtam a telefonban, mait hallottam, majd visszatérve azt láttam, hogy a másik két srác újra úszik a medencébe.
- Ülj ide és figyelj! – szólt halkan Irén. – Zsomborral nem lesz gond, de Zimánnyal lehet. Hol közli, hogy nem biztosan akar szexelni velem, hol meg féltékenykedik, hogy más is akarja ezt. Úgy intézd, hogy Ti szolgáljatok fel, legyetek jó értelemben házigazdák az első csoport mellett, majd ha elmentek, akkor már Ti is sorra kerüljetek, akkor már ne legyetek udvariasak a csődörökkel! – fejezte be nevetve s intett, mert a fiúk kiszálltak a vízből és felénk tartottak.
- El kellene menni azért valamit nekünk is betankolni. – szóltam hangosan a fiúkhoz, de Irénhez is szólva. - Én addig összeütök valami harapnivalót Veled. – beszéltem Irénhez.
- Az jó lesz. – válaszolta. – Ti ismeritek azokat, akik jönni fognak? – kérdezte feléjük fordulva.
- Egy-kettőt igen, de szerintem nem mindet. – válaszoltak egyszerre.
A gyorsan telt az idő, mert mire az első csoport egy kocsival megérkezett, már mindenki gálában volt, azaz fürdőnadrágban és Irén is cuki bikiniben, pontosabban monokiniben feszített. Sorra bemutatkoztak az újonnan érkezők Irénnek és alig tudták levenni szemeiket dudáiról és a kis tanga alól kikandikáló testrészeiről, formás popóiról. Nem kellett sok idő, hogy vidám hancúrozással teljen az idő a vízben, a víz partján és már ketten is foglalkoztak Irén idomaival. Ahol érték csókolgatták, simogatták és hamarosan már a nagy medence melletti fapriccsen volt mind az öt srác, akiknek a gatyájuk már majdnem kilyukadt elől az álló dákójuktól. Ekkor Irén elkezdte sorba szopni az elővetteket, majd hagyta, hogy a már leszopottak, belé hatoljanak. Egy idő múlva szopott is, s Őt dugták változó felállásban. Időnként egy-egy kéjesebb sóhajtással volt, aki ki”terült”, eldurrant és már csak nézte a még játékban lévőket. Nem kellett sok idő, mikor már újra mindenki a vízben hűtötte magát, szerszámát, felhevült testét.
Kicsit még viccelődött a társaság a parton, míg megszáradtak, majd az első csoport tagjai búcsúzkodtak és elmentek.
(folyt. köv.)