Hazudj! Hazudj még!!! 5.

- Lábakat kinyújt és tűr! – pattog a parancs. Megadóan engeded le a lábaidat, már szédülsz, mire levegő áramolhat megkínzott tüdődbe.
Még egy kínhullám és lelendül rólad.
- No lám látod? Mindig úgy lesz, ahogy én akarom! – mutat a farkadra, melyből egy valódi üveghőmérő gömbölyű vége áll ki. Hűdötten nézed az eszközt, a szokatlan helyen.

- Kell neki öt perc, ez a régifajta! Addig légy ügyes és vigyél át hálából a gyönyörkapun! – ül a szádra immáron feléd fordulva. Így felnézve láthatod telt, rugalmas melleit. A bimbók szinte dárdahegyként merednek előre.
Farkad lassan megszokja a feszengést és így teljes figyelmed az ízé, az illaté és a látványé. Nyelved az ajkak közt vibrál, végig végignyalva a csiklót is.
- Mélyen! Mélyen nyalj be és szívjad! – utasít vágyaktól elhalón. S hogy neked jobban ízlik a perem nyalogatása, kicsit elemelkedik rólad és hátranyúlva, megtekeri maga mögött a csipeszeket.

Ordításod megrezgeti a belső barlangját is.
- Azt mondtam mélyen! – ismétli keményen.
Próbálod teljesíteni a kérést és buzgalmad sikert hoz, szádba élvez, mini szökőkút módjára. Zihálva dől le melléd.
Nem kell pár perc és mosolyogva emelkedik fel. Valahogy érzed, a mosolya nem sok jót ígér.

Egy mozdulattal rántja le rólad a csipeszeket. Újabb harci üvöltés a válasz. Majd még pár, mikor morzsolgatva segíti a vérkeringés helyreállását.
Még meg sem nyugodhattál, máris finoman tekergetve, kiszedi farkadból a lázmérőt.
- Mhm harminchat nyolc! Holnap is meg kell mérni, nehogy valami baj legyen! – simít hasadra finoman. Összeszedegeti az ágyról a furcsa, különböző méretű csillogó fémrudacskákat. Kérdő tekinteted látva felnevet.
- Csak nem képzelted, hogy kellő előkészítés nélkül beléd tolok egy hőmérőt?! Holnap már könnyebb lesz és egyre élvezetesebb! – szavaira csak elfintorodsz.
Elvonul az eszközökkel a fürdő felé.

Mikor visszatér, a szekrényből két újabb rózsaszín pántot vesz ki és a bokáidra csatolja. Aztán egy lendülettel ráül a combjaidra. Így már a lábad sem tudod felhúzni. Két keze finom mozdulataival feledteti farkad kínjait és addig simogatja a zacsid és morzsolgatja a golyóid, míg a farkad újra teljes pompájában feszít. Ekkor felragad az ágyról egy bakancsfűzőt tán és a farkad tövére kötve elszorítja azt, hogy a maradék hosszt, a golyóid szétválasztására és megfeszítésére dolgozza el.

Hiába nyöszörögsz és könyörögsz, nem kegyelmez.
Elgyönyörködik a művében. Leszáll a combodról és feszesre kötözött rudad a barlangbejáratához igazítva beleül a farkadba. Lovagolni kezd és sóhajtozva, fel felsikkantva, rövid időn elül elélvez. Farkad melyben ott feszül a robbanásra váró élvezet, csak az ő kéjnedveiben fürödhet, saját nedvét nem onthatja.
Lihegve, ám ragyogó szemmel szál le rólad. Ha azt hiszed ennyivel megelégedett, akkor nagyon tévedsz. Lábaidat a kezeid mellé rögzíti, erős terpeszben.
Fenekedre csap párat. Tenyere nyomán hófehér bőröd máris pirosodik.
Ő felnevet.

- Óh oh picim, milyen szépen eljátszadozunk majd a héten még! – vetíti előre sanyarúnak ígérkező sorsod.
Nem ütlegel tovább.
- Nézzük mennyire vagy szűk! Úgy készülj, lehet holnap megduglak! Annyira kívánatos a feneked! – sóhajt.
Látványosan gumikesztyűt húz, azt az orvosi, majd átlátszó passzentost. Krémet ken a hátsódra.

- Ne kérem, ne tegye ezt velem! Még soha senki sem nyúlt belém! – nyüszítesz fel.
- Mert még soha senkinek sem hazudtál ekkorát! – jön a hidegzuhany.
- Úgy gondolom ez is csak egy újabb füllentés! – nevet fel és egy ujja máris benned van. Áthatolva a záróizmon, simogatja, cirógatja egy darabig, aztán a másik ujja is besiklik kis nyomakodással. Felnyögve fogadod az érzést, de már szólni nem mersz.
Újabb feszegetés, lazítás és a harmadik ujj is becsúszik. Próbálsz rászorítani, ellenállni, némán lázadva. Ilyenkor csupasz tenyere, égető kis csapásokkal jutalmazza, a leleplezett ellenkezést.
Már könnyek folynak az arcodon, mikor a negyedik ujja is besiklik. Aztán hirtelen önt el a jóérzés. Valamit megérinthetett odabent, ami kéjt küldött agyad megfelelő részébe, felülírva a szégyen és a fájdalom receptorokat.

folyt. köv.