Szép új Világ ?! 17.

- Haza? – kérdezi a férfi.
- Nekem az otthon ott van, ahol készséges engedelmes feleség vár a nehéz nap után és örömmel teljesíti egy férj jogos óhaját, ha az keresi a kielégülést..- mondja George, láthatóan még mindig türelmet gyakorolva a felesége felé.
- Bármit! Bármit megteszek, csak vigyen haza kérem! – néz fel az előtte térdelő nő, a két lábat ölelve kapaszkodón.
A férfi elgondolkodva néz le a láthatóan megváltozott Medleinre. Majd engedékenyen bólint és zakóját lecsúsztatva a vállairól a közeli fotelbe dobja azt.
- Lássuk mi az a „bármit”! – szól hangja szinte kedvesen, de már ott van benne a vágy rezgése is. A nő feltérdel és a férfi két keze gyöngéden fog a fejére. Hüvelykjeivel letörli a nő könnyeit és ajkán biztató mosoly szalad szét. Madlein arcán ideges kis rebbenés a válaszmosoly. Remegő ujjakkal nyúl a férfi sliccéhez és szabadítja ki, annak már keményen állongó farkát, a nadrág bokáig csusszan. Majd épp csak pillanatokig tétovázik még, mielőtt ügyetlen kapkodással ajkai közé veszi a méretes példányt.

Kimeredt szemmel és mozdulatlan figyeled a jelenetet. Szinte levegőt sem mersz venni, nehogy megzavard őket. A teljes falat betöltő képernyő élethűen hozza elétek, a távoli történéseket. Farkad feszegeti a ketrecét. William keze paskol a combodra.
- Nyugalom Adam, nem hallhatnak minket. – mondja kényelmesen hátradőlve.
Mélyet reszketőst sóhajtasz, tüdőd megkönnyebbül a friss légvételtől, feszültséged épp hogy csökken.
Odaát azonban nem állt meg az élet.

A férj élvezettel figyeli és érzékeli a felesége ügybuzgalmát. A nő láthatóan nem túl gyakorlott a tevékenységben. A férfi a fejére fog és bár lassan, de módszeresen meghágja a száját. Mind mélyebbre és mélyebbre hatolva. Madlein fuldoklik és öklendezik párat, de kitart. Kitart a szándéka mellett, hogy bármi áron, de elhagyja ezt a helyet. Készsége hamar élvezethez juttatja Georgeot, aki roggyanó lábakkal, hatalmasat üvöltve élvez neje torkára. Majd kihúzza a szerszámát és a nő álla alá fogva felemeli annak fejét.

- Nyeld le szépen kicsim! – törli le a szájszéleken kibuggyanó nedvét a hüvelykjével és mikor a nő nyel párat kelletlenül, akkor elégedetten néz rá.
- Nyald le ezt is! – kéri csillogó szemmel.
Madlein nyelve kibukkan és bizonytalanul nyal a férj ujjaira.
- Nos azt hiszem, valóban hazamehetünk! – szól élvezettel a férfi és tudod ennek a kis játéknak lesz otthon folytatása.
Ám a nő a két kéz után kap és ideges hevességgel kezd bele.
- George…! – majd el is akad menten, kimondani nem tudván, ami hirtelen felgyűlt elméjében.

- Igen drágám?! Mondd csak ki…! – néz le a még mindig térdelő nőre a férfi.
- Nem…nem bírom ki hazáig! – nyögi Madlein kétségbeesve és rákvörösen.
- Mit is? Tudod jól, hogy nem szeretem a célzásokat! Mondd ki, ha szeretnél valamit! – néz le rá a férje türelmesen. Attól sem zavartatva magát, hogy lassan csituló lényege, ott lengedezik neje arca előtt.
- Szeretném…szeretném ha….magadévá tennél! – mondja halkan a nő.
- Hogy mit szeretnél szívem? Azt akarod, hogy itt és most dugjalak meg? – kérdez vissza kissé meglepetten a férj.
- Akkor beszélj értelmesen kérlek! Mondd ki, amit akarsz! – lelkesedik fel és a vágy már már rekedtessé teszi a hangját.
A nő kissé kivár, tán benső falait rombolja le épp.
- Azt akarom George, hogy itt és most dugj meg! – vágja ki lelkesen Madlein, rálelve az útra, mely céljához segíti végre.

George feje kissé oldalra billen, úgy mustrálgatja az „új nőt”.
- Legyen ahogy akarod, ám ehhez harcra kész állapotba kell hogy hozz! Tisztogass le érzéssel! – közli a feltételt felcsillanó szemmel George.
Madlein a félárbocon állongó farokra pillant és óvatosan nyúl érte, a tövére fogva kapaszkodik belé szinte. A férfi kéjesen nyög fel és lehunyt szemmel élvezi, ahogy a nő nyelve lassan, ismerkedősen nyal végig a nemesb szervén. A nyelv egyre bátrabb és végül újra ajkai közé veszi a szerszámot és tán ösztönétől hajtva, mozdul rajta hátra és előre. Már régen tiszta és percek óta mereven áll, a férj pedig élvezettől morranó sóhajokat hallatva jelzi, „igen ez az! Csináld csak!” Madlein szeme lehunyódik és ajkán megjelenik egy kis mosoly féle, mikor el elengedve újra és újra ráfogva, simítja, szorítja ajkával férje lényegét.

Aztán a férfi nem bírja tovább és kihúzva farkát a forró ajkak közül, felemelve és megperdítve a nőt, áthajtja annak testét a dívány puha karfáján és gondolkodás nélkül hatol be, keményen hátulról, tövig a nedves barlangba. Hangosan hörrenve hanyatlik a nő hátára. Az oly régóta vágyott élvezet, lám mégiscsak megadatik számára és mily kéjes öröm, hogy nem erőszakkal kell tennie.

Madlein körmei a bársonyba marnak. Ajkát sikoly hagyja el, de nem a fájdalom, hanem az élvezet hangja ez. Zihálva lélegzik. Pár másodperc, míg a kép mozdulatlan szinte előtted. A hirtelen jött, kapott kéj mindkettejüket megállította, arra a pár másodpercre, míg a hitetlenkedés, bizonyossággá válva engedélyezi a folytatást. A férfi lassan húzódik hátra, míg már szinte csak a makk mi a kapcsolatot fenntartja kettejük közt, hogy aztán újra kíméletlenül zúduljon előre, csípője neje fenekén csattanjon hangosan. Újabb rövid kis sokkoló pihenő, aztán a támadások gyorsulnak és Madlein nem egyszer élvez el. Férje még az eszméletvesztéses élvezet szélén is érzékeli nőjét és saját örömére is tán önmegtartóztat, hogy kedvese többször is átélhesse, a kéj minden kis örömét. Míg végül nem bírja tovább és a következő örvénybe önmaga is belevész. Sűrű magjával telíti a forrongó, nedves barlangot. Kimerülten dől neje és a támla közé a karfán elpihenve. A helyzet kényelmetlen és lehetetlen is kissé, de mit bánja, hiszen megkapta végre, amire már oly rég vágyott. Karjaival öleli a nőt és lassan magukhoz térve, annak nyakába csókol.
- Köszönöm Madlein…- sóhajtja boldogan.

Madlein ajka mosolyra húzódik.
- Csak vigyen haza és…- szorít a férfi karjára a nő, be nem fejezve a gondolatot.
- ..és? – kérdez vissza halkan a férfi.
- Újra akarni fogom…hogy dugjon meg! – lesz kaján és játszi a feleség hangja.
Jutalma egy újabb ölelés és egy újabb csók.
Lassan állítja talpra a férfi a nőt és hogy hátramozdul tőle, csusszan ki elfáradt, elpihent tagja a még mindig lüktető barlangból.

- Hozzon rendbe Madlein ! – kéri halkan a kissé pilledt nőt, mire az elébe térdelve, immáron ismerősként veszi ujjai közé, az így is figyelemfelkeltő szerszámot és lehunyt szemmel, élvezettel nyalogatja tisztára. S hogy elkészült, húzza fel a nadrágot, elhelyezve benne a finoman érintett farkat. A cippzár felhúzásával mintegy véget ér a meghitt, varázsos hangulat.
George felemeli a térdelésből Madleint és hosszan megcsókolva, az arcára simít. Mélyen a szemébe néz és megcsóválja a fejét. Nem korhol, nem szól, a tekintete mindent elmond. A nő aprót sóhajt és lesüti a szemét.
- Menjen zuhanyozzon, öltözzön és hazamegyünk. - simít a férfi, a még mindig tűhegyesen, keményen állongó mellbimbókra.
A nő mélyet reszketőst sóhajt. Könnyes szemeit a férfira emeli.
- Ahogy kívánja Uram! – bólint engedelmesen és távozik a szobából.
George a kanapéra rogyva hátradől és fejét a támlára vetve, felnevet élvezettel.

William kikapcsolja a képernyőt és a függöny újra elfoglalja a helyét, takarva a falat, ami lám, érdekes eseményeket képes közvetíteni.
- Egy újabb kielégített megrendelő! – mondja William elégedetten.
Figyeli, várja reakciód.
Hagyja, hogy feldolgozd az elmúlt nap eseményét és a lezáró filmecskét.
Így látva a dolgokat, már neked sem tűnik kíméletlenségnek, amit tennetek kellett.
- A cél szentesíti az eszközt? Mindig? – kérdezed gyanakodva.
- Mindig! – mondja komolyan kísérőd.
Tekintete öledre vándorol. Farkad bizony a rácsoknak feszülve, duzzadtan vágyná most Madlein ajkait.

William tekintetében apró szikrák pattannak, melyek téged aggodalommal töltenek el.
- Ha minden úgy alakul ahogy szeretném, akkor még reggel előtt könnyíteni fogok a helyzeteden – fog a combodra, érzésed szerint bizalmaskodón és a gondolat amire céloz, máris lohasztóan hat férfiasságodra.
A látványos változás szívből jövő nevetésre fakasztja kísérőd.
- Nos végül is, így is segítettem…- cukkol.

Az ajtó felé int.
- Menjünk! Neked dolgod van! Nekem is akad még itt ott tennivalóm! Vacsora után még benézek! – áll fel és a szállásodig kísér.
- Tudom, hogy gondolatok forognak benned! Este válaszolok, ha lesz kérdésed.. – ígéri kis mosollyal és magadra hagy.

folyt. köv.