Álom III.

Foganatja persze nincs, még percekig folytatódik a pálcázás, aztán hirtelen abbamarad. Se ütés, se suhogás, se más zaj nem hallatszik a süket csöndben – és persze a gyönyört adó ujjaim sem simogatnak. Minden érzéked szinte „kimered”, hogy felfogjon valamit a környező világból – de semmi. Egyedül maradtál az égő fájdalommal a popsidon. Se suhogás, se ütés, se más zaj – és persze gyönyör sincs!

Már épp arra gondolsz, talán elmentem? Ám ekkor minden előjel nélkül öt-öt szörnyű kegyetlen ütés zúdul a már amúgy is elgyötört fenekedre. Jajgatsz, kínodban még a könnyed is kicsordul …

És ekkor – kimondhatatlan öröm – fény gyullad a sarokban, két nagy gyertyát gyújtottam meg. Könnyáztatta arcoddal felém fordulsz és várnád a vigasztalást-kényeztetést, ám hangom még mindig kemény, haragos.

- Akkor lássuk a bűnlajstromodat!
- Meztelenre vetkőztél egy idegen férfi előtt!
- A Te parancsodra Uram - veted ellen, de már Magad is rájössz, hogy újabb hibát követtél el

Supp, supp – két fájdalmasan csípős csapás landol a popsidon, nyomatékul.

- Nem adtam engedélyt arra, hogy megszólalj!

Supp, supp – újabb kettő … ha őszinte akarok lenni, ezt élvezetből adtam, persze Te ezt nem tudod!

- Vakon követted egy számodra ismeretlen férfi utasításait! Bármi történhetett volna Veled, meggondolatlan voltál
- De a legfőbb bűnöd, hogy amikor úgy gondoltad – persze tévesen – hogy kölcsönadtalak valakinek és az használni fog, bagzó macskaként, felizgulva vártad, hogy használjon TÉGED, aki az ÉN tulajdonom vagy!!!!
- Hogy képzelted, nyomorult ribanc?! Hiszen még velem is csak a kifejezett engedélyemmel élvezhetsz el! Kaptál engedélyt?!
- Nem Uram! – lehajtott fejed és lesütött szemed megbánásra vall.
- Mindezért különösen súlyos büntetést érdemelsz, külön megbüntetve mindazokat a testrészeidet is, amelyek részesek a bűnben! A verés, amit azt előbb kaptál, csak bemelegítés volt azért, hogy annál jobban átérezd a valódi büntetést!
- Most eloldozlak, de engedelmesen követned kell a parancsaimat – bár könnyítésként jajgathatsz, sírhatsz és könyöröghetsz is, de ezen kívül fegyelmezetten kell elviselned a büntetést!

Az igazságnak – és Neked is, Édes! – tartozom annyival, hogy már régóta vágyom arra, hogy egyszer igazán keményen, kegyetlenül megbüntesselek. A könnyeidet akarom, sírást, könyörgést, – a végén persze majd megbocsátok – de most tényleg a leplezetlen szenvedésed látványára és hangjaira vágyom!

Bőrrel bevont padra kell felfeküdnöd, hanyatt, de előbb térdre kényszerítelek és szádba adom férfiúi ékességemet. Csodálatos gyengédséggel és szakértelemmel bűvölöd a néma furulyát, amely hamarosan meredezni kezd – ezzel legalább még egy fokot nehezítettél saját helyzeteden, ismersz, felizgultan még kegyetlenebb vagyok – de nem bánod, élvezed, hogy most a változatosság kedvéért Te tartasz hatalmadban engem.