Mecseki móka (2), avagy Apaj pusztai tortúra

Én elindultam a kocsi felé, Ő meg jött utánam. Beülve elautóztunk Pécsig, míg közben elmesélte egyik, régebbi kalandját, ami vele esett meg Apaj pusztán, egy Dominánál:
A Dominával is az eroson ismerkedett meg, majd egyeztetve vágyaikat megbeszélték, hogy elutazik hozzá Apaj pusztára. Abba is beleegyezett, hogy közben kamerájával felvételeket készítsen a tortúráról. Megérkezve a buszmegállótól még kb. fél km-t kellett gyalogolnia vissza a betonon, a tanyára bevezető útig, majd hamarosan már látta is - a fák közül kibukkanva – a tanyát és melléképületeit. A tanya udvarán ugatott egy komondor, így kijött a házból a Domina csupa lakkban. Megvárta, míg ő beér az udvarra elé, de azt már nem, hogy a hátizsákját letegye. Akkora pofont kent le jobbról-balról, hogy majd elesett.
- Hol az üdvözlés, köszöntés, te ribanc? Erre nem tanítottak meg eddig? – kiáltott rá közben. Ő pedig visszaszerezve egyensúlyát már térdre is esett, nem törődve azzal, hogy a hátizsák a porba hullik a válláról és csókolta meg alázattal a Domina lakk csizmáját s nyalta végig mindkettőt alaposan, közben tüsszögve a lenyalt pórtól.
- Bocsánatát kérem Domina, nem fog többet előfordulni. Nagyon fogok iparkodni kedvére tenni. – hebegte.
- El is várom és erre is foglak serkenteni! Kotródj a szemem elől és megfelelően gyere vissza. Itt várlak! – reccsent a Domina hangja.
- Igenis, azonnal! – harsogta, s felállt, felvette a hátizsákot, mikor ezt hallotta:
- Ki engedte meg, hogy felállt előttem? Négykézlábon kússz el és vissza! – jött az utasítás. Elindult, hátára véve a hátizsákot négykézlábon a ház felé, de fel sem tette a kezeit a lépcsőre, mikor ezt hallotta: Be ne merj oda menni, te köcsög! A helyedre! – hallatszott, mire hátranézett és látta a Domina kinyújtott karja a pajta felé mutat. Irányt változtatott és odament a pajtához, majd be annak ajtaján. Megtorpant, mert bentről éktelen bűz fogadta. Juhok, kecskék szaga keveredett azok ürülékének bűzével.
- Mire vársz? Menj be és gyere vissza azonnal hozzám! – hallotta a sürgetést. Bement, óvatosan kerülgetve a ganéjt, majd egy tisztább sarokba letette a hátizsákját, levetkőzött, rátette a ruháit a zsákjára és mezítelenül indult vissza az udvarra, a Dominához.
- Úrnőm, itt vagyok és várom parancsaidat! – rebegte, de nem mert felnézni, mikor maga előtt látta a lakk csizmákat.
- Hol vannak a csukló-és bokabilincseid, a nyakörved, a póráz? – hallotta a sürgető kérdéseket.
- Máris hozom, bocsánat. – szólt és visszaügetett azokért a pajtába, majd már azokat is feltéve, de a fejhámot is felkapcsolva – csak a szemellenzőt nem tette még fel – tért vissza az Úrnőhöz.
- A kamerád hol van, beállítottad, vagy már nem akarsz felvételeket a tortúrádról? – hallatszott az újabb kérdés.
- De, igen, szeretnék Úrnőm. Kérlek, mond meg, hol lesz a tortúra helye, hogy hova állítsam fel a kamerát! – kérdeztem meg.
- Úgy állítsd fel a kamerát, hogy oda lásson a két fához, s nagy látószögű objektívet tegyél bele. – hangzott az Úrnőtől. Mikor végeztem, elé másztam és mondtam:
- Készen vagyok Úrnőm, tégy velem kedved szerint!
- Csatold fel a szemellenzőt is, majd állj oda a két fa közé nagy terpeszben és kezeidet oldalra nyújtva! – hangzott a parancs.
Odalépve mellém, a fához kötözte ki a kezeimet és a lábaimat, jól meghúzva. Kicsit sziszegtem, mert fájt a széttett lábakkal való állás. – Tűrj! – szólt. Majd hallottam a korbács suhogását és lecsapott a hátamra és a fenekemre. – Számold! – hangzott Tőle. Mivel eltévesztettem tizenvalahánynál, így újrakezdte és kimérte a húszat. Igen sajgott, égett a fenekem a végére, mert főleg oda csapott le a korbács, a hátam kevesebbet kapott.
- Nem hallottam! Kérsz még, te köcsög? – szólalt meg az Úrnő.
- Köszönöm Úrnőm a büntetést, megérdemeltem. – szóltam gyorsan. Hallottam, hogy most elém jött és már éreztem is, ahogyan a korbács a hasamon csattant párszor, majd kaptam a melleimre is, de elverte a belső combjaimat is. Ekkor már felkiáltottam.
- Mondtam, hogy tűrj! – szólt leereszkedően.
Kis szünet következett, majd valami reccsenést hallottam s a következő percben éles fájdalom hatolt belém. A hasamnál. Felkiáltottam újra, majd rögtön bocsánatot is kértem. Ekkor újabb fájdalmat éreztem, de kicsit feljebb. Majd sorban jöttek az újabbak, sorban a hasamnál. Talán tíz lehetett, mikor váltott s most már a mellbimbóimat ütögette meg a letört bot végével. Ez kegyetlenebbül fájt, így sziszegtem is, ahogyan tudtam. Ekkor betette a golyós pecket a számba és jól meghúzta. Egy hang sem jött ki többet a számból. Folytatta a mellbimbóim ütögetését, majd kézzel is morzsolgatta, csavargatta azokat. Kissé hátrább léphetet, mert azt éreztem, hogy mellkason ütött ököllel és döngött a mellkasom. Ezt is megismételte párszor. Újabb szünet után elkötötte a már merev farkam tövét és külön kötözte a golyóimat is. Éreztem, hogyan feszült a bőr a heréimen.
Most elment, s visszajőve dilatatort tett a húgycsövembe, majd kézzel kezdte ütögetni a heréimet. Semmi érzés nem volt benne, mert éles fájdalmat éreztem közben. Próbáltam vergődni, elhúzni a testemet az ütések elől, de nem sok sikerrel. Végül valami paskolót vehetett a kezébe, mert azzal alulról ütögette meg külön-külön, majd együtt is a golyóimat, amitől a csillagos eget láttam. Ekkor már sírtam, vonaglottam.
Hagyott egy ideig, majd azt éreztem, hogy végig öntött vízzel. Ekkor már szerencsére a napfény odébb vonult, így árnyékban volt a testem. Lassan felszáradt a víz rólam. Ekkor újra kezdte a gyötrést a heréknél a letört végű bottal, majd a paskolóval, de végén még valamilyen rövidebb szíjhosszú korbáccsal is megveregetett alulról, szintén jó erőseket ütve. Az ütések ugyan elsőre a golyóimat érték, de átcsapott a fenekemre is. Most újabb vödör vizet éreztem, majd utána nem sokkal csípőm fájdalmas érzés kerített hatalmában. AZ egész testem, de főleg a golyóim, hasfalam, mellkasom égett, no meg a belső combjaim. Dobáltam magamat, próbáltam szabadulni, de kis sikerrel. Hallottam, ahogyan otthagyott kikötve.
Talán el is alélhattam, mert csak arra eszméltem, hogy újabb vödör víz érkezett, de most nem csípett utána, hanem hűsített s elmúlt a csípő érzés. Valamivel lefújta a testemet is, mert hallottam a palackból kiáramló valami zaját. Szinte megfagyott a bőröm, kellemesen hűsített ez. Kis idő múlva megint valami csúszott a testemen, bár ez csípett, de azért kellemes volt. Ekkor vette le a fejhámomat és nézhettem végig magamon, amennyire tudtam. Csupa seb volt a testem elől, de már nem vérzett sehol.
- Leoldozlak, de nem ülhetsz le, hanem állnod kell még legalább egy órát a sebeid miatt, hogy el ne fertőződjenek! Viszont odadűlhetsz valamihez, házfalhoz, fához, hintához stb. a nem sebes testrészeddel, mint vállaid. – utasított.
- Igenis, Úrnőm. – válaszoltam.
- Ott az ebéded is az asztalon. Azt is megeheted, de csak vizet ihatsz. Azt húzz magadnak a kútból! – szólt és ment be a házba.
Jó ideig nem láttam. Már azt hittem elfelejtkezett rólam, mikor nyílt a ház ajtaja, kilépett és csodálkozva nézett rám. Összerezzent, hogy látott. Ebből sejtettem, hogy aludt eddig. Körbenézett s megakadt a szeme a kamerán.
- Basszus, azt elfelejtettem kikapcsolni. – szólt és utasított tegyem meg. – Nézd vissza, hogy jók-e a felvételek! – folytatta. Megnéztem, illetve együtt megnéztük, majd kikapcsoltatta a kamerát és megszólalt: - Elégedett vagy? Ilyenre vágytál? – kérdezte meg tőlem.
- Igen, ilyenekre Úrnőm. – válaszoltam alázatosan.
- Akkor most menj, Te is szundizni kicsit. Én bemegyek a faluba, s ha visszajöttem folytatjuk még! – szólt és befogta a szamarat a kordéba, amivel elhajtott.
Itt fejeződött be a srác elbeszélése, a története mesélése, s mivel közben beértünk Pécsre, kiszállt. Én pedig mentem tovább a dolgomra, a következő Subhoz.
(folyt. köv.)