Létra fantázia (3)

Egy idő után leállítottuk ezt a játékot és Miki, Zsolt kapott pihenőt. Ákos következett addig, akit Donna Anna vett kezelésbe. Végig ütögette korbáccsal őt, elől a hasán és hátul a hátán is. Majd meg is pálcázta, főleg a popóját, de élvezettel veregette a már mereven álló farkát is. Nála is kicserélte a bőrzsákról lógó súlyt nagyobbra és most azt lengette, böködte a pálcával, élvezettel. Ákos terpeszben állt a létra előtt és kezeivel arra támaszkodott. Ekkor Donna Anna a lovaglóostort is megjártatta a testén, de ez már sok volt Ákosnak, sziszegett erősen már.
Közbeléptem. Ákost pihenésképpen pisilni küldtem Zsolttal. Közben mi felállítottuk a létrát létra formátumura. Mikire mutattam.
- Állj alá! – utasítottam és Miki oda állt érdeklődően.
- Megkérhetlek, hogy Mester-társam elmondása alapján állítsd kézállásba Mikit és kötözd ki? – szóltam oda Donna Annának. Az kicsit elcsodálkozott, de tette, amit gondolt és hallott. Ha valami nem jól volt, nem sikerült, segítettünk szóval, de néha tettel is. Közben kopogtattak a fiúk.
- Kint maradtok, míg nem szólok! – szóltam ki nekik s mi bent folytattuk. Végre sikerült Mikin megtennie Donna Annának a hallottakat. Örült nagyon ennek.
- Bejöhettek! – szóltam ki a Subjaimért s közben visszaállítottuk a létrát a vízszintes formára. Alá toltam a zsámolyt és mutattam Ákosnak feküdjön rá hanyatt. Miki vette volna le a bőr bilincseit, de leintettem és Ákoshoz lépve egy szorító nadrágtartót tettem a mellére, bele igazítottam a mell-bimbóit, majd összeszorítottam. A ferde kampót pedig beakasztottam az egyik létrafokba.
- Most lábaiddal támaszkodj meg a kiválasztott létrafokban és kezeiddel is feletted, majd kihúzom a zsámolyt alólad. Most lassan engedd le a kezeidet, majd azok szorítását is csökkentsd, végül engedd el a létrát. Így ni, most a mell-bimbóidon függsz s a lábad feszítésével erősítheted, vagy gyengítheted az érzést. Aha, már sziszegsz is. Úgy kell! – jelentettem ki.
Ákos gyengébb volt, így nem sokáig bírta, ekkor Zsolt is kipróbálta, de Neki hosszabb ideig sikerült felmaradnia sziszegés nélkül. Végül Miki is ki akarta próbálni, de igen rövid ideig bírta csak, mert a mell-bimbóit nagyon szorította a nadrág-tartó s már ezt sem tűrte sokáig.
Mivel Miki volt az utolsó és rajta voltak a bőr bilincsek, így ki lett bilincselve, rögzítve a létrához s most gyertyás játék következett. Ott lógott Miki alulról a létráról s alá kerültek az égő gyertyák a padlóra. Ha a láng égető érzését érezte, akkor felhúzódzkodott, de ezt is erőből kellett tartania, így kifáradt, ekkor visszaereszkedett, lógott, de ekkor perzselték a gyertyák lángjai. Kis idő múlva, átbilincselték s most hassal lefelé lógott a létráról. Ez sem volt jobb, mert most a farkát perzselték a lángok. Próbált felhúzódzkodni, de sokáig így sem bírta. Ekkor elvettük a gyertyákat és Miki hasát bekentük étolajjal, majd visszakerültek a gyertyák. Egy ideig még kellemes is volt a helyzet, de mikor az olaj kezdett melegedni, már újra kényelmetlenné vált a dolog, mert nem csak a lángok perzseltek, de a melegedő étolaj is kezdte égetni a bőrt. Donna Anna élvezettel nézte a tortúrát. Ekkor megmagyaráztuk a miérteket s megértette, hogy csínján kell bánni a lángokkal.
Míg a gyertyák égtek, a Subokat hanyatt fektettük, majd mindhárman egy-egy Subot kiválasztva, a sajátunkat csepegtettük végig tetőtől-talpáig, nem kihagyva a farkincákat sem. Zsolt alig, Ákos jobban, de Miki erősen sziszegett erre. Pedig még a java hátra volt. Zsolt és Ákos melle, hasa, farka mérsékelten szőrös, így a rászáradt sztearin leverése jó mulatság. Hát még Mikiéről, aki határozottan bozontos volt a másik kettőhöz képest, mindenhol. Őt Mester-társam kezelte eddig, de Donna Anna átvette Tőle és igen keményen bánt Subjával (férjével), aki a végén erősen nehezményezte ezt. Ezért Donna Anna alapos verésben is részesítette a sztearin leverése mellett. Kék-zöld volt már Miki a verés végére, de helyenként, főként a popóján kékes-lilába fordultak a hurkák.
Mi is, de a két Subon is, álmélkodva nézték ezt a szadizmust a férjjel szemben. Ugyan az ordított közben, mire Mester-társamtól kapott golyós pecket, így elhalkult a végére. Ekkor kivette a golyós pecket, Miki zilált, kapkodta a levegőt.
- Térjünk talán vissza a létrához! – javasoltam.
- Megérdemelte ez a dög! – szakadt ki Donna Annából még.
Most a létrát összehajtogattuk és így egy nagy M betűt adott ki. Elsőnek Ákos hasalt rá. A popóját simogattuk meg alaposan mindhárman, szép pirosra. Kapott bottal is, de korbáccsal is, így szép csíkok alakultak ki a popóján. Mikor felállíttattam, akkor látszott, hogy a hasán is nyomokat hagyott a létra, mert annak élei is bevágtak keresztbe a combjain, hasán és a mellén.
Most Zsolt következett, de Ő háttal feküdt fel a létrára. Kapott Ő is mindhármunktól pálcával, korbáccsal, s derékszíjjal is. Igaz, mikor Donna Anna csépelte éppen a derékszíjjal, ágaskodni kezdett a farka is. Donna Anna elődült ezt látva, és arra is ütni akart, de ezt a pálcámmal kivédtem s lefogtam a kezét. Elmeséltem a „farok törés” esetén Donna Annának és megfeddtem. Láttam nagyon dühös, de azt is láttam, hogy Zsolt vágyakozva nézi. Gondoltam valamit és most Mikit küldtem ki pisilni. Mikor kiment, Ákost és Mester-társamat át küldtem a félszobába és Donna Annának megsúgtam, hogy lovagolja meg Zsoltot, aki arra vágyik. S én is kimentem, de Mikihez.
Jó idő múlva jöttünk mi vissza Mikivel, mert megkávéztunk a konyhában. Így volt idő sok mindenre és Mikinek sem tűnt fel semmi. Már mindenki újra a szobában volt, Zsolt még kapott párat a hasára és végül Ő is felállhatott, a korábbi „felállása” után. Másnak nem tűnt fel, de én láttam, hogy Zsolt elment, vagy elmehetett Donna Annában, gumi nélkül! (Kettőjük dolga! – gondoltam.)
Ekkor láttam, hogy mellettem Miki remeg. Rájöttem, hogy fél, mert Ő következik, és nem akar újabb véresre verést a testére. Donna Anna már mutatta Mikinek, hogy feküdjön a létrára, de én közbeléptem.
- Inkább mást mutatok még utoljára Mikin, mert ez már nekem unalmas. Állítsátok vissza álló létrává és úgy kerüljön elém, hogy a nyitott létrarésze legyen itt! – szóltam Ákosra és Zsoltra. Vártam, míg megtették.
- Most állj elé, de hassal a létra felé Miki. Így, ni. Ákos, most add a fém akasztósínedet is ide! – szóltam és pár leszorító gumit vettem elő, amit kocsiknál és kerékpároknál szoktak használni. Ezt Miki mellére tettem függőlegesen, majd a gumikkal átszorítottam a testéhez. Ekkor hosszabb gurtnikkal átkötöztem a létrához Miki testét, de vigyázva, hogy a fémakasztó ne érintkezzen a létrával.
- Segítsetek! – kértem meg a Subjaimat és Mikit lefektettük úgy, hogy rajta volt a létra.
- Lássuk ki a legkönnyebb? Talán Ákos. Állj rá Mikire, de a létra mindkét ágán legyenek a talpaid! – szóltam s rásegítettem. – Most pedig sétálj rajta ide-oda pár lépést, de a létra ne billenjen fel közben! – folytattam. Miki ugyan nyögött keveset, de ment a mutatvány.
- Menj le! Ki akarom próbálni! – heveskedett Donna Anna.
Szinte lerántotta a létráról Ákost és lépett a helyére, de rosszul, mert megbillent. Ha el nem kapjuk, leesik róla. Megdühödött ezen, s vissza akart ugrani a létrára, de ekkor megfogtuk a karjainál, rátettük, de nem engedtük ugrálni rajta. Lassan lenyugodott. Tett pár lépést még, a látszat kedvéért, majd lelépett róla.
Segítséggel Mikit felállítottuk, a létrát levettük Róla és a gumiköteleket is leoldoztuk. Így is maradt nyom a testén. Talán a lelkén is, de ez nem a mi gondunk volt.
Még beszélgettünk, szokás szerint értékeltük a szeánszon történteket, majd mindenki öltözött és hazatért. Mi is értékeltük Mester-társammal és megállapítottuk, hogy meglepetés volt, érdekes, de egyszer elég ebből!
(vége)