Létra fantázia (2)

Újabb szünet, izommozgató gyakorlatok következtek, mint a békaügetés, -ugrálás. Most is a gyakorlat elvégzése előtt kis terpeszben álltak előttünk, majd mindketten magkapták a spéci bőr ernyőt a farkukra, s arra a kezdő súlyokat. Most parancsra kellett leguggolniuk, majd békaugrásokkal végig haladni a szobán oda-vissza. Volt közben sziszegés, mert ha eléggé magasra ugrottak, akkor a súly lengedezése okozta azt, ha meg alacsonyabbra sikerült az ugrás, akkor a padlóhoz ért súly hirtelen húzásmegszűnése, majd újra dinamikus megindulása váltotta ki a sziszegést. Mikor visszaértek új móka indult, de most a békaugrás helyett békaügetés következett, amelynél mindig hajlított kezekkel és lábakkal kellett haladniuk előre. de nehezítésül a létrát összehajtottuk (A létra ekkor két rövidebb vége kb. 60 fokot zárt be a függőlegessel, míg a másik két, régebben felső részét, vízszintesre állítottuk.), s az alatt is át kellett haladniuk oda- s vissza is. Két-két kör megtétele után újra kis terpeszbe állhattak, majd helyben futás, néha magas térdemeléssel, végül törzshajlítás, törzsdöntés és karkörzés következett. Csipkelődésül kaptak a lovaglóostorral a teljes testfelületükre. Mozogtak is fürgén.
Ekkor csöngettek, a kapucsengő szólt. Mindenki megdermedt és a lakás gazdájára nézett. Az is tanácstalan volt, mert mint mondotta nem vár senkit. Végre megmozdult, kinézett az ablakon és leszólt:
- Itt vagyok, kit keres? – kérdezte meg kihajolva. Hallgatta a választ, majd már vidámabban szólt: - Rendben, megyek. Kis türelem, míg leérek. – fejezte be, majd becsukva az ablakot hozzánk fordult:
- Meglepetés vendégek. Nem vártam Őket, holnapra beszéltük meg, de eltévesztették a napot, ma jöttek. Lemegyek, beengedem és legalább lesz kis színes érdekesség mára is! – kuncogott a végén a lakás gazdája. Kimenet betette maga után az ajtót is.
Mi is egymásra néztünk a Subokkal. Egyikünk sem tudott semmit, így vártunk. A Subok ugyan kissé kényszeredetten, félszegen így mezítelenül és az ékszerükön kis bőrzacskókkal. Megértve helyzetüket a szobából nyíló kis félszobába vezényeltem Őket s csak én maradtam a létrás szobában. Hamarosan nyílt az ajtó és elsőnek belépett egy csinos, negyvenes csaj, mögötte kissé idősebb, de sportos pasi s végül a házigazda, aki közben ezt mondta:
- Mint láthatjátok..- kezdte, de elakadt, mert nem azt látta, amire számított. Csak engem.
- Akartam mondani, hogy bemutatlak Félix mesternek Titeket. Ő Donna Anna, valamint férje és Subja Miklós. Donna Anna azért jött, hogy együtt használjuk Subját, miközben újabb trükköket leshet el tőlem. Mivel szerencséje van, mert te is itt vagy Félix mester, így Tőled is kaphat némi útbaigazítást, ötletet, fogásokat, melyek biztosan fognak tetszeni Mikinek, aki annak alanya, szenvedő alanya lesz. – fejezte be a bemutatást és a látogatás céljának ismertetését Mester-társam. Majd körbenézett és rám nézve kérdezte meg:
- Te egyedül vagy? Subjaid, hova lettek?
- Miért vannak itt más Subok is? – élénkült meg Donna Anna. - Hallod Miklóska, nem leszel egyedül szenvedő. Subok, vagy Subnők is? – csacsogott tovább Donna Anna s rám nézett már. Kicsit kivártam a válasszal, majd Donna Annához fordultam:
- Igen vannak a Subjaim, ketten is, de az Ön, vagy Te Subod merre van? Nem látom. Rajtunk kívül, a Domokon és Dominán kívül csak egy bámészkodó, tétova férfit látok itt, még, a szobában, meg egy létrát. Az hajlítható, variálható s a Sub, Sub? Az betörhető, alázható, kínozható s engedelmes, hűséges, odaadó? – válaszoltam a kérdésre, de soroltam én is kérdéseimet. Donna Anna végre hátranézett és rákiáltott a Subjára:
- Te még mindig ruhában vagy itt? Vetkőzz, tüstént, azonnal! – parancsolta és kezemből kikapva a lovaglóostort többször végig vágott Miklóskán. Az gyorsan összekapta magát, lekapkodta a gönceit, majd már mezítelenül letérdelt Donna Anna elé.
- Bocsánat Úrnőm, hogy késedelmeskedtem, de parancsod nélkül nem mertem önállóan cselekedni. – rebegte alázatosan Miki.
- Igaza volt Félix mesternek ebben, ezért a büntetésedet is Tőle kapod meg! Alázkodj meg előtte! – utasította Subját. Az felém fordult, elém jött térden állva és megszólalt:
- Uram, bocsáss meg nekem. Kérlek, büntess meg, mert ruhába mertem eléd kerülni!
- Zsolt, Ákos gyertek elő! Mutassátok meg magatokat Donna Annának s üdvözöljétek!
Kéz- és alázatos lábcsókjaik után már kapták a következő parancsot is:
- Kötözzétek a létra-deresre, hassal!
Zsolt és Ákos közrefogták Mikit, majd a létra végéhez vezették, pár létrafokot felsegítették és akkor utasítottak, hogy feküdjön hasra a vízszintes létrarészen. Ekkor odakötözték a csuklóinál és bokáinál a létrához, kissé nyitott lábakkal, de a csuklóit szorosan a létrához. Most rám néztek, én pedig végig rajtuk és mereven néztem a farkukat. Végre Zsolt megértette és szaladt, hozott egy bőrzsákot Mikinek is. A létra alá ült, úgy rakta fel neki s kapott egy kisebb súlyt is rá.
- Igen, így gondoltam. – dicsértem meg őket. – Most még Ti is odaálltok, két oldalról, aláhajoltok a létrának és a másik oldalát megfogjátok. A lábatok kis terpeszben. Tartjátok így magatokat! Megértve?
- Igenis, Uram! – harsant egyszerre és tették, amire utasítottam őket. Mester-társam kicsit, karjánál fogva, hátrébb húzta Donna Annát, mert sejtette mi következik. Én egy hosszabb szíjakból álló korbácsot kaptam a kezembe és a hozzám közelebbi Ákos mellé állván lecsaptam. A korbács Miki hátát és popóit érte, majd később már jutott egy-egy ütés Zsoltnak és Ákosnak is. Több ütés után Miki már sziszegett, de az én két Subom még nem. Végre Donna Anna is megszólalt:
- Átvehetem a büntetés végrehajtó feladatait Félix mester? – kérdezte, de már nyúlt is a korbácsomért és hátrébb állt meg. A korbáccsal Zsoltot és Ákos testét célozta s Miki csak ritkán kapott. De Zsolt és Ákos állta az ütéseket, nem sziszegtek. Mikor láttam elég volt, mert Donna Anna belemelegedett volna a korbácsolásba, odanyúltam, elvettem a korbácsot a kezéből.
- Te is kipróbálod a hármas-korbácsolást? - kérdeztem meg Mester-társamtól. Ő azonban nemet intett a fejével és így szólt:
- Ha már itt a létra, inkább annak lehetőségeit mutassuk be Donna Annának a három Subbal!
- Igen, így van. Amit eddig tettünk, azt elmondod Donna Annának, míg én előkészített az újabbat. – jelentettem ki és utasítottam Zsoltot, Ákost a felemelkedésre és Miki feloldására.
Most feltetettem Mikire a csukló- és bokabilincseket bőrből, jól meghúzva, majd alá toltam egy kisebb guruló szekrénykét. Mutattam Miki feküdjön rá háttal. A fiaim pedig a létrához rögzítették a bilincseknél fogva, de hogy ne lógjon a dereka, így ott is megkötötték. Szinte vízszintes volt. Kapott nagyobb súlyt is a bőrzsákjára, de átkötötték egy pertlivel a farka tövénél és azzal kikötötték a létráfokhoz is. Ekkor elengedték a derekánál lévő kötést. Miki felszisszent, mert húzta a súly, de ha nem tartotta magát, akkor meg a pertli vágott be a farka tövénél. Most Zsolt ment fel a létrára, terpeszben állt rajta s akkor odalépve a bőr pertlit eloldoztam a létrafokról és rákötöttem Zsolt farka tövére.
Most lett érdekes a helyzet. Ha Zsolt felemelkedett, kinyújtotta a kezeit, akkor Ő is és Miki is sziszegett, mert mindkettő farka tövénél húzott a bőrpertli, fájt a farkuk. Ha Zsolt lefeküdt a létrára és Miki tudta erőből tartania magát, akkor kicsit pihenhettek, mert csak a bőrzsák súlya húzta Miki farkát. Mikor rájöttek a technikára Mester-társam és én is kezembe vettem a korbácsokat és noszogattuk a delikvenseket, akik ki akartak térni az ütések elől, de akkor a farkuk miatt jajgattak, ha meg nem, akkor a testüket ért korbácsütéseink fájtak.
Lehetett választani!
(folyt. köv.)