Hazudj! Hazudj még!!! 1.

Az opel csendesen suhan veled a hegyi úton. Ismered az utat, már nem egyszer jöttél erre. A végállomás egy erdei ház, pontosabban vadászlak. Odakint havas a táj. A kocsi meg megcsúszik, de a gumik jól bírják. Nem is ez aggaszt. Inkább az, hogy hazudtál Beának. Életed első, igazán nagy hazugságát viszed véghez. Azt mondtad külföldi kiküldetésbe mégy, ami lehet egy hét, vagy akár tíz nap is, attól függően, hogyan alakulnak a tárgyalások. Otthon hagytál egy aggódó feleséget és két, alig három hónapos apróságot. Nincs mentséged! Akartad a gyereket, csak épp nem számítottál rá, hogy kettő lesz és kánonban akarnak majd mindent közölni. Bea sem nyugodt mostanában. Pelenkáz, etet, altat, mos, vasal. Akadt segítsége is. Az anyja! Ez volt az a pont mikor úgy érezted elég, el kell szakadnod kicsit a családtól. Hát hazudtál. Csak egy hét, egyetlen hét! Kél a nyüszítő könyörgés a fejedben, mentséget keresve. Mélyeket sóhajtasz. Már nem fordulhatsz vissza, mert akkor be kellene vallanod neki, hogy hazudtál…

A következő kanyar után ott az erdészház. A csendbe beledörmög a kocsid motorja. Éber, a vizsla már messziről jelzi egy idegen érkeztét. Valaki ajtót nyit mikor leparkolsz a többi kocsi közé.
Béla jön eléd, kedves vadászcimborád. Megölel, megropogtat, majd egy éve nem láttátok egymást. Beinvitál, a többiek segítenek bevinni a holmijaidat. Az első pohár pálinka átmelegít, a második már csúszik is utána. A vacsora fenséges. Vadkanpörkölt, fácánsült, őzhús és vadasan elkészített nyúl, dicséri a szakácsnők kezét. Béla mesél valami nyári emléket, de agyad fel nem fogja. Csendesen mosolyogva bólogatsz, ám közben gyomrod feszítését próbálod oldani egy pohár erős vörösborral.

Már rég nem ittál. Bea mellett ritkán jutottál el szórakozni. Egy egy céges vacsora, vagy kötelező meeting, de semmi több. Asszonyod nem lehet mostanában kirobbantani a gyerekszobából. Az alkohol oldja a lelkiismereted feszültségét. Csendesen dagonyázol a melegben, a desszertet csipegetve.
Majd áttelepedtek egy szivar erejéig a másik szobába. Kezedbe konyakospohár kerül. Mire a fenekére nézel, már le lecsukódik a szemed. Valakik ágyba segítenek. Frissen mosott erdőillatú ágynemű simul köréd. Mosolyogva alszol el.

…
Lassan ébredsz, kényelmetlenül gémberedett tagjaid arra ösztönöznek, hogy megfordulj. Ám kezed nem tudod mozdítani, valami csörren. Mordulva nyitod ki a szemed. Rémület hasít beléd. Akárha egy rossz álom. A napfény beragyogja a szobát ahol vagy, de ennyi az össz öröm a látványban.

Rózsaszín falak, arcod felett halacskás forgó. A színes kishalak apró szemükkel kíváncsian bámészkodnak rád. Jobbra balra nézel, körötted rácsok. Két kezed kétoldalt a fejed mellett rögzítve hozzájuk. Rajtad rózsaszín puha-pihe takaró. Tulajdonképpen akár kényelmes is lenne a helyzeted, ha az ágy nem lenne rövidke. Lábaid csak felhúzva férnek el. Bal kezed mellett egy fehérbundás mackó ül. Gombszemei barátságosan csillognak, szája mosolyra áll. Ám neked nincs kedved viszonozni a mosolyt. Megrántod a kezeid, de a béklyó stabilan tart. Lábaddal az ágyvégre rúgsz, de csak megrezgeted az egészet, nem történik semmi.

Alaposabban körbenézel. A szoba aránylag kicsi. Nincs benne más, mint az ágyad, egy másik nagyobb kovácsoltvas ágy, mellette egy éjjeliszekrényke lámpával, odébb egy kétajtós szekrény. Két kijáratot is látsz, ám a helyzetedben reménytelenül messze. A hatalmas ablakon beárad a napfény. A kétoldalra húzott sötétebb rózsaszín függönyök közt, halványrózsaszín csipkefüggöny szűri csak meg az éles sugarakat.
Érzed hogy émelyegsz. Sok ez neked. Nagyot nyelsz, hátha legyűröd az érzést. Moccansz és rájössz pisilned is kéne, régen volt a tegnap délután.

- Héééj! Hahóóó!!! Valakiii! – üvöltesz kétségbeesve. Nem is kell sokáig várnod. Az ajtó kinyílik és bejön egy középkorú, éretten csinos nő. Megáll a beözönlő napfényben. Nem ismered, így szeppenten elhallgatsz. Nézitek egymást pár percig.
Olyan harmincöt körülinek saccolod. Hosszú barna haját a tarkóján fogja össze. Csinos arcában a nagy szemek kíváncsian csillognak. Ajka mosolyra húzódik. Könnyű kis ruha fedi keblének halmait, derekára tett kezei ápoltak, körmei gyöngyházszínben szikráztatják meg a napsugarakat. Csípője ingerkedőn gömbölyödik. A ruha épp csak félcombig ér, így szemügyre veheted izmos lábait. Formás lábfején kis házipapucs, félmagas sarokkal.

- Jó reggelt aranyom! – köszön rád hozzád lépve.
- Még fel sem ébredtünk, máris ordítunk? Hát szabad ezt? Egy jó kisbaba anyuci szemefénye! – gügyög neked és behajolva megsimogatja az arcod. Aztán kisszéket penderít ki az ágy mögül és leül melléd. A kiságy melletti szekrénykéről leemel egy cumisüveget. Már épp megszólalnál, mikor a szádba tömi a gumis végét.

folyt. köv.