maszturbálj nekem!

A gardrób szobában feküdtünk összebújva.
- Ha majd nagyon hiányozni fogsz, elmegyek a szoborhoz és az ölébe simulok, mintha hozzád bújnék. Mint akkor. - mondtam a könnyeimmel küszködve. Ő gyorsan és szorosan magához húzott az arcát az arcomhoz nyomta és úgy szorított mintha soha nem akarna elengedni. sírtam, de csak csendben, hogy ne hallja. Nem akartam meg ijeszteni. Csak a könnyeim potyogtak és a lélegzetem is visszafojtottam, remélve, hogy nem veszi észre. Csak amikor elengedett, akkor éreztem az arcomon, hogy könnyes, de azok nem az Én könnyeim voltak...
A kis sötét szobácskában nem láttam tisztán az arcát.
- Te sírtál? - kérdeztem halkan és óvatosan.
- Egy férfi nem sír. - mondta
- Egy pasi nem sír, de egy FÉRFI néha igen... -
Csendben néztük egymást egy darabig.
- Maszturbálj nekem - kérte
- Én még nem csináltam senki előtt. - Oda bújt hozzám és elkezdte simogatni, csókolgatni, harapni a hátam, nyakam. Egyre hevesebben és vadabbul. Alám nyúlt a mellbimbóimat megszorította és nem engedte, húzta, morzsolgatta erősen, hogy már sajgott. Fel - fel nyögtem, apró sikolyok törtek fel belőlem.
- Van bent víz? - kérdeztem zihálva.
- Ki száradt a szád?
- Igen.
- Nem is csodálom. - fel állt, behozta a mélyhűtőből a vizes palackot, de nem adott inni, hanem a jég hideg flakont végig görgette a vádlimon, combomon, hátamon...végig a testemen, majd kinyitotta és rám öntött egy jókora adagot. A forró testem szinte sistergett a hirtelen hidegtől. A hátamra feküdt és át nyúlt a nyakamnál, én oldalra fordítottam a fejem. A tenyeréből tálkát formált, öntött bele egy kis vizet
- Igyál - súgta a fülembe.
Ki ittam a kezéből az utolsó cseppig, majd újra töltött és itatott. Nézte ahogy mohón iszok a tenyeréből és hallottam, hogy egyre jobban felizgul a látványtól az érzéstől, hogy Ő itat engem.
- Kérsz még?
- Nem... - lihegtem.
Letette a flakont, megfordított és le ereszkedett a puncimhoz. Egy jól irányzott mozdulattal vadul de hozzá értő mozdulattal letépte rólam a bugyit. Ilyet azelőtt csak filmeken láttam, de így élőben hihetetlenül izgalmas és izgató volt...a kezével elkezdte izgatni a csiklóm.
- Masztiz - kérte ismét
- Nem - sóhajtottam, mire meg fogta a szíjat és a szemembe nézett
- Csak a gond van veled! - mondta félelmetes szigorral és elégedetlenül.
- Milyen gond? - hebegtem
- Nem fogadsz szót?! Csináld! - utasított
- Azt hiszem ezt keményebben kell kérned - ziháltam, izgatottan
Hirtelen pofon vágott és a nyakamra rakta a szíjat egy ügyes és gyors mozdulattal.
- Így kell veled bánni?! Te dacos kis kurva! - és a kezemet a csiklómhoz tette, bár nem volt könnyű dolga mert ellenkeztem, amitől csak még jobban felizgult és élvezettel akart betörni.
Oda nyomta a farkát a kezemhez - Csináld! Így érzem, hogy mozog a kezed! - Elkezdtem masszírozni a csiklóm fel - le egyre vadabbul, néha néha az újam betévedt a puncimba, ettől nagyon felizgult. Addig kellett csinálnom míg el nem élveztem és ő végig nézett.
Amikor elélveztem, pihegtünk egy kicsit. Az - az csak én, ő meg nézett és simogatott közben.
Óvatosan, finoman levette a szíjat a nyakamról.
Fel állt és fel húzott magához a szemembe nézett
- Ki a fürdőbe! - utasított. elindultam
- Nem így! - mondta - Négykézláb! - lenyomott a földre és sétált mellettem, szíjjal a kezében.
Rá ült a fürdőkád szélére.
- Térdelj ide elém! A kezeidet tedd hátra, és szopj! - parancsolta.
Én szófogadóan tettem amit mond. Keményen, mélyen, öklendezve szoptam. Kivette a számból és elkezdte verni magának. Aztán hirtelen visszadugta, egészen a torkomig és beleélvezett...egyenesesen a torkomba.
Felnéztem rá, ő felhúzott magához és vadul meg csókolt.
- Köszönd meg! - szolt.
Kérdőn néztem rá. Ő kajánul elmosolyodott.
- Hm...Köszönöm! - húzódott mosolyra a szám.
- Gyere meg fürdetlek - mondta, és kedvesen meg fogta a kezem és besegített a fürdőkádba.
Amikor így zuhanyzunk mindig meg nézzük egymás testét, és elégedetten vesszük tudomásul, hogy nem maradt nyomtalanul az együtt létünk: karmolások, csípések, szívások vagy adott esetben a fenekelés nyomai látszanak. Ami pár napig még a testünket díszítik. Szeretem nap közben nézegetni ezeket a “jeleket”. Kellemes érzéssel töltenek el, és sajnálni szoktam amikor kezdenek halványulni. Szívem szerint kiraknám. Had lássa mindenki, hogy büszkén viselem.