A kínvallatásod napja 1. rész

A nap mikor kínvallatást kellett tartanom neked…
Miattad, mert féltékenységet ébresztettél benne, rájöttem, hogy nem szabad a látszatnak ítélni, mi van, ha csak félre értjük, nem azt látjuk ami valóban történik, a dolgok mögé képzelünk olyat, ami nem valós és megvádoljuk a másikat csak azért, mert valakivel látjuk, mert jól érzi magát mással, nem pedig velünk. Nem jelenti azt, hogy rosszra kell gondolnunk, bíznunk kell abban, akivel vagyunk. Máskülönben nem megy ez az egész.

Sétálni indultam a városodba, gondoltam már ha hamarabb ide értem eltöltöm az időt kellemes és hasznos sétával azaz vásárlással.
A munkahelyedhez közeli bevásárló központba mentem, ott nézelődés közben egy ismerős arcot véltem felfedezni az egyik gyors étteremnél.
Nem volt más, azaz ismert alak, mint te, kis subocskám.
Egy idegen csinos nővel üldögéltél és kellően vidámsággal diskuráltatok..
A féltékenység kis szörnye tűnt fel nálam… különös volt, hogy elém nem tudtál kijönni, de ezzel az idegen nőszeméllyel ilyen vidáman ücsörögsz ráadásul munkaidődben.
Felháborodásom, csillapítottam édes kis bosszút terveztem, mellyel még ráadásul megtudom, hogy ki is ez a nőszemély…

Lehiggadva 5 perccel a munkaidőd letelte előtt a kocsidnál vártam rád, hogy megérkezzél.
7 perc várakozás után megpillantottalak a kijáratnál… furcsán/feltűnően vidám voltál.
A kérdésemre, hogy miért vagy ennyire boldog és vidám, csak annyit válaszoltál azt is csak halkan szinte suttogva, hogy igazán semmiség, ma ilyen jó napod volt.
Annak örülsz, hogy végre hétvége, újra láthatsz stb…
De ez számomra olyan volt, mintha bla bla bla… válaszoltál volna…

Majd mikor észre vetted, hogy nagyon is furcsállom, csak annyit mondtál:
- Siessünk Úrnőm, mielőbb a subja akarok lenni újra.

Ekkor csak mosolyogtam, kinyitottad az ajtót és beszálltam, ekkor még be is hajoltál, és ahogy kapcsoltam az övem be, az arcom megsimogattad és adtál egy kis puszit az arcomra.
Furcsa volt, ilyet még nem kaptam tőled, mintha sejtenéd, hogy láttalak vagy pedig azt, hogy valami baj van… ami miatt ilyen nyugtalan lettem.

30 perc múlva már nálad is voltunk. Előtte még beugrottunk egy közeli cukrászdába…
Kedveskedtél nekem, de még furcsábbnak tűnt az egész.

Lehet már túl kombinálom a dolgot, de most nem engedtél előre mint szoktál sőt nem is nézted a kívánságaim, hogy mit szeretnék, vagy mit tervezek a mai kis együttlétünkre…
Az erényöved sincs most rajtad…
Hirtelen a vidám éned elveszett és mintha kitörni kívánna belőled az uralkodás… ezt még sose láttam benned, rajtad sose, éreztetted velem, hogy ilyen éned is van.
Valahogy mióta velem vagy ezt teljesen elnyomtad, vagy nem is volt. Lehet, a másik nő ébresztette fel benned?!

Ahogy beléptünk a lakásba a falhoz löktél. A hajamba túrtál és a jobb lábam felhúztad a fenekem, kezdted el simogatni a nyakam, csókolgattad és azt suttogtad, mennyire kívánsz engem.

Majd hallattunk tovább, a kanapéra löktél, a karfáján ültem a lábaim széttártad és elkezdtél ütemesen mozogni, mint aki dug… de még sem.
Felhúztál az asztalkához löktél, de nem mertél rálökni, hisz üveg asztalod volt, nem szeretted volna, hogy bajom azaz bajunk essen ha ráesünk.
Ekkor leültél a székbe, csábosan mosolyogtam rád, elkezdtem vonaglani körülötted, majd pedig lassan nem én, hanem te vetkőztél le, a táskám nem volt messze tőlem. Nagy ámulásba voltál, hogy így simulok hozzád, miközben vetkőztetlek lassan azért én is vetkőztem, hogy meglegyen a látszat.
Kikötöztelek jó alaposan a székecskédhez.
A karod a szék karfájához a lábaid a szék lábaihoz.
A mellkasod egy ragasztószalaggal körbe tekertem a székhez.
A kezeid a szék háttámlájához bilincseltem… biztos ami biztos, ne menekülj el… hogy meglegyen a varázs, folytattam az öltözést, mert én még nem végeztem, még nem voltam pucér… egy fekete combfix volt rajtam.