Az éjszaka folytatása

Nézd, nem tudom, hogy most mit érzel,biztos csalódtál-súgta oda Tom!
Csönd legyen nincs duma! - rúgott Tomba a tetkós fickó, ahogy térdre rogyott kapott még egyet a seggébe is. AHHH- üvöltött fel a rúgás épp a heréit is érte, összegörnyedve, öklendezett.
Láthatod, mi vár rád, ha nem fogsz engedelmeskedni markolt Peti hajába a tetkós fickó, felemelve a fejét.
Állj már fel te kis puhapöcs, fordult oda a tetkós Tomhoz, aki végre összeszedte magát és feltápászkodott, kicsit görnyedt tartása, elárulta erős volt a rúgás, te is felállhatsz - mondta Petinek, most elviszlek magamhoz benneteket és ott folytatjuk az éjszakát!
Összebilincselték őket a kezükön és a lábukon. Majd a tetkós kiáltott: hozd be a ruhájukat.
Igenis Uram, jött be a fiatal kabinos fiú, akin nem volt más, mint egy kis bőr ágyékkötő, amely azonban alig-alig fedte termetes szerszámát.
Mozogj már! türelmetlenkedett a tetkós, hozd ide a holmijukat, majd szedd ki az alsójaikat és húzd a fejükre, úgy hogy ne lássanak ki.
Remélem nem nagyon műsoros a gatyátok, mert egész éjszaka rajtatok lesz.
Gyerünk ki a kocsiba. A bejáratnál egy furgonszerű, zárt csomagteres kocsi állt, a hátsó ajtó nyitva. Gyerünk már. Elég nehezen tudtak felszökdécselni az összekötözött lábaikkal a kocsiba, rajta feküdjetek le, a pokrócra, állva még megsérülnétek.
A fiúk lefeküdtek az ajtók csapódása hallatszott, a kocsi elindult.
Hová vihet vajon és mi lesz még az éjjel? -gondolta Peti.
Nem tudod hova visznek akarta kérdezni Tomot, de eszébe jutott induláskor a szájukat körbetekerték egy erős ragasztószalaggal, beszélni így nem tudtak.
A kocsi egyre gyorsabban haladt, és egyre rosszabb úton rázkódtak, a testük egymáshoz ért, a kiállt gyötrelmek és a várakozás izgalma mindkettejük szerszámába életet lehelt, ágaskodtak a farkak, és néha össze is értek egy- egy nagyobb döccenőnél.
A kocsi végre megállt. Kinyílt az ajtó, megcsapta őket az éjszaka hűvös levegője, megborzongtak de nemcsak a hűvös miatt, hanem, mert azt sem tudták, hogy hol vannak és mi fog velük történni. Segítsetek már nekik szólt a jól ismert hang, kezek ragadták meg őket és leszállították, majd leszedték a bilincseket és elkezdték őket irányítani belefelé, illetve lefelé, mert a pince minden szagnál összehasonlítatlan, kicsit állott, dohos levegőjét érezték . Kinyitották az ajtót és belökték őket a szobába.
Te ma éjjel már leszerepeltél, mondta a tetkós Tomnak, beraklak egy ketrecbe, de előtte még kapsz egy kis ajándékot. Hozzálépett, és erősen megmarkolta a farka tövét és húzni kezdte, elszorítva az amúgy még kicsit sajgó golyóit. Felrakok rád egy erényövet, aztán a fém hideg érintése, Tom felszisszent a bőrét becsípte a karika, a tetkós észrevette és igazított rajta egy kicsi, majd egy fémketrecszerű került a farkára, a fejéről levették az alsót és a ragasztást, így láthatta, hogy egy fémketreces erényövet kapott.
A ketrec elég szűk volt, mint egy kisebb kutya kennel, volt benne két tál az egyikben víz volt. Rázárták az ajtó , a tetkós még visszaszólt, nehogy azt hidd, hogy megúszod, holnap reggel veled folytatom, de a kis barátod jobban tetszett nekem, és ügyesebb nálad, ja a másik tálba elvégezheted a szükséged, nehogy összekeverd a kettőt a sötétben. Kiment a villany lealudt, Tom ivott a tálból, majd a betonon összekuporodott, rettenetesen fázott, nem bírta kinyújtani meggyötört testét, de a fáradtságtól elaludt.
Vajon mi volt Tom bűne és hogyan folytatódott az éjszaka? (folyt. köv…)