Furcsa Álom 2

Hosszan meredtem magam elé. Majd körülnéztem, nagyot sóhajtottam, s azt mondtam:
- Rendben van, ráülök!

Lemostam slaggal a széket, a tüskét, feltöltöttem a víztartályt. A jobb kar és a homlok bilincsét átalakítottam. Mikor az alsó bilincsfelet megnyomom, a felső rész bekattan. A tüske csapágyházát a fenekem méretének megfelelően beállítottam (reméltem, hogy jól). Ráültem a székre, zártam a bilincseket, majd bal kezemmel megnyomtam az indítógombot. Iszonyú fájdalmat éreztem, ahogy a rosszul beállított tüske átdöfte záróizmomat a végbelem mellett és hatolt be hasüregembe. Átdöfte előbb a vastagbelemet majd több helyen a véknyat, majd a
gyomromat!! A fájdalomtól félőrülten - miközben úgy ordítottam, ahogy a torkomon kifért - azon imádkoztam, hogy jöjjön el a mindent megváltó halál, de nem jött! A dárda a gyomorszájamon és a nyelőcsövemen hatolt egyre feljebb, maga előtt tolva a beleim és a gyomrom tartalmát valamint egy csomó vért. Mindezek a légcsövemben ill. a tüdőmben kötöttek ki. Fuldokoltam! Nem kaptam levegőt! Közben a dárda kiemelkedett a számból. És még mindig éltem! Az egész testem égett. Nem bírtam meghalni!

A karó megindult visszafelé. Víz, széklet, félig megemésztett kaja, vér, gyomorsav, epe ömlött a számból és folyt bele légcsövembe, tüdőmbe. Reménykedtem, most megfulladok, nem kap az agyam oxigént és elájulok. Nem ájultam el! Végigélvezhettem az egész karóba húzást! Órákig kínlódtam, mire szervezetem újraépítette magát. Csökkent a szájamból áradó kutyulék, majd elapadt. Tüdőm, légcsövem feldolgozta a beléjük került folyadékot. Amit nem tudott hasznosítani, azt kisöpörte. Újra kaptam levegőt! Fenekem, beleim és a többi belső részem fájdalma mérséklődött, majd megszűnt.

Jobb kezemmel kikapcsoltam a bilincseket. Kiköptem a számban felgyűlt
vér-gyomortartalom-ürülék egyveleget, tüsszentettem, köhintettem, hogy tüdőmből is kiürüljön az oda nem való, majd ránéztem a két lépésre álló nőre. Tetőtől talpig véres volt.
- Na, hogy érzed magad? - kérdezte.
- Hülye kérdés! - válaszoltam, - Pocsékul! Többet az életben nem ülök rá, az biztos!
- Ezt csak hiszed! Három hét múlva számolgatni fogod, mikor telik le a hónap, hogy újra ráülhess!
- Egyelőre túl törődött vagyok ahhoz, hogy ezen gondolkozzak! – mondtam, - Úgy érzem magam, mintha kannibálok nyársra húztak és megsütöttek volna elevenen.

Csak annyi erőm volt, hogy lezuhanyozzak, úgy-ahogy lemossam magamról a vért, a félig megemésztett kaja-maradványokat, epét, a beleim tartalmát. Még arra sem volt erőm, hogy a helyiséget megtisztítsam, belezuhantam a vetetlen ágyba és elaludtam.

Délután 3 óra volt, mikor kinyitottam a szemem és megnéztem karórámon az időt. Úgy emlékeztem, éjjel valami rosszat álmodtam, valami olyat, hogy bele ültem egy székbe, miből egy karó… - Te jó Isten! Ez nem álom volt! – kiáltottam. Körülnéztem és rájöttem, a nő mellettem fekszik az ágyon, és épp ébredezik. Meg is kérdezte:
- Mit üvöltözöl, mint a fába szorult féreg?
Mire azt válaszoltam: - Azt hittem, ami éjszaka történt, csak egy rossz álom volt! De tudod ugye, hogy ez a szék nem oldja meg gondjaidat? Hisz nem viheted magaddal és nem mobil, hisz elektromos áram, víz és egy csomó egyéb dolog kell hozzá, ahhoz, hogy működjön.
- Tudom, de remélem, kitalálsz valami egyszerűbb szerkentyűt, amivel bárhol ilyen fájdalmat tudok magamnak okozni!
- Igen! Már tudom is, hogy fog kinézni! Fekve használhatod, a combodhoz kell majd csatolnod és rugós működésű lesz. Fel kell húznod, mint egy órát és ha lejárt, egy húzórugó hozza vissza a karót alaphelyzetbe. Legjobb, ha egy tóban vagy egy medencében hozod működésbe, hisz belefulladni úgy sem tudsz, de a vízutánpótlás így biztosítva lesz. Elindítani egy kallantyúval tudod, ami a kilincsművet kioldva indítja a műveletet. A karó nem fog kiemelkedni a szádon, csak olyan hosszú lesz, hogy a torkodig felérjen. Az is elég a meghaláshoz! Majd időnként vissza-vissza jössz hozzám, és beleülsz ebbe a székbe, ami nagyobb „kényelmet” bír biztosítani számodra. Arra vigyázz, hogy lábaidat a testeddel derékszögben tartsad, hogy a karó a törzsed közepén haladjon, ne jöjjön ki a hasadon vagy a hátadon. Majd egy hámot is készítek, ami a karjaidat a térdeidhez rögzíti, így biztosítva a merőleges törzset és a dárda haladását a törzs középvonalában.
- Jó csináld meg! Várhatóan mikor lesz kész?
- Hát ma, az biztos, hogy nem! Egy pár nap kell hozzá! De hát van rá 30 napom, az elég lesz! Ha már az ágyon vagyunk mindketten, meztelenül, ne szexeljünk?
- Nem lenne rossz! – válaszolta, de ebben a pillanatban felébredtem és rájöttem, hogy egyedül fekszem egy egyszemélyes heverőn és a nap a fejemre tűz. Az egész csak álom volt, és pont a legkellemesebb részénél ébredtem fel!