Kemény bünti

Ülök a kanapén és várok. Az Uram hamarosan hazaér. Kicsit félek. Ma délelőtt egy kicsit akaratosan viselkedtem a bevásárlóközpontban és tiszteletlen voltam az Urammal. Nagyon dühös volt rám miatta. Most csak ülök itt és rettegve várom a büntetésem, ma biztos nem lesz kegyes velem.

Belép az ajtón, én azonnal felpattanok, odamegyek és elé térdelek. Illendően köszöntöm és kezet csókolok neki, majd leveszem a cipőjét és a lábait is megcsókolom. Ezután leveszem a zakóját és már indulok is a konyhába. Adok neki finom vacsit, és remélem, hogy ízlik majd neki, hátha akkor jobb kedve lesz valamivel. Tisztában vagyok vele, hogy helytelenül viselkedtem, és már nagyon bánom.

Ízlett neki a vacsora, megdicsért. Belemarkol a hajamba és térdre parancsol. Rágyújt, én pedig engedelmesen felemelem a kezeim, hogy abba hamuzzon. Miután végzett, felhúz a hajamnál fogva és hátrabilincseli a kezeim, hogy sehogy se tudjak ellenkezni, majd levezet a pincébe, ami kínzókamrának van kialakítva. Mikor leérünk odavezet a dereshez és hozzákötöz. Tudom, hogy mi következik és már nedvesedik is a kis ringyópinám. El fog verni. Szerintem nem lesz kíméletes, de testem, lelkem kívánja az ütéseit. Bármennyire is fájjon.

Elővesz egy nádpálcát. A szám nem tömte be, hiszen ott sikoltozhatok, úgysem hallja meg senki, és ő pedig imádja hallgatni a sikolyaimat, könyörgésemet. Megparancsolja, hogy számoljam, és elkezdi rám mérni az ütéseket. Nagyokat üt, nem kímél, én pedig sikoltozva tűröm és számolom. A huszadik óriási ütés után sírva könyörgök neki, hogy had kapjak egy kis pihenőt. A válasza erre, hogy ki kell bírnom még tízet, utána pihenhetek. Nem tehetek mást, tűrök. Ki kell bírnom, akárhogy is fáj. Megérdemlem a büntetést és tudom, hogy ezzel örömet is okozok az Uramnak, nagyon élvezi, ha kínozhat.

Nagy nehezen kibírom a harmincadik ütést is, ezután odajön az Uram és ellenőrzi a puncimat, és azt tapasztalja, hogy nagyon-nagyon nedves. Szinte folyik. Odasétál a számhoz, és belenyomja a kemény faszát. Érzem, hogy őt is izgatta a dolog. Jó íze van, szeretem. Egy ideig dugja a szám, egészen a torkomig lenyomja a kőkemény faszát, én pedig időnként öklendezve viselem, amit ő teljesen figyelmen kívül hagy, csak élvezi. Én pedig boldog vagyok, hogy élvezetet nyújthatok az Uramnak.

Ezután folytatja a büntetésem. A kedvenc lovaglópálcájával folytatja. Ezzel is kapok harmincat. Folynak a könnyek az arcomon. Az Uram kicsit se fogja vissza magát, elég nagyokat üt. Végül az ostor jön. Ötvenet kapok vele. Tele vagyok csíkokkal és véraláfutásokkal, és egyre több lesz, én meg sírva könyörgök az Uramnak, és megígérem, hogy soha de soha többé nem viselkedek így Vele. De Ő nem kímél, élvezi a szenvedésem. Izgatják a sikolyaim és az egyre szebb nyomaim. A bünti végére annyira megkíván, hogy jól megbassza hátulról a lucskos kis pinámat, közben hátrahúzza a hajamnál fogva a fejem, hogy láthassa a meggyötört arcomat. Annyira felizgat, hogy néhány percen belül el is élvezek a faszán, ezután átteszi a faszát a kis szűk seggembe és azt is jól megbassza. Nagyon élvezem, hogy használ engem az Uram. Teleélvezi a kis seggem, ezután kihúzza a faszát és otthagy. Felmegy, mert van valami dolga, engem pedig egyedül hagy kikötözve a pincében. Ott fekszek a deresen, szétkúrt puncival és popsival, a popsimból folyik ki az Uram gecije és várom Őt vissza, hogy folytassa a büntimet.

Nem tudom mennyi idő telt el, talán negyed vagy fél óra. Mindenesetre elég idő ahhoz, hogy megnyugodjak. Már a fenekem sem fáj annyira, jót tett neki a pihenő. Végre visszajött az Uram. Odalép hozzám és eloldoz. De nem sokáig vagyok szabad, ugyanis ezután rögzíti mindkét kezem és mindkét lábam terpeszben egy kereszthez. Így fogja a kínzásomat folytatni. Elővesz egy korbácsot és keményen végigkorbácsolja elölről a testem. Egészen addig folytatja, amíg vörös nem leszek mindenhol. A puncimat és a melleimet is elveri, illetve a pocimat is, mert megint sikerült elrontanom a gyomrom. Ezután újra előkerül az ostor. Most az egész testemre kapok vele, nem kímélve az érzékenyebb pontokat sem. Ezzel akkorákat kapok, hogy vörös és lila nyomok lesznek rajtam mindenütt. A combomra sikerült egy akkorát ütnie, hogy egy picit fel is repedt a bőröm és vérzik. Az arcomon ekkorra már patakokban folynak a könnyek, de ezúttal nem tudok könyörögni, mivel betömte egy bugyival a számat. Odamegy a szekrényhez, ahol a „játékokat” tartjuk, és előveszi a tűkészletet, majd odalép hozzám. Én könyörgő pillantást vetek rá könnyes szemekkel, de nem hatja meg Őt. Néhány tűt beleszúr a vörös, elvert melleimbe, majd a mellbimbóimat is átszúrja egy-egy tűvel. Én csak zokogok a fájdalomtól, de legbelül nagyon élvezem ezt a csodálatos kiszolgáltatottságot, és boldoggá tesz, hogy az én drága Uramat szolgálhatom, aki örömét leli bennem. Ezután megfordít és egy pattintós pálcával kezd el „játszani”. A hátamon, a fenekemen és a combjaimon újabb nyomok keletkeznek. Fáj, de élvezem, felizgat. Ezután visszavisz a dereshez, de most hanyatt fektet rajta és úgy kötöz meg. Már tudom, hogy most a puncim következik. Először a kedvenc lovaglópálcáját veszi elő, és addig üti vele a puncim, amíg vörös és dagadt nem lesz. Újra megkíván, és használja a duzzadt, forró, lucskos kis ribancpuncimat. Nem élvez el, kihúzza majd hozza a tűket. Végül úgy dönt, hogy ma már nem lesz szüksége a puncimra, ezért összevarrja. Elkezdi összevarrni a nagyajkaimat, én pedig elfojtott sikolyokat hallatok, mert be van tömve a szám a bugyimmal, és ezúttal le is ragasztotta, mondván „ez durva lesz”. Nagyon szenvedek, folynak a könnyeim, de Ő ezt nagyon élvezi, izgatja a látvány. Mikor végez, a fejemhez sétál, kiszedi a bugyimat a számból és újra keményen megszopat, ezúttal addig szopat amíg el nem élvez. Érzem a számban a forró gecijét, és lenyelem. Boldog vagyok, hogy így kiélhette magát rajtam az Uram. Megsimogatja az arcomat, majd megparancsolja, hogy nyissam ki a szám, és beleköp a számba, ami az elégedettségét fejezi ki. Én elétérdelek, megköszönöm neki ezt, illetve a büntiket is, majd kezet csókolok neki.