Az erdőben

Sétálunk egy erdőben az Urammal. Azt mondta, hogy menjünk el kirándulni. Sétálok, nézelődök gyanútlanul, mikor egyszer csak az Uram elkap a nyakamnál fogva és egy fához szorít. Érzem a kemény kérget a hátamon, és az erős szorítást a nyakamon. Szabadulni próbálok, de nem megy. Könyörgő tekintettel nézek az Uramra. Félelem tükröződik a szememben, mivel már beszélgettünk róla, hogy egy erdőbe megkínoz. Azonnal ezek a képek ugranak be, és nem is hiába, sejtem mire készül. Hirtelen a hajamba markol és megfordít. A fához kötözi a kezeim, mozdulni sem bírok. Ezután letépi a ruháimat. Most már meztelenül állok a fához kötözve. Odalép hozzám az Uram és megsimogatja a fenekem, majd rácsap párat. Odanyúl a kis pinámhoz, hogy ellenőrizze, hogy mi volt a hatása a tetteinek. Kihúzza az ujját a puncimból és elégedetten megnyalja. Tiszta lucskos a puncim és az Uramnak ízlik. Ezután elővesz egy nádpálcát és egy ostort. Rám méri az első ütést a nádpálcával, akkorát üt rám, hogy azonnal egy erősen vörös csík jelenik meg a fenekemen. Én felsikoltok, és egy kicsit mocorgok is tőle, de hamar rájövök, hogy ez nagyon rossz érzés, mert a melleim a fa kérgéhez dörzsölődnek. Egymás után kapom az ütéseket, amiket igyekszek mozdulatlanul tűrni, akárhogy is fáj. Sikoltozok és a tízedik óriási ütés után elkezdenek folyni már a könnyeim is. Sírva, könyörögve és sikoltozva kibírom az első húsz ütést, ekkor Uram megkönyörül rajtam és ad egy kis pihenőidőt. Nagyon lucskos lett a kis ringyópinám és tiszta mélyvörös csík a fenekem. Uram előveszi a csiklóizgatómat és a puncimhoz teszi. Elkezd azzal kínozni, hogy addig izgatja a lucskos kis ribancpuncimat, amíg majdnem elélvezek, de akkor elveszi onnan a csiklóizgatómat, és úgy hagy felizgulva, kielégítetlenül. Majd vár pár percet, még megnyugszom, aztán újrakezdi. Ezt eljátssza velem párszor, az őrületbe kerget vele. Majd meghalok már egy orgazmusért, de ő ezt nem hagyja nekem. Kis idő múlva újra a kínzás következik. Kapok még harmincat a nádpálcával. Nagyon fájdalmas, nagyon nagyokat üt rám, de élvezem. Szeretek a tulajdona lenni, és szeretem, ha nagyon megkínoz, szeretek a kedvére lenni, szeretem, ha kiéli rajtam minden vágyát. Az Övé vagyok, örökre.
A nádpálca után az ostor következik. Ma az Uram elég kegyetlen velem, és elég erőseket üt az ostorral is. Majdnem akkorákat, mint amikor kimondtam tőle a menekülőszót. Az ostorral kapok a hátamra, a fenekemre és a combomra is. És én csak ott állok a fához kötözve, kiszolgáltatottan az Uram minden kényének kedvének, és jajjgatva és sikoltozva tűröm az ütéseit, miközben a meggyötört arcomon patakokban folynak a könnyek, a kis pinám pedig egyre nedvesebb lesz, s a végén már a combomon folyik. Egyszer csak kapok a belső combomra egy akkorát, hogy azonnal összepisilem magam a fájdalomtól. A sikolyaim és ez az egész látvány annyira felizgatja az Uramat, hogy azonnal tövig nyomja a lucskos, hugyos kis ringyópinámba a kőkemény faszát. Belemarkol a hajamba és hátrahúzza a fejemet, hogy láthassa a meggyötört arcomat, miközben keményen bassza a pinám. Tehetetlenül tűröm és élvezettel nyögdécselek. Úgy használ, mint egy kis ringyót, és az is vagyok, az Ő kis kurvája, akivel kedvére tehet bármit, hiszen a tulajdona vagyok, az Ő rabszolgája.
Egymás után többször is elélvezek, szorítom a forró, lucskos kis pinámmal a faszát, aztán elkezdem mozgatni a csípőmet, hogy az Uram még jobban élvezze. El is érem a célom, annyira felhúzom ezzel, hogy rögtön el is élvez, ráélvez az elvert kis seggemre. Ezután eloldoz és rám parancsol, hogy szedjem rendbe magam, indulunk tovább.