Furcsa Álom

Furcsa álmom volt az elmúlt éjjel! Egy tanyán laktam (régi vágyam), egyik este egy fiatal nő állított be és kért éjjeli szállást. Egy férfi sem tudna ilyen kérést megtagadni! Én sem, annak ellenére, hogy TS vagyok (kívül férfi, belül nő) és biszexuális, vagy pont azért.

Megkínáltam vacsorával, utána beszélgettünk. A szexre terelődött a szó, majd a mazochizmusomra. Elmondtam, mennyire kívánom a fájdalmakat, miket csináltam magammal és hogy milyen rossz, hogy nincs senkim.

Válaszából az derült ki, hogy hasonló cipőben jár. Neki fokozottabban van szüksége a fájdalomra és most keres valakit, aki meg tudná csinálni azt a kínzóeszközt, ami csillapítaná rendszeresen a fájdalom iránti igényeit.

Közöltem vele, a legjobb helyen jár, nekem minden szükséges anyagom, szerszámom megvan bármilyen kínzóeszköz elkészítéséhez. Gyorsan lerajzolta, mit szeretne. Rajzának tanulmányozásakor rájöttem, aki ezt az eszközt használja, az halott ember lesz! Rákérdeztem:

- Miért akar öngyilkos lenni?

Mire azt felelte: - Halhatatlan vagyok! Havonta egyszer végeznem kell magammal, lehetőleg fájdalmas módon! Utána, pár óra alatt, a testem újraépíti magát. De erre a fájdalmas halálnemre szükségem van. Maga csinálja meg a készüléket, kifizetem, majd valahol használatba veszem, ahol nem okozok senkinek kellemetlenséget.

- Ha már tőlem kéri, akkor némi módosítást eszközölök rajta. Karosszék formára alakítom, a karfájára alkar-bilincset, az elülső lábaira lábszár-bilincset, az ülőkéjére két combbilincset, a háttámlájára mell- és fejbilincset tervezek.

- De minek a fejbilincs? - kérdezte

- Majd a végén elmondom! Előbb befejezem mondókámat! Az ülőkére egy ovális rést
készítek, az alá egy hosszirányban állítható csapágyházat, ami megvezeti a karót. A karó teleszkópos lenne, hogy összecsukva kis helyet foglaljon el, ki- és széttolása hidraulikus vagy pneumatikus, legbelül vízbevezető csatornával, hisz óriási vérveszteséggel jár a művelet. A karó hegye legömbölyítve, hogy behatoláskor a záróizmot ne szakítsa szét. A karó alsó végére flexibilis cső csatlakozik, melynek másik vége egy víztartályhoz, amiben ivóvíz, vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek lesznek megfelelő mennyiségben, a gyors regenerációhoz. A bilincsek félautomatikusak, kézzel záródnak és gombnyomásra nyílnak. A fejtámasz úgy lesz kialakítva, hogy a nyak és a száj egy egyenesbe essen, hogy a karó ne az agyba fúródjon, hanem a szájból emelkedjen ki. A fejbilincs is kézzel záródik! Most már érti?

- Igen! De a legjobb része a fájdalomnak így elmarad! Az, amikor a seggembe fúródik a dárda! Amikor már a belső szerveimet szaggatja, akkor már én halott vagyok, nem érzek semmit!

- Hát jó! Kihegyezzük a dárdát! A művelet indítása bal mutatóujj alatti gombbal, a bilincsek oldása a jobb ujj alattival történik. Az inditó- és a bilincsoldó gomb reteszelve van, művelet közben megállítani, a bilincseket oldani nem lehet!

- Jó! Így jó lesz! Csináljuk meg!

Megépítettük ezt a különlegesen halálos karosszéket. Szereztünk egy 100 literes műanyag hordót, a vitanutrienses víznek. Összekötöttük a dárdával. Egy elektromotoros szivattyút építettünk a szék alá, mely a dárda hidraulikus folyadék ellátását biztosítja. A műanyag hordót a vitanutrienses vízzel egy állványra helyeztük, a karosszék fölé. Úgy éreztük, készen vagyunk, csak a próba hiányzik.

A fiatal nő élesben akarta kipróbálni! Próbáltam rábeszélni, hogy először üresen próbáljuk, hogy nincs-e valami hiba, de ő azt mondta, felesleges. Legfeljebb pár órával később fog életre kelni. Gyorsan feltöltöttem a hordót vízzel, beletéve a belevalókat, az áramkört áram alá helyeztem.
- És ha a dárda benne marad a testében? - kérdeztem.
- Akkor maga majd kihúzza! - felelte. - Egy gond van csak, mindkettőnknek meztelenre kell vetkőzni. Nekem azért, hogy ne legyen véres a ruhám, magának meg azért, mert hogy néz ki az a helyzet, hogy én meztelen vagyok, maga meg nem!
- Azon ne múljék! Nem vagyok szégyenlős! - mondtam és rögvest levetkőztem. Ő szintúgy.

Ráült a székre, becsatolta a lábán, combján, derekán a bilincseket; majd a bal karján is. Hátra hajtotta a fejét és a homlokbilincset is rögzítette. Már csak a jobb karjának bilincse volt hátra.

Rájöttem, azt így nem tudja saját maga bekapcsolni, más megoldást kell találnunk. Az ötlet az, hogy a karja nyomására rögzül a bilincs, de a nő nem akarta húzni vele az időt és rámszólt: - Kapcsold már be, az istenit! - Bekapcsoltam, ő meg megnyomta az indítógombot.

Hátrahúzódtam a mosókonyha falához és legeltettem szememet a fiatal csaj testén.
Tanulmányoztam az arcát. Kíváncsi voltam, hogyan fog reagálni a karó behatolására. Kicsit közelebb mentem hozzá, mert az arcát csak akkor láthattam, ha felülről nézem. Két méterre megálltam tőle. Az arckifejezése egyelőre nem változott, pedig már vagy húsz centi be kellett hogy menjen. Majd ha átdöfi a vastagbelét a dárda, azt érezni fogja! Húsz másodperc múlva megtörtént! Az arca eltorzult, nyitott szájából hangorkán tört elő. Ahogy lejjebb siklott tekintetem, a hasánál látszott, hogy megy felfelé a karó. Az jutott az eszembe, meg kell oldani a törzs helyezését, hisz ha valaki kövérebb vagy soványabb, a hátán vagy a hasán jön ki a karó.

A dárda elérte a tüdejét! Kapkodott lélegzet után! Még élt és üvöltött, ahogy a torkán kifért és ahogy levegőt tudott még venni hozzá.

Elhallgatott! Tudtam, most halt meg. A torkából lassan kiemelkedett a dárda, maga előtt vérfelhőt tolva. Egy pillanat alatt tetőtől talpig véres lettem, de nemcsak én! Az egész mosókonyha úszott a vérében, a mennyezet, a falak és a padló is. A véres rúd visszahúzódott, helyette véres-székletes-gyomortartalmas víz folyt ki száján, orrán, minden testnyílásán. A hordóból lassan kifolyt az összes víz. Vártam és reménykedtem! Az jutott eszembe, mi lesz, ha végleg meghal? Hogyan fogom tudni kimagyarázni a rendőrségnek, bíróságnak? Talán az lesz a legjobb megoldás, ha én is ráülök erre a halálos székre!
Órák teltek el! Rám száradt a vére. Émelyítő vérszagú volt minden, én is. Vártam!
Egyszer csak megmozdult a jobb keze! A mutató ujjával megnyomta a bilincs kioldó gombot.

Egyszerre kattant az összes bilincs. Felemelte a fejét, harákolt, tüsszentett, köhögött. Szájából kiköpött egy alvadt véres csomót. Rám nézett és így szólt:
- Nem akarod kipróbálni? Fenomenális érzés!
- Én nem vagyok halhatatlan! - válaszoltam.
- Tévedsz! - mondta ő. - Azzal, hogy a vérem beterített, te is halhatatlan lettél! Próbáld ki! Döfj a tenyeredbe egy kést! Vagy nincs hozzá merszed?

Körülnéztem. A mosógépen láttam egy snitzerkést, kitoltam a pengéjét 5 cm-re és rögzítettem. Belenyomtam bal tenyerembe tövig! Kihúztam, patakzott a vér egy darabig, lassan elállt, a seb összezárult, pár perc múlva nyoma sem maradt.
- Na, ugye? Na? Rá mersz ülni a székre? Vagy nincs elég vér a pucádban ehhez?

folyt. köv.