Kirándulás 5. rész

Hazaérünk, lepihenünk egy kicsit. Fekszünk az ágyon, te simogatsz, markolászod a hasam, tudod, hogy idegesít egy kicsit, talán pont ezért élvezed.
Miután már eleget heverésztünk, felállsz, és kimész a szobából. Amikor visszatérsz, nálad van a lovaglópálca, néhány csipesz, és a bőrszíjakból álló ruhám. Én szépen, engedelmesen hagyom, hogy felszerszámozz, felállok, ahogy kérek. Akkor rettenek csak meg, amikor nem a mellem felé indulsz a csipeszekkel, mint azt ahogy vártam, hanem a puncimhoz közelíted őket. Hátralépek egyet, nem direkt, véletlenül. Te persze tudod ezt, de pont ezt akarod kinevelni belőlem.
- Szét a lábakat, Lilla, mondod, és finoman ráütsz a puncimra. Valahogy kibírom, hogy ne húzzam össze a lábaim, de a 3-nál már nem sikerül.
-Hajolj előre! Előrehajolok, és már kapom is az első ütést a popsimra. Ezt követi még 19, mindegyik után hangosan megköszönöm őket. Hálásan. Komolyan. Tényleg hálás vagyok érte, engem is zavar, hogy nem engedelmeskedik a testem.
Utána felteszed a szájpecket, és a puncimra is felkerül 4 csipesz. Fájnak, de annyira nem vészes.
Felcsatolod a pórázt, és már húzol is. Szépen emelem a lábaim, ahogy tanítottad, így vezetsz körbe a lakáson. A fejem kecsesen felemelem, néha megrázom, tudom, h tetszik neked. Még egy kicsit prüszkölök is, mint a lovak, ez indít be a legjobban. Dobálom a hajam, nem is figyelek a csipeszekre. Ahogy egyre jobban belejövünk a játékba, a csipeszek elkezdenek írtózatosan fájni, és már nem virgonckodok ennyit. Az ágyra térdeltetsz, és gyorsan leveszel két csipeszt, majd hirtelen még kettőt. Sikítok, fáj, ahogy visszatér beléjük a vér. Persze sokat visszafog a szájpecek is a hangból. Te finoman odaszorítod a kezed, kicsit megnyugtat, de azért fáj. Lefektetsz, elkezded nyalni a puncim, de minden egyes orgazmust megelőzöl egy jól irányzott pici ütéssel.
Feltérdeltetsz, a kezedben a póráz, a másik kezed a hajamban, így jössz belém tövig. Nyögök, folyik a nyálam a szájpecek mellett, te vadul dugsz hátulról, én közben teljesen átszellemülök, dobálom a fejem, ki-be mozgatom a popsim, te néha ráütsz egy-egy egész nagyot, és mindketten élvezzük azt, hogy ÉN most egy kicsit nagyon messze vagyok. Bennem teljesen megszűnik a külvilág, csak te vagy, meg az én kis állatias énem, az ösztöneim, és a gyönyör, amit Tőled kapok. Elengeded a hajam és csipeszeket teszel a mellbimbómra. Fájnak, menekülni próbálok, de tudom, hogy hamarosan felváltja majd a fájdalmat az a perverz kis bizsergés. Te mozogsz bennem tovább, és már érzem is. Amilyen gyorsan kizökkentem a csipeszektől, most olyan gyorsan indulok be ismét, és válok a te lovacskáddá, bármiddé, amivé csak szeretnéd. Egy-egy jól irányzott hajdobálás, elcsúszott nyögések, száradó száj, még néhány lökés, és tökéletesen egyszerre élvezünk el. Rámborulsz, leveszed a mellemről a csipeszeket, markolod, nyugtatgatod őket, amíg én tartom a hátamon a súlyodat. Fáradtan nyomsz pár puszit a fejemre, majd óvatosan lefekszünk, te még rajtam maradsz egy kicsit, élvezem, h ilyen közel vagy, és hogy ennyire közel érezlek magamhoz.
Lemászol rólam, dobsz egy puszit a homlokomra, közel húzol a pórázzal, kapok a számra is egyet, majd jó szorosan átölelsz. És én tudom, hogy a holnapi hazaút se lesz unalmas :)