Talán...2

„Ha csak a jelzőket rakja össze: kiszolgáltatott, furcsa, vágy, érzés, ismeretlen – szavak után is valami jó borzongás fogja el az embert. Így nem csoda, ha így érez.”

Tekintet, hang, leírt mondatok… ösztönösen megadott bizalom, a vágyaink közösek: a gyönyört vágyjuk a természet adta két pólusból.
Több mint szenvedély! A testünk felfedezésre vár, a gondolataink fantáziánk már találkozott, ezáltal a lelkünk összeér, van közös hullámhossz, az irányítás már a te kezedben van. Időnk van bőven, mi már nem sietünk sehová, a felfedezés öröme, a vágyott beteljesülés, a helyzetek, a játékok az öröm és élvezet fokozására.

A szemed mosolyog de határozott hangon az ágyra parancsolsz négykézláb. Az odakészített kötelekkel gyakorlott mozdulattal feszítesz ki, hogy ne tudjak elmozdulni. A hasam alatt párnák, a melleim lelógnak mögüle, a fenekem égre mered kitárva, felkínálva vágyaidnak. Egy fekete selyemsállal bekötöd szememet. Furcsa, bizsergető érzés, hogy nem látlak, de érzem közelséged. Elém lépsz és duzzadó farkadat a számba adod. – Szopj keményre lucskos kis ribancom! – s közben kezeddel a melleimet markolod. Ujjaid a bimbóimat morzsolják, és melleim húzogatásával diktálod az ütemet. A kezed is a számba rakod, hogy ujjaidat benedvesítsem, így körözöl hegyesen meredő bimbóimon. Egyre erőteljesebbek lökésed, szó szerint megbaszod a számat. Lassítod a tempót, hogy alaposan körbenyalhassam a heréidet is, miközben csipeszekkel díszíted mellbimbóimat. Kissé hátrább állsz, hogy éppen csak a makkodat nyalogathassam, kezedben puha korbács így kezded fenekem felkészítését. Ütéseid könnyűek és izgatók, érzem ahogy vágyam fokozódik és pinám lucska a combomra folyik. A csapások most oldalról érnek, a farkad eltűnt a számból, tudom mögém sétáltál.
Erőteljesen megmarkolod fenekem, majd hirtelen ér az első csattanó csapásod tenyeredtől. Felszisszenek, és könny szökik a szemembe a hirtelen csípős érzéstől. Felváltva tíz-tíz ütemes ütést mérsz farpofáimra, amelyektől látom magam előtt, hogy kipirosodott hátsóm. Égő fenekemre olajat öntesz, hogy hűsítsd sajgását és előkészítsd kőkemény hatalmas farkad befogadására. Lassan masszírozva kened szét az olajat, simogatva vágatomba. Ujjaddal finoman körözöl lukamon, kérsz: - Lazíts kis szukám! Olajat spriccelsz a lukamba, majd rögvest két ujjaddal is belém nyúlsz, hogy tágítani kezdj. Könnyedén játszanak ujjaid fenekemben, élvezem ahogy belülről simogatsz. Próbálok teljesen ellazulni, de farkad méretét ízlelve tudom fájdalmas lesz hirtelen a behatolás, miközben ha már bennem vagy és kitöltesz teljes valóddal, akkor élvezettel feszülök köréd.
Áááááááá! – sikítok föl, ahogy belém mártod duzzadt férfiasságod, - Jól van! – csitítasz lágyan, mozdulatlanul, hogy megszokjam hirtelen kínzómat, miközben simogatod fenekem. Mély levegőt véve, amennyire a kötelek engednek még jobban farkadra tolom magam. Csípőmet megragadva lassan dugni kezded seggemet. Élvezettel feszülök köréd, ahogy farkadat ki-be járatod szűk lukamban. Kezeddel csiklómat kezded simogatni, mikor egyre hangosabban cuppog lucskos pinám minden egyes lökésedtől. Ujjaidat pinámba mártod, majd számba adod őket, hogy érezzem saját vágyamat. – Basszál szét! – tör ki belőlem a könyörgés – Kúrd szét a seggem! Egyre hangosabban nyögök és zihálok alattad. Ismét fenekelésembe fogsz, nagyokat csattan tenyered a kéjért remegő hátsómon. Kezeddel ismét pinámba nyúlsz, ettől spriccelve, hörögve és ha a kötelek nem tartanának erősen vonaglódva élvezek el. Vasmarokkal tartod a csípőmet, majd még néhányszor erőteljes lökéssel megjáratod farkad a fenekembe. Ahogy légzésem ismét szabályossá válik, kihúzod farkadat megkínzott fenekemből, és máris előttem állsz, hogy éltető nedveddel csillapítsd szomjamat. Mohón szívlak magamba, miközben kioldod szememet eltakaró kendőd. Hálásan nézek fel rád ahogy torkomban szétáradsz. Nyellek és tisztára szoplak, miközben simogatod a fejemet.
Eloldozol a kötelek rabságából, kimerülten ülök fel az ágyra, mellém ülsz és két cigarettát gyújtasz meg. Számba adod az egyiket: - Megérdemled, kedves kis ribancom!