Szivárvány a falon

Andalúz bor párás pohárban,"Gonzales Byas":
- Kóstold meg, Szerelmem, felüdít, elvarázsol, hogy emlékezz, élvezd megint,- megkorbácsolt, véres hátú szolga Duena Lana lábainál, Prospero Primeiro, e szolga szerint a világ legszebb lábainál, amit csókolgatott már Gibraltár homokjában, áruház polcai közt a hűvös kövön, olajfák árnyékában: minden ujjacskát külön szerelemmel, a vádli ívét szent áhítattal.
- Elfáradtam,- mondta Duena Lana, félretolta a hideg pohárkát:
- Lefekszem, te pedig ágyam végénél kuporogva mesélsz, amíg el nem alszom, vagy ha felzaklat a történeted, kieszelem az újabb büntetésed.
Lelibbentette hát úrnője szandáljait a szolga, megcsókolta ezredszer is a szépséges lábacskákat és az ágy végénél térdelve melléjük fektette borostás arcát, a borosta jelentése: napok óta várok rád börtönödben.
- Történetem a Canta de Mio Cid-ben is olvasható: hét- nyolcszáz éves fűszeres, véres mese.

"Said Khan, al-Andalúsz hercege, hazatérve a Tétouan-i csatából, solymászni indult, karján kedvenc madara, Paxar, amikor a Tulipános Kertből szívderítő, női zsivalyra lett figyelmes. Paxart barátja, Omsan karjára s gondjára bízva, elindult kémkedni és öt rabnőt látott leshelyéről társalogni, nevetgélni, tulipánok bársony szirmait dajkálgatni.
Gyönyörködött bennük:
- Latifah, Mariam, Rashida, Yasmine,- sorolta magában Said Khan. Az ötödik új rableány lehet, nevét nem tudta, de harcban, vadászatokban keményedett lelkét láthatatlan, selyem kötelék szelíd szorongatása fonta rabigába, amint pillantásuk fél percre összefonódott és állta e leány tekintete a nagyúr sólyom-tekintetét.
Megröptették az ügyes Paxart néhányszor, de az okos madár, érezve gazdája közönyét, nem sok kárt tett az olajfa-liget galambjaiban.

Palotájába kísértette társnőivel az új rableányt a herceg, Latifah és Yasmine földig hajolva távozott az azulejek, színes csempék milliárdjaival díszített hálóteremből: az ábrák ragyogása, ritmusa, kavalkádja elvarázsolta a leányt, aki még meghajolni is elfelejtett káprázatában. Ahogy a leány e pompás látvány foglya lett, úgy lett a leány látványának foglya Said Khan herceg.
- Lehamna al Sams,- szólította meg, mivel nevét már kitudakolta előre,- a "Nap ragyogása", az vagy valóban al-Andalúszia felett.
A rablány csak rápillantott, rebbenő mosoly után egy cirkalmas, százszínű ábrára mutatván:
- Mit jelent az a kép?
- Tiszteletlen vagy, rabnő!- vagy túl fiatal, nem tudod még, mit jelent rabszolgának lenni, még ha szerájban is, gondolta a herceg:
- Lábam előtt van a helyed és arcod csak akkor emelheted fel, ha megparancsolom. Megkorbácsoltatlak!
Leborult a leány, mintha fiatal, szép pálmafa dőlt volna el óriási szélben, letört a kert legszebb tulipánja; remegett karcsú, gyönyörű teste egészen.
Füsttelen tűzből teremtett dzsinn forgatta meg tőrét a herceg szívében (amely, mint tudjuk, agyagból vétetett és porrá lett egykor): letérdelt maga is a földre, hogy átfogja a leány szobor-szép vállait és talpra állította:
- Kelj fel, Lehamna,- és átölelte; törékeny nádszál, daliás pálma angyalok fuvallatában, sivatag forró szelében, szerelem viharában.

Esténként átkísérték társnői a rablányt illatos fürdő, zümmögő, titkos, vidám tanácsok után.
Mezítelen feküdt Said Khan szobányi ágyán, tenger selyem kényeztette fiatal testét, a szerelmes, éhes és szomjas, érett férfi csókjai pedig elborították, mint rózsaszirom-felhőben fogant virágeső, de ajkait összezárta, márvány combjai elreteszelték a Paradicsom Kapuját.
- Miért nem tárod fel gyönyörű, mézédes titkaid nekem, rabnőmből rabtartómmá lett szerelmem?
- Másé vagyok,- mondta a leány, mintha azt mondta volna:
- Nem kínozlak tovább vágyaid csigáján.
- Hogyan tudtál érintkezni más férfiakkal?! Ki meri megérinteni az ÉN szerelmemet?!
- Nem férfi. Engem sohasem érintett meg férfi,- összekuporodott a tengernyi ágyon, magára húzott egy könnyű leplet; szomorú, engesztelő tekintete megégette a herceget.
- Elmehetsz,- mondta: üvölteni akart, de csak könnyezett.

Harmadnap az el-Mexaur palotába vitette rabnőit, az Igazság Kapuján (Puerta de la Iustica) át a kínzóterembe vezettek a lépcsők. Félmeztelen, izzadó, füst- és bakszagú hóhérok falhoz láncolták mindegyiket.
- Melyikőjük az, akinek csókjaid inkább adod, mint nekem? Akinek nyelve kulcs az én ágyamban jéghideg öledhez?!- Said Khan felemelte a megláncolt Lehamna állát:
- Nem téged foglak megkínoztatni, arra nincs szívem és erőm. A társaidat, majd ők megvallják, kivel osztod meg szerelmedet.
Négy korbács csattogott a másik négy rabnő testén, néhány csepp vérük a középen leláncolt leány testére hullott. Nem vallotta szerelmének Lehamna rabnőt egyik sem.
Ekkor Rashidát a réz-bikába zárták és keserű füsttel éledő tüzet gyújtottak alatta.
Latifah megfeszült és megszakadt a pendulumon, ahogy tekerték a kerekeket.
Yasmine csuklóit hátrakötötték és felhúzták a csigán és karcsú, szép bokáira súlyokat kötöztek.
Sikolyaikban elmorzsolódott a környező ligetek idilli csöndje.
Mariam felé pokol tüzében vörösre hevített vasfogóval közeledett a hóhér.
- Neeeeeee, könyörüljetek, neeeeee!!- üvöltötte láncait tépve a leány.
- Ő a te szerelmed,- sóhajtott a herceg és elküldte a hóhért: dühösen csörömpölt a parázstartóba vetett vasfogó.
Maga oldozta el Lehamnát, a leány a láncain vergődő Mariam elé borult, megcsókolta lábait, combjait átkarolta, arca véres lett a korbácsolás sebeitől.
Csönd volt már ekkor a kínzóteremben: két nő zokogása szelíd szólam a kínok harsonái után.

Hajnalban nagy, fehér arabs paripán két, burkába rejtekezett nő árnyalakja tűnt el az olajliget mögött. Said Khan a legmagasabb toronyból nézett utánuk, míg látni remélte őket; onnan csak hüvelyknyiek a földbe leásott, ember-magas kerítés-karók.
Felkelt a Nap, ragyogása Lehamna al Sams tekintetét, testét, illatát festette a háborítatlan égre.
- Biszmillah!- mormolta a herceg és nem hátra, hanem előre lépett kettőt, az embernyi karók fölötti légbe."

Duena Lana felült az ágyon; a spaletta résein át beszűrődő délszaki fény szivárványt festett a poharak mögötti falra. Prospero térdelt, úrnője megölelte, tekintete mint az üvegen átszűrt szivárvány:
- Két éve, mielőtt először megkorbácsoltalak, láttam még testeden a karók nyomát. De ma éjjel eljön Donna Miriam; keresztre feszítünk, mert ez lesz Golgotád vége, szemeid, füleid lepecsételjük, hogy ne lásd, ne halld, csak tudd és érezd: finoman kínozzuk egymást, miközben szeretkezünk.