Sorozási után katonai kiképzés fantázia (5)

Miután a szenegáli néger srác eldurrant a lengyel csaj felcsatolós vibrijének hatásától a csaj kihúzta a vibrit belőle, de még nem engedte felegyenesedni, mert átnyúlva a lábai között alaposan marokba szorította az eldurrant farkát. A srác felnyögött ezt érezve. A csaj pedig csak szorította a farkátés a másik kezével nagyokat csapott a feszülő fenekére. Erre már mindenki újra harsány nevetésbe tört ki. Végre a csaj elengedte a megmarkolt farkat, a szenegáli felegyenesedhetett és megtapogathatta a meggyötört testrészét.
Nem hagytam sok időt a mélázásra, hanem ránéztem a rajparancsnokomra, aki megértett és vigyázzt vezényelt. Mindenki haptákba vágta magát erre. Most én mosolyodtam el, mert a lengyel csajon még rajta volt a felcsatolós vibri. Intettem, hogy vegye le, majd komótosan mindenki előtt elsétálva végig néztem őket tetőtől-talpig. Visszaérve eléjük álltam és megszólaltam:
- Szép napot mindenkinek!
- Jó napot ezredes úr! – hangzott egységesen a válaszuk.
- Mivel megszaporodtunk, kiegészültünk, így már két rajt fogunk alakítani. Ahova mutatok, oda álljanak! – szóltam s két oszlopra választottam őket. Mindegyikbe jutott egy-egy csaj is, de a társuk a másik oszlopba került. A csokik mivel egyenlőtlenek voltak, így kettő-egy arányban jutottak az oszlopokba, de mivel mindegyikben volt legalább egy, így magamhoz intettem a főtörzset, hogy ő a személyi szolgálatomba kerül. (Hálásan nézett érte rám.)
- 6-6 fő van egy rajban. – állapítottam meg. – Az első raj parancsnoka a lengyel tiszt lesz, a másiké marad az eddigi. – szóltam. Ekkor jelentkezett a japán, hogy ő tiszt, de a rajparancsnoka csak tisztes. Megnyugtattam egy ideig így is marad s megkérdeztem, hogy hajlandó-e neki engedelmeskednie?
- Uram, elnézését kérem, de egy tiszt nem fogadhat el utasítást alacsonyabb beosztásútól. – kezdte mereven.
- Elég volt. Hallgass! Kilépsz és átmész a másik szobába, ott megvársz! – szóltam rá, majd a többiekhez fordultam: - Van még gondja valakinek? – kérdeztem meg. Nem jelentkezett más.
- Akkor a rajparancsnokok vezetésével alakizás következik addig, míg újra jövünk. – szóltam s magam után intve a főtörzst, átmentünk a másik szobába.
Az ajtón belépve láttuk, hogy a japán tiszt mereven áll, majdnem vigyázzállásban és várt minket, pontosabban csak engem. Mikor meglátta a főtörzst megrándult a szája széle és engedély nélkül, de megszólalt:
- Uram! Személyes kihallgatást kérek, Négyszemköztit.
- Indoka? – kérdeztem meg és néztem rá szúrósan, míg válaszolt.
- Uram! Tisztként kívánok Önnel beszélni, ezért. – nyögte ki, de már beláthatta, hogy nem vezet sikerre ez a húzása.
- Beszéljen, de Ő marad, mert a büntetést, amit elrendelek, Ő fogja végrehajtani Önön. Ha azonban akarja, mind a két rajt bevezényelem annak idejére ide. – fejeztem be. Lehajtotta a fejét, láttam már megtört és hallgatott, nem válaszolt.
- Nem szoktam indokolni utasításaimat, de egy tisztnek megteszem. – kezdtem végre. – Őket ismerem. Tudom, melyik emberem mit tud. Önöket még nem, de lesz alkalmuk bebizonyítani képességeiket s akkor annak megfelelő beosztást is fognak kapni. Megértve?
- Igen, Uram! – nyögte ki vontatottan a japán tiszt. Láttam nincs meggyőzve, de elfogadja a belé vert fegyelme a felettes mondását, indoklását. Kicsit gondolkoztam, majd így folytattam:
- Mivel fegyelemsértést követett el, ezért itt és most kap húszat egy korbáccsal tőle.
- Igen, Uram, értettem. – válaszolta katonásan és rám nézett, hogyan lesz a büntetés végrehajtva. Megszólaltam újra a főtörzshöz:
- Vezesd oda a farkánál fogva az András kereszthez, majd rögzítsd a kezeit magasan és a lábait is jól széthúzva. Úgy méred ki a hosszú szíjakból álló korbáccsal a húszat, amit számoljon. Tévesztésnél elölről kezded! Megértetted?
- Igen Uram, parancsa szerint járok el. – hangzott a főtörzstől. Én megfordultam, hogy kimenjek, majd hátranézve magamhoz intettem és halkan csak annyit tettem hozzá, hogy a végén mossa le és akkor vezesse csak ki, ha már a nyomok nem látszanak, viszont a büntetés alatt tegyen be egy golyós pecket a szájába, biztonság kedvéért.
Befejezve kimentem, azaz visszamentem és néztem a többiek alakizását. Ott maradtam a becsukott ajtónál, s hallottam, azaz nem hallottam semmit. Mikor gondoltam már kimérte a porciót, elléptem és alaposabban figyeltem meg a két csaj mozgását. Elégedetten vettem tudomásul, hogy jó kiképzést kaptak. Most a csokikat figyeltem meg. Azokkal is elégedett voltam, legfeljebb a szenegáli mozgott nekem kicsit lassan. No meg a magyarok közül a cigány srác. Ezért magamhoz intettem:
- Úgy látom Neked még nem volt elég az eddigi gyakorlás, még van kivetnivaló a mozgásodban, ezért menj be, a másik szobába mindjárt jövök! – utasítottam s többieknek pedig a folytatásra adtam utasítást.
Én is otthagyva őket, visszatértem a másik szobába, ahol az ajtó felé fordulva kisterpeszbe állva találtam az átküldött srácot. Biztosan a főtörzs rendelkezhetett így, hogy ne lássa a kikötött japán tisztet, akit éppen akkor mosott le. Ezért én is megszólaltam:
- Hasra feküdj! Szét a lábakat, amennyire csak tudod és a kezeidet meg magad mellé szorítsd a padlónak!
- Igen, Uram! – harsogta a srác ás már el is nyúlt a padlón. A lábai közé léptem s mintha véletlen volna a golyóit is odaszorítottam a padlóhoz. Felvinnyogott, de hamar befogta a száját. Összeszorította inkább. Megvártamm míg a főtörzs a japánt leoldozza és távoznak, majd mikor az ajtó bezárult mögöttük, felkaptam az addig büntetésre használt korbácsot és végig vágtam párszor az elterült srác hátán. Feljajdult, mert erre nem számított, de megint hamar befogta a száját.
- Talpra s állj oda az András kereszthez! – rendelkeztem. Mikor felállt előttem odanyúltam és marokra szorítottam a löttyedt ékszerét. Újra feljajdult s így vezettem oda, majd fordítottam meg és löktem a kereszthez. – Vegyél fel csuklóbilincseket! – utasítottam, majd mikor feltette kikötöztem azoknál. A lábait azonban nem. – Állj terpeszbe és meg, ne mert moccanni! – szóltam keményen.
A srác állt, de egy idő után már reszketett az idegességtől. Ekkor csaptam le a popójára úgy, hogy éppen csak azt érte. Majd jó ideig semmi sem történt, s akkor a másik popóját ütöttem meg. Legközelebb alulról csaptam ugyanoda és később a másikra is. Ezután vettem egy másikat is s mindkét kezemmel kezdtem ütni, de már folyamatosan átlósan, de vigyázva, éppen csak érte a bőrét. A srác vonaglott, próbált kitérni. Megálltam, majd egy bőr pertlit a farkára hurkoltam, azt kikötöttem az András kereszt két oldalához szorosan és újra kézbe véve a korbácsokat lecsaptam. Most már fel is kiáltott, így golyós pecket is kapott. Már nagyon reszketett az idegességtől, hogy milyen sokat fog kapni, de nem jött újabb ütés. Hajába markoltam, hátra húztam a fejét és úgy sziszegtem:
- Ha nem iparkodsz, véresre verlek! Nem engedem, hogy miattad maradjanak le a jó legényeim. Megértetted?
- Igen Uram! Iparkodni fogok minden erőmmel. – válaszolta.
- Rendben, akkor most is iparkodj és jól, kellemesen tedd! – szóltam rá.
Míg leoldoztam és magam elé nyomtam térdre, a földre, és mutattam nyissa ki a sliccemet és szopjon le. Alaposan tette a dolgát és kéjesen vitelezte ki a végét. Nagyot spricceltem. Ő meg odahajolt és mindenhonnan leszopta, felnyalta az eredményt.
(folyt. köv.)