Az ajándék 2

Szóval Éva itt áll előttem pucéran terpeszállásban hátrabilincselt kézzel. A húsos melleket megnyomkodom, kemény bimbóit ujjaim közé fogva megszorítom, meg emelem felfelé. Éva sziszeg, de szólni nem mer. Végigsimítok hasán egészen le a frissen borotvált punciig. Középső ujjammal finoman szétválasztom ajkait. Lassan húzogatom fel, le, majd behatolok nedves barlangjába. Paskoló nyelét a szájába adom, ráharap mint kutya a csontra. Bal kézzel a melleit simogatom, hüvelyk és mutatóujjam közé csípem kemény bimbóját, csavargatom, meg húzom keményen. Éva hörög, fejét hátraveti. Jobb kezem középső ujját közben feltolom hüvelyébe lassan ameddig csak bírom, majd lassan kihúzom teljesen, majd újra befelé lököm de már gyorsabban, keményebben. Egyre fokozva a tempót. Éva orrlukai kitágulnak, a nyál két oldalt csorog a szájából melleire. Hörögve veszi a levegőt, mellkasa fel le jár, háta ívben megfeszül. Én csak döfködöm keményen, lába meg roggyan. Bimbójánál fogva visszarántom. Felvisít. A bimbót keményen szorítva csak emelem. Alul a középső ujjam mellé mutató ujjam is bekerül barlangjába. Pár lökés után, felnyüszít, fejét csapkodja, teste görcsbe rándul és egy hatalmasat élvez.
Szájából kiveszem a paskolót. Át ölelem, leültetem egy székre. Fejét előrehajtva, lihegve, kapkodva veszi a levegőt.
- Köszönöm Gábor, ekkora orgazmusban már régen volt részem.
Mellé álok, végigsimítok selymes haján.
- Kis szukám, sajnos meg kell, hogy büntesselek.
Fel emeli fejét, rám néz nagy szemekkel, kérdezni nem mer csak néz.
- Csak a szabályok miatt. Meg mondtam csak akkor szólalhatsz meg ha kérdezlek, és mindig uramnak szólítasz. Ezért még vacsora előtt kipirosítom a szép fehér seggedet.
- Azt tesz velem uram amit csak akar. Válaszol mosolyogva.
- Ezért duplát kapsz szuka! Nem sokáig fogsz nevetni.
Éva felállt megkerülte a fotelt, ráhajolt a háttámlára, kezeivel meg kapaszkodott a karfába. Fejét mélyen előrehajtva oldalra fordítva rám nézett.
- Könyörgöm uram, verjen el alaposan és gyorsan.
Farkam majd szét durran gatyámban. Ahogy körbejárom a gyönyörű meztelen nőt. Itt fekszik kiszolgáltatottan, meztelen. Elnézem fehér sima bőrét, kerek feneke gömbölyűségét, amely combjai kecses oszlopán fojtatódik. Kioldom nadrágszíjamat, kihúzom a nadrág bujtatóiból, két rét hajtom. Közelebb lépek Évához, bal kezemmel megtámasztom hátát. Jobb kezemben a nadrágszíjjal lecsapok keményen a kerek fenékre. A hatás nem marad el, olyan mint ha áramütés érte volna szukámat. Éva boltív szerűen felemelkedik a fotelról, levegő után kapkod, lábai megrogytak.
- Áaaaa.....
Hallatszott a sikoly melyet a fájdalom szakított fel szukám torkából. Karjai hátracsapódtak, kezeivel próbálta fenekét simogatni.
- Neee.... Uram, ez nagyon csíp! Kérlelt Éva.
- Játszhatunk másképpen is szuka!
Letettem a szíjat Évát visszaparancsoltam az előző pozícióba. Alkarjait ráfektettem a karfákra és jó szorosan rákötöztem. Lábait terpeszben a bokájánál a fotel lábához kötöztem. Majd kézbe vettem újra a nadrágszíjat, végigsimítottam szukám gömbölyű fenekén. És újfent ráhúztam egy hatalmasat. Éva ordított, rángatózott, de most kötelei szorosan tartották. Nem számoltam az ütéseket, ki akartam pirosítani az egész feneket. Éva zihált, dobálta a fenekét, könyörgött. Talán a tizedik ütés után. Szemeiből patakként fojt a könny. Szipogva, levegő után kapkodva sírt. Ekkor döbbentem rá, hogy talán egy picit elragadtattam magam, hisz Évát még soha nem verték el. Ledobtam a nadrágszíjat. Szukám feneke vörös volt, nem volt rajta egy négyzet centiméter fehér folt. Rátettem tenyerem a lángoló fenékre, finoman simítva lefelé, ahogy combja közé benyúlok. A punci nedves, istenem, hát még is élvezte, tudatosul bennem. Jobb kezemmel cirógatom, kényeztetem a nedves ajkakat. Ballal megmarkolom a puha mellét, lágyan simogatom, dörzsölöm a kemény bimbóit. Éva szipogása abbamarad. Mögé térdelek, combjait szét húzom, belenyalok a lédús punciba. Nyelvemmel csiklóján kőrözök, meg szívom, kényeztetem ajkai belső felét. Éva felnyög.
- Kefélj meg uram! Most rögtön! Ez nagyon jó!
Örömmel engedelmeskedek a kérésnek. Farkam már szinte fáj olyan kemény. Letolom nadrágomat, mögé állok, farkam önmagától találja meg az utat hüvelyébe, könnyedén becsusszan a síkos barlangba. Derekába kapaszkodva pumpálom egyre gyorsuló ütemben.
- Még! Még! Keményebben!. Ordít lihegve.
Én pedig lököm teljes erőből.
- Gyerünk szuka élvezz! Kiabálom.
Majd szinte egyszerre jutunk fel a csúcsra. Lihegve, levegő után kapkodva rádőlök a hátára.

Folyt.