a fadarab. I.rész

egy az smpixihez hasonló, de nem bdsm forumon kezdtünk levelezésbe, vagyis először csak cseteltünk, aztán levelet, fényképet váltottunk, és a további sorrend msn, telefon...

szóval egy társkeresőn ismerkedtem meg vele, Katival, akiről nem is gondoltam volna róla hogy... igazából semmit sem gondoltam volna, csak egy csetes csaj volt, akivel jó volt beszélgetni. Sokat mesélt az expasiáról, akivel elég kemény gondjai voltak, őszintének tűnt. Őszintén beszélt a gondjairól a gondolatairól, ezzel bizalmat ébresztett bennem. Én akkoriban 27 éves voltam, és már tökéletesen tisztában voltam a vágyaimmal, de igazából nem ezért beszélgettem vele, nem is ezért regisztráltam a arra az oldalra. Ahogy teltek-múltak a napok egyre többet és többet dumáltunk, és már érintettünk szexuális témákat is, természetesen szóba kerültek a problémák mellett a vágyak is, és mivel már írtam, hogy elég nyitott (ugyanakkor visszafogott) volt a lány én is megnyíltam. Felmerült hogy mi a legtitkosabb vágyam... Ez igen változó, főleg az évek múlásával, akkoriban (bár ez még a mai napig tart, hiába is teljeseült be) mindenképpen kutya szerettem volna lenni, egy erős és határozott nő kutyája, természetesen ez az általános alárendeltségi, szolgai vágyam mellett éreteendő. Ezen Ő nagyokat smájlizott, de ugyanakkor faggatott is a részletekről, mindenképpen érdeklődő volt. Ez nekem nem volt gyanus, inkább csak kedves érdeklődésnek fogtam fel. Erről a témáról aztán nem is esett szó a következő napokban, talán hetekben.

Szép tavaszias napok voltak, napsütéssel, kellemes hőmérséklettel, amikor egyik kora délután azzal állt elő hogy unatkozik. Már jól ismertük egymást, miért ne, találkozzunk. Ő budai volt, én a városligetnél lakom, végül a kettő között, a Szent István parkban lévő szökőkút melletti padsort jelöltük meg célként.

Gyalog indultam el, nincs közel, gondoltam jó lesz a "randira" kiszellőtetett fejjel menni. Azt mondta ha odaérek tudni fogom hogy ott van, végül is küldött fotót, kedves, egyszerű, széparcú vékony lány volt a képeken.

Mikor a szökőkút közelébe értem, a lábam remegni kezdett, a pulzusom és szívverésem az egekbe ugrott. Egy szerelmes páron egy kutyás nénin és egy kisgyerekes anyukán kívül senki nem volt ott, csak egyetlen lány. Tudtam hogy ő az, nyilván direkt korábban ott volt a hatás kedvéért.

Egy padon űlt, hosszában, egyik lába a padon kinyújtva a másik térdnél behajlítva, felhúzva. Így mosolygott rám.
Rövid, fekete, magas galléros bördzsekit viselt, egy egyszerű farmerrel, ami egy pont térdig érő, szintén sötét színű lapos talpú lovagló fatonú bőrcsízmába volt húzva, kezén bőrkesztyűt viselt. És csak mosolygott, nem volt feltünően szép az arca, de nagyon ápolt volt, és sugárzott belőle a nyugalom és a magabiztosság. Ahogy meglátott nem mozdult, csupán a kezében lévő könyvet csukta össze, és tett be a táskájába. Ahogy közel értem hozzá a kezét nyújtotta felém......

Ha valaki olvassa és kíváncsi szívesen folytatom a történetet...