Így kezdődött (1)

Itt ismerkedtünk meg az oldalon, váltottunk pár levelet s mivel mindketten úgy éreztük megtaláltuk a másikban, akit kerestünk, megbeszéltük az első találkozást is, amikor már játszottunk is. Előre egyeztettük tabuinkat, amit hasonlóaknak tűntek: tűk, vér, szadizmus, kaki, pisi s egyéb szaftosabb dolgok kizárása, légzéskontroll elvetése s maradó nyomok sem lehetnek, valamint nincs brutalitás és ezért erős fájdalom okozása sem. Megegyeztünk a szabaduló szóban is: pipacsvirág, valamint a sárga szó kimondása azt jelenti, hogy óvatosan/óvatosabban, de még mehet tovább a játék; míg a piros, tilos, azaz állj, azonnal, megbeszélése a helyzetnek és a szolga engedheti csak tovább a játékot. Még azt is megbeszéltük, hogy a diszkréció mindkettőnknek nagyon fontos, szem előtt tartandó követelmény!
Mindkettőnkben volt egy kis izgalom a találkozó előtt, de az elmúlt, mikor megláttuk egymást. Ő, a Sub, bejött, majd belépett a lakásba. Körülnézett és látszott, hogy enged a szorongása, kisimultak az arcvonásai, sőt csillogott is már a szeme, ami jó jel, mert a tiszta szem a lélek tükre. Hellyel kínáltam, s kávét, üdítőt is, de csak utóbbit fogadta el, abból sem sokat ivott. Még beszélgettünk pár szót, de a szeánszról még nem esett szó. A magával hozott kis táskát maga mellé tette a földre és szorongatta a fülét beszélgetés közben. Mikor kis szünet állt be a beszélgetésünkbe megkérdezte, hogy lezuhanyozhat-e itt is.
- Igen, természetesen. – volt a válaszom.
Megmutattam a fürdőt, WC-t, ahova előre odakészítettem a törülközőt és papucsot számára. Felhívtam a figyelmét, hogy ha már a cross-dressing ezen formájában akarná rögtön kezdeni a szolgálatot nálam a bugyit, melltartót és combfixet is odakészítettem. Láttam elcsodálkozott ezen. Kis töprengés után megjegyezte és megmutatta, hogy ilyeneket hozott magával a táskájában. Hozott magas sarkú cipőt, parókát és sminkfelszerelést is, de a sminkeléshez segítséget kérne. Mondtam, rendben, zuhanyozzon le, vegye fel a női cuccokat és úgy jöjjön be, majd bent kisminkelem Én bementem a szobába s leültem a gép elé. Onnan is hallottam a zajokat, majd azok megszűnését, szinte éreztem a töprengését mit vegyen fel, vagy vissza. Úgy látszik döntött, mert hamarosan már nyílt is az ajtó és megjelent abban. Én háttal ültem, nem is néztem felé, így halkan köhintett, hogy jelezze megérkezett. Még írtam tovább a gépen, de hátraszóltam Neki:
- Nem köhintéssel kellene jelezned, hogy szolgálatomra készen állsz, hanem mondd ezt: - Uram, a szolga készen áll szolgálni Önt. Kérem, tegyen velem belátása szerint a délután folyamán.
- Ööö Igen, Uram. – mondta s megismételte az általam mondottakat.
- Akkor ülj most le ide a fotelba, mutasd, amit hoztál és lesminkellek. Mindent akarsz? Alapozót, krémpúdert, kifestést az arcon, szemhéjon is?
- Igen, Uram, szeretném, ha nő lennék kinézetre teljesen. – válaszolta. Mikor készen lettünk a sminkeléssel kiküldtem, hogy nézze meg magát a tükörben. Elégedetten jött vissza, már próbált női lépésekkel, fenekét riszálva jönni. Paróka is került a fejére, jól is állt Neki.
- Rendben van. Ott találsz az ágyon nyakörvet azt csatolt fel a nyakadba, rá a pórázt is, majd vedd a szádba a végét és négykézlábon gyere ide hozzám úgy! Nem szólt, csak tette, amit mondtam s jött oda hozzám. Ekkor fordultam csak felé és láttam egy riadt, de vágyakozó tekintetű srácot magam előtt négykézlábon állva, akin még a farmer s a pólója rajta volt, sőt a zoknijai is. Elnevettem magamat.
- Tanuld meg, hogy szolga nincs az Ura előtt felöltözve, mert úgy nem tud szolgálni. No meg a megaláztatás azzal kezdődik, hogy mezítelen kell, legyél előttem. Rajta! Vetkőzz! – utasítottam a srácot.
Nem mert felállni, ezért csak feltérdelt és úgy vette le a pólóját a fején át. Ekkor megláttam a melltartót rajta. Most kigombolta a farmerjét, de azt térdelve csak letolni tudta a szőnyegig, majd újra négykézlábra állt, felemelkedett a kezeire-lábaira és egyik kezével áthúzta a térdein a farmerjét. Visszatérdelt s már ügyesen le is tudta húzni. Összehajtogatta és letette maga mellé az ágyra. (Piros pont – örvendeztem magamban. Rendszerető.) Már láttam a bugyit, a combfixet, de a magas sarkú cipőket is.
- Állj fel! – utasítottam s élvezettel néztem végig az alakján. Jól mutatott a combfixben, feszült a bugyi is rajta, hátul a popóin, de már kezdett látszani, hogy elől is ágaskodik valami . – Forogj, de erotikusan! – szóltam rá, melytől kicsit megremegett a teste. Próbált puccsítani is, kidomborítani a fenekét, behúzta a hasát és levegőt szívott a tüdejébe. Hangosan elnevettem magamat ezt látva:
- Most férfias, deltás, vagy idomokkal bíró nő akarsz-e lenni? Az előbb már tudtad! – kérdeztem meg. Megzavarodott, végül kinyögte:
- Izgatott mindig is, hogy milyen lenne női ruhában lenni. Kár, hogy női ruhát nem hoztam, mert az nem volt.
- Nincs semmi gond ezzel. Jól áll Rajtad. – nyugtattam meg. – De azért kis igazítás kellene. Gyere ide hozzám! – utasítottam.
Mutattam, hogy a melltartót kissé feljebb kellene tennie, úgy jobban passzol. A bugyit ráigazítottam a feszülő popójára és megszólaltam:
- Azt már nem tudom most megtenni, de ha máskor bugyit veszel fel, akkor még lankadtan a farkadat alulra, hátra igazítsd, s úgy húzd fel a bugyit, mert akkor, ha meg is próbál duzzadni, nem előre áll, mint a cövek, hanem marad a bugyiban szorosan.
- Értem Uram. – jött a válasza a Subomnak.
- Akkor a cross-dressing kipipálva. Jöhet újabb, másik vágy kielégítése. – szóltam. Érdeklődéssel nézett rám fel a Subom.
- Mássz oda az ágyhoz és vedd fel a csuklóidra és bokáidra azokat a bőrbilincseket! –utasítottam. Mikor megtette mutattam menjen az ajtóhoz, de négykézlábon. Odaérve még megállíttattam és a kezembe vett lovaglóostorral kapott párat mindkét feszülő popójára, de a felkarjai belső oldalaira is, no meg a combbelsőire. Volt, aminél már elhúzta a testét, mert csípett az ütés. Abbahagytam és utasítottam, hogy álljon fel. Hozzá léptem s a hátam mögül elővettem, ami addig a kezemben volt. Kissé visszahőkölt azt meglátva. Látszott nem tudja mi az, mire szolgál.
- Ez egy fejhám, ez a neve. Arra szolgál, hogy ne láss, mert szemellenző van rajta, majd ne tudj szólni (nem mondom, hogy üvölteni sem, mert nem teszek olyant), mert a golyós pecket beteszem a szádba és eligazítom, meghúzom a szíjakat. Így le sem tudod rázni a fejedről. Figyelj! Mivel nem tudsz szólni, így nem működik a szabaduló szó, ezért mostantól dobbantanod kell a jobb lábaddal többször, ha pirosat akarsz mondani! Megértetted? – kérdeztem meg.
- Igen, Uram értem. – jött a válasza s láttam még nem nyugodott meg teljesen, de már kíváncsian nézett rám. Feltettem s eligazítottam, meghúztam a szíjakat.
- Nem látsz ki, ugye? – kérdeztem. Ingatta a fejét beleegyezéséül.
- Akkor most jöhet a kikötés! – állapítottam meg tárgyilagosan. – Állj nagyobb terpeszbe, mert felteszem a bokáidra a távtartót. – magyaráztam meg mit fog érezni majd.
- Így ni. Most pedig a kéztartó következik. Ezért tedd fel a kezeidet felfelé tartva!– szóltam rá s felcsatoltam azt is, majd a rövid láncot csatoltam fel a nyakára, de elmondtam:
- Ez csak egy lánc, ami lazán lesz a nyakadon, hogy ne essen le a kéz-távtartó, ha elzsibbadnál. Nem szoros, nem tud megfojtani, még a közelében sem leszel. Bízz bennem! – indokoltam s bíztattam, magyaráztam egyben. Igent intett a fejével erre.
(folyt. köv.)