Egy megalázott fetisiszta

…Örültem az új állásnak. Nem tűnt rossz munkahelynek. Elegáns irodaház, kedves kollégák, úgy gondoltam nem lesznek nehézségeim. Csak hát a főnöknő…Eleinte vele sem volt gond, később azonban kimutatta a foga fehérjét. Nemcsak velem volt baja, akit csak tudott porig alázott. Ő volt Barbara. Negyvenes éveinek elején járó gyönyörű Nő. Hibátlan alak, vállig érő szőke haj, csodás, szexi lábak. Rendszerint hol rövidebb, hol hosszabb szoknyát, harisnyát és az irodai magassarkú papucsát viselte. Vonzódtam hozzá. Ja igen! Én láb-és cipőfetisiszta vagyok, úgyhogy álcázott pillantásaim bizony sokszor vonzalmam tárgyaira tévedtek. Néztem, ahogy keresztbe tett lábát ringatja, miközben telefonál és valakit éppen megszégyenít.
…Aztán egyszer sokáig benn maradtam. Már a takarítók is elmentek, a folyosó kihalt volt, alig szűrődött be fény. Készülődtem én is, de az ölemben lévő paksaméta gondolt egyet és kiugrott a kezemből. Huss, papírok mindenfelé…Szedegetni kezdtem hát. Az Ő asztala alá is hullott egy csomó és akkor megláttam a papucsát. Szexi fekete magassarkú topánka. Ott kuporogtam az asztal alatt és a kezembe vettem. Éreztem a harisnyája illatát…Iszonyúan felizgultam. Előbb puha csókokat leheltem rá, az arcomhoz és a farkamhoz szorítottam. Maszturbálni kezdtem.
…Nem hallottam sem a liftet, sem a tűsarkak kopogását, de egyszercsak fény fel és ott állt.
Valami buliból ugrott be az irodába, fene tudja. Először talán megijedt, de rögtön kapcsolt.
- Mit művelsz te hülye?
Hát, ez ciki! Fuccs mindennek, lőttek a melónak, mert innen menekülnöm kell az tutti. Az izgalom azonban újra elhatalmasodott rajtam. Legalább utoljára begyűjtök egy emléket.
- Barbara taposs el engem! – teljesen a lábai elé vetettem magam. Most gyönyörű, csillogó harisnyát, miniszoknyát, tűzpiros szandált viselt.
Csilingelő, fensőbbséges kacagás.
- Te kis féreg, itt húzogatod, miközben összekened a papucskámat? Tapossalak el ugye?
Előbb nyald a padlót előttem!
Négykézláb hátrálni kezdtem, s léptei előtt fényesíteni kezdtem a linóleumot.
Újabb kacagás.
- Hát ez nem lehet igaz! Ennyire nem lehetek beszívva! Te hülyegyerek, hányszor gondoltam arra napközben, hogy beléd rúgok! Te senkiházi csicska! A lábaimat akarod? Agyontapossalak? Gyere érdemeld ki!
Leült, s csókra tartotta lábfejét. Elborítottam csókjaimmal. Szandálja talpa alá feküdtem és csak nyaltam, nyaltam…
- Ez az csicska, nyalogasd, tisztogasd csak! Szereted, ha rálépek a szádra, ugye? Vedd a szádba a szandim sarkát is! Szopogasd! Ki, be, ki, be, úgy, úgy ahogy egy faszt kell szopni! Na elég! Térdelj föl ide az asztalhoz! Nyújtsd ki a koszos nyelved! Rá szeretnék lépni!
Szavait tettek követték. Finoman tiporta, mégis könnyek szöktek a szemembe. Csak hosszú percek múlva elégelte meg.
- Jól van kis csicskám, látom nagyon áll már a lompos. Most nem rugdosom meg a tökeidet, azt majd legközelebb. Szépen, puhán puszilgasd a harisnyás lábam, közben ráélvezhetsz a cipőmre. De utána lenyalod. Ugye?
Szemem sarkából láttam, hogy végig mosolyog. Azt hiszem a kutyájává fogadott.
Hogy mi történt aztán? Később azt is elmesélem…