Úrnők úrnője 13. - Reni

"Fenséges Renáta Királynőm,

Az utóbbi egy órában is csak Ön körül jártak a gondolataim. Ha behunyom a szemem és megpróbálok elaludni Önt látom magam előtt trónján ülve, és félálomban folyamatosan szépséges lábait csókolgatom. Már alig várom, hogy újra Ön előtt térdelhessek." - Írtam hajnali ötkor e-mailben Királynőmnek.

Nagyon álmos voltam. Szinte egyből elaludtam, amint behunytam a szemem, de a következő pillanatban újból megszólalt az ébresztő. Megint felültem, és ismételten megírtam Királynőmnek, milyen csodásnak tartom, és hogy Ő tölti ki szinte teljes mértékben a gondolataimat.
Ez ugyanis alapszabály volt. Renáta Királynő szolgája állandóan Úrnőjére gondol, és óránként kifejti ezt e-mailben napszaktól függetlenül, hacsak nem nyer szabad órákat. Istennőm szolgálata közben a különböző feladatok során szabad órákat nyerhettem, amikor nem kell e-mailben jelentkezni. Legutóbbi alkalommal azonban nem teljesítettem valami jól, és Királynőmet is rossz kedvében találtam, így nagyon kevés szabad órát nyertem, melyek mostanra teljesen elfogytak.

Egész nap nagyon fáradt voltam. Alig tudtam nyitva tartani a szemem a munkahelyemen. ráadásul nap közben is küldenem kellett az üzeneteket. Úgy volt, hogy este találkozunk Királynőmmel, méghozzá egy bárban.
Nem örültem túlzottan, hogy megint nyilvános helyen kell a szolgálatára lennem. Ezek a szituációk nagyon kellemetlenek voltak. A lakásban is nagyon meg szokott alázni, de azt valahogy mégis élvezem, a nyilvános helyzeteket nem.

Eljött az este, a bárban várakoztam. Mikor Királynőm megérkezett, szívem kihagyott egy dobbanást. Felesleges taglalnom, mennyire csinos volt. Sötét színű koktélruhájához, elegáns szandált húzott lábaira, körmeit pedig ezúttal rikító rózsaszínűre festette. Barna haja fényesen omlott vállaira.
- Üdvözlöm, Királynőm!
- Szia, szolga! Hozz egy koktélt a Királynődnek - mondta jókedvűen, félig nevetve.
Teljesítettem parancsát, kis sorban állás után zöldes-sárgás frissítővel szolgáltam ki.
- Fáradtnak tűnsz - jegyezte meg vidáman. - Rád férne néhány szabad óra, mi?
- Igen, Királynőm.
- Kitaláltam neked egy feladatot. Menj oda lányokhoz, és magyarázd el nekik, hogy a szolgám vagy. Értesd meg velük, hogy egy semmirekellő kis csicska vagy, és könyörögj, hogy felpofozzanak! - parancsolta. - De csak őszintén - fűzte hozzá nevetve. - Pofononként felajánlok neked két szabad órát.

Körbenéztem. Olyan sokan nem voltak a bárban. Négy-öt potenciális társaságot láttam, akikhez odamehetnék. De ez nagyon ciki lesz...
Vad idegen nőket kértem meg tehát, hogy felpofozznak, de előtte kifejtettem nekik, hogy Renáta Királynőm szolgája vagyok.
Két próbálkozás között mindig vittem Úrnőmnek egy koktélt. Elég lelkesen fogyasztotta őket.

Végül összesen hét különböző lánytól kaptam fülest, ami tizennégy szabad órát jelentett. Az este másik eredménye az volt, hogy Királynőm nagyon berúgott. Mikor megérkeztünk a lakásához, és beparancsolt teljesen részegnek tűnt. A hazaúton percenként pofozott fel, és mindenki füle hallatára nevezett szolgának vagy éppen kis csicskának.
Korábban is tartottam tőle, sőt mondhatjuk féltem is Úrnőmtől, hiszen nem kevés alkalommal rúgott meg a legérzékenyebb testrészemen, de ezúttal a fátyolos, vidám szempárba nézve egyenesen rettegtem.