Nőuralom 4

Sikerült. Kiálltam a próbaidőt. Vicces, hogy sikernek értékelem azt, hogy elvesztettem szabadságom, pontosabban önként behódoltam egy nőnek, vállaltam, hogy szolgálni fogom hosszú ideig. Sokáig vágytam erre, de eddig nemigen tudtam megélni, nem is igen tudtam milyen érzés lesz ténylegesen megtenni és nem csak vágyni rá. Amikor még csak álmodoztam erről, nem tudtam mi az a fájdalom, az éhség, a frusztráció. Most, hogy már egy hete így élek, érzem, tudom, hogy sokkal nehezebb, mint ahogy gondoltam.

A nyugágyon helyezkedett el az egyik fa alatt, félárnyékban. Odavittem egy tálcán az üdítőjét és a könyvét. Kényelembe helyezte magát majd engem is eligazított.
- Nem szeretem ha túl közel vagy hozzám, nyomaszt a jelenléted, nem tudom elengedni magam. Menj oda a túloldalra a szerszámos kamra mellé és nézz. Sőt, menj inkább be a kamrába és a kis ablakon át nézz. Csak a kezemet figyeld, amikor csettintek azonnal idejössz. Futólépésben megértetted?
- Igen asszonyom.
- És mostantól Úrnőmnek szólítasz ha magunk között vagyunk, a lányaimat beleértve.
- Igenis Úrnőm.
- Helyes. Mars a helyedre.

Elfutottam a fészerhez és beléptem. Tikkasztó meleg volt benne, de legalább nem tűzött a nap. Résnyire nyitva hagytam az ajtaját, így volt egy kis levegőm. Az ablaka elég magasan volt, rendesen kihúztam magam hogy lássak. A látvány pedig kellemes volt. Ott pihent úrnőm a nyugágyon és olvasott.A támla magasra volt állítva, egyik lábát felhúzta másikat pedig kinyújtotta. Milyen szépek a lábai - gondoltam. Immár szőrtelenítve, kifestett körmökkel. Egy idő után már kezdett kényelmetlen lenni az álldogálás. Még pislogni sem mertem, nehogy akkor csettintsen. Vajon melyik kezével csettint? Biztos a ballal, hiszen a jobbal a könyvet tartja. Bal kezét viszont nem is látom, mellette van. Mi van ha úgy csettint? Ettől kissé megrémültem és már nem tudtam önfeledten nézni a szépségét. Izzadni kezdtem, elindult a víz a hajamtól lefele, csípett. Valahogy be kell szereznem egy rongyot ide. Szomjas voltam és éhes is. Úrnőm most ivott pár kortyot a limonádéból, finom lehet. A jégkockák még kitartanak. Legalább a párát lenyalhatnám a pohár oldaláról. A hátam most fájt a tegnapi gyötrelemtől, szinte egész nap négykézláb álltam míg a hátamon ült. Most állnom kell, vigyázz állásban, hogy kilássak. A lábaim már fájni kezdtek, kissé mozognom kell álltomban. Szemeimbe befolyt az izzadtság, de néznem kell Őt. Nem lankadhat a figyelmem. Most. Vagy mégsem? De, bal kezével csettintett, hanyagul, alig láttam. Futás.

- Parancsoljon Úrnőm.
- Szerezz egy könyvjelzőt a könyvemnek.
- Igenis.
- Hogy mondtad?
- Igenis Úrnőm, bocsánat.
- Ezért négykézláb menj, de futva.
- Igenis Úrnőm.
Ilyet se csináltam még. A térdeimet nem tettem le, úgy futottam mint egy kutya. A vécé mellett találtam egy könyvjelzőt és futottam vele vissza.
- Jól van kutya. Most hozz egy törölközőt ide alám. Futólépés.
- Igenis Úrnőm - már könnyű dolgom van, mindennek tudom a helyét. Fél perc alatt visszaértem.
- Jó, most mars a helyedre.
Visszaértem leshelyemre és földbe gyökereztek a lábaim. Levette melltartóját, majd az alsóját is. Nyilván egyenletesen akar barnulni. Fehér csíkok maradtak szabadon, nem tudtam levenni a szemeimet róla. Azonnal felizgultam, akármilyen gyötrelmes helyzetben voltam. Majd megrémültem arra gondolva, hogy mit szól, ha így keményen megyek a hívására. Ezért lohasztani próbáltam, ami igen nehéz volt úgy, hogy oda kellett néznem közben. Megpróbáltam valami csúnyára gondolni, egy ronda öregasszonyt próbáltam felidézni, de folyton elkalandoztam, csak félig-meddig sikerült. Most ez lett az első számú gondom, még a szomjúságomat is felülmúlta. És megint csettintett, futás.
- Parancsoljon Úrnőm.
- Miért vagy kemény?
- Bocsásson meg Úrnőm, próbálom fegyelmezni magam.
- Akkor fegyelmezd jobban.
- Megértettem Úrnőm.
- Térdelj le, nem akarok felfele nézni.
- Igenis Úrnőm.
- Mostantól mindig letérdelsz amikor hívlak és ideérsz.
- Megértettem Úrnőm.
- Helyes. El kell intézned pár dolgot. Azt akarom, hogy a mosógépet vidd ki a fürdőszobából. A garázs melletti helységben helyezd el és oldd meg a szárítást is.
- Igenis Úrnőm
- Írásban kérek jelentést a megoldásról határidővel és árakkal együtt.
- Igenis Úrnőm.
- Más. Rendelned kell egy erényövet magadnak, nem engedhetem meg, hogy élvezkedj. Olyat keress, amiben beépített sokkoló is van távirányítóval.
- Igenis Úrnőm. Ehhez internetre is szükségem lesz.
- A nappaliban netezhetsz az alvás időd rovására. Térden állva és ne nem törölheted az előzményeket a böngészőből, nem nézhetsz mást csak ami a feladatodhoz kell. A saját pénzedből fizeted mert te fogod viselni.
- Igenis Úrnőm - egy könnycseppet nyomtam el, nem szerettem volna ilyen kínzóeszközt. Olvastam róla és tudtam, hogy hosszabb távon nem lesz élvezet benne.
- Hozz valami nassolni valót. Fagylalt van?
- Igen, a mélyhűtőben.
- Akkor azt kérek, tejszínhabbal.
- Igenis Úrnőm.
Sikerült letörölnöm magamról az izzadtságot. A fagylaltba úgy belenyalnék, legalább a kanalat amivel szedtem jó lenne... de futnom kell. Térdre ereszkedve adtam át.
- Parancsoljon Úrnőm.
- Jó, mars a helyedre. Várj, vissza.
- Igenis Úrnőm.
- Nyalogasd a lábujjaimat míg a fagyit eszem.
- Értettem Úrnőm.
Ez nagyon gonosz feladat, többszörösen is. Hiszen fagyit nyalnék ha lehetne, ehelyett a testszagú, izzadt lábujjait nyalogatom. Kevés folyadékhoz is jutok így, de ez kevés a boldogsághoz. A másik gond a merevedés, amit most nem tudok ellenőrizni, egyszerűen külön életet él. Megpróbálom a lábaim közé befogni, hogy legalább ne látszódjon.
- Disznó. Sürgősen intézkedj az erényövet illetően. Addig is tilos hozzányúlnod. Zuhanyozáskor sem érintheted, különben is csak hideg vizet használhatsz, attól lelohadsz.
- Igenis Úrnőm.
- Mars a helyedre. Tarkóra tett kezekkel állj, hogy véletlenül se ess kísértésbe.
- Igenis Úrnőm.

Pár perc múlva a lábon állás és a tikkasztó meleg hatására megoldódott a probléma, most viszont a szomjúság gyötört nagyon. Ajkaim kezdenek cserepesedni. A fagylalt és a limonádé látványa komoly lelki terhelést okoz. A meztelen nő nemkülönben. Mit keresek én itt? Miért nem ugrom át a kerítést és futok el? Azt hiszem ezen már túl vagyok, aláírtam a szerződést, irataim is nála vannak valahol elzárva. Különben is mihez kezdenék? Hogy tudnék a tükörbe nézni? Ezt kerestem mindig nem? De. Akkor mit akarok? Azt kaptam amit kerestem. Ja, hogy nehezebb mint gondoltam, Ez egy lecke lesz egész életemre. Folytatásos lecke, mint egy brazil szappanopera, csak abban nincs ilyen szereplő.
Most letette a könyvet és elaludt. A törölköző egyik felét a derekára húzta, egy könnyű szellő frissíti a levegőt - ott kint; idebent olyan mint egy szauna, csorog rólam az a kevés víz ami megmaradt. Remélem gondoskodik rólam, a kutyáról is szokás. Nem tudom meddig bírom. De lélekben erős vagyok, így ki fogok bírni mindent amit a sors elém tesz.

Folyt. köv.