A fogadás 2.

A fogadás 2.

Mivel már nem volt tétje fogadásotoknak kötetlenül beszélgettünk az előadás szünetében.

Elegáns és óvatos feladatokat találtatok ki, így a legfőbb kérdés az este során a bizalom volt, nem a nyilvánosság. Alázatosságunkat, odaadásunkat kívántátok próbára tenni, azt, hogy feltétel nélkül megbízunk a szeretett férfiban.
Sem elviselhetetlen fájdalom, sem pedig nyilvános megalázás nem szerepelt a repertoárban, csupán játékos feladatok önmagatok és saját élvezeteinkre.

A második felvonásra a gésa-golyók és a csipeszek mellé távirányítással működő pillangó-csikló izgatót kaptunk volna. Mivel a páholy függönnyel eltakarható, így biztosították volna a diszkréciót a megfelelő elhelyezéséhez, majd ezután kicseréltétek volna a távirányítókat. Vajon hogyan lehet folyamatos izgatás mellett pisszenés nélkül, fegyelmezetten az előadásra figyelni?

A szünetben ismételten a párcserés karonfogva séta következett volna, lépcsőzéssel, pezsgő kortyolgatásával a közönség között.
A harmadik felvonás végekor pedig lekerülhettek volna melleinkről a csipeszek.

Az előadás végeztekor a közeli ismerős étterembe átsétáltunk volna, ahol a külön terem várt volna ránk.
Halk zene, szinte láthatatlan pincér, aki bármiben a rendelkezésetekre áll.
A megérkezést követően egy-egy kis anál plugot kaptunk volna, amelyben ülve élvezhettük volna a vacsorát. A döntés rajtunk állt volna, hogy a mosdóban helyezzük föl, vagy bátorságunkról tanúságot téve a többiek jelenlétében egyszerűen beleülünk a helyünkön.

Az ételek élvezetétől nem fosztottatok volna meg, azonban a desszert a nadrágotokban lapult. Buja macskaként azt asztal alatt térdelve lehetett volna hozzáférni a megérdemelt nedűhöz a menüsor végén.

Szerettem benned magabiztosságodat, hogy ismertél annyira: ezeket a feladatokat gondolkodás és ellenkezés nélkül megteszem érted, értünk, magamért!