Sorozási után katonai kiképzés fantázia (2)

A törzsőrmester iparkodott és meg kellett állapítanom, hogy jobban csinálta, mint a főtörzs. Szakszerűbbek voltak a parancsai. Egy idő után, meglepetésként, megjelent a kiment srác helyett egy cigány srác. Szintén pucéran, akit éppen a főtörzs mellé állíttattam intésemmel. A rajparancsnok éppen új parancsot adott volna ki, mikor elakadt, mert meglátta a „visszatértet” a főtörzs mellett. Az utálattal odébb lépett.
- Hát Te ki a csuda vagy? – ordított rá a srácra. – Honnan kerültél ide? – kérdezte meg.
- Én Uram, jöttem, mert parancsot kaptam, hogy alakizzak az itteniekkel. A múltkor kicsit nehezen értettem meg a kapott parancsokat, hajtottam végre azokat, ezért gondolta úgy az Urunk, hogy gyakoroljak még, most, itt is.
- Itt, velünk? – horkant fel a rajparancsnokom, de mérsékelte haragját megérezve szándékomat és végre kiadta az elkezdett utasítását: - Helyben futás! Gyorsabban! Most magas térdemeléssel! Te is! – mutatott a főtörzsre, aki még meg sem mozdult, de mellette az arányos termetű cigány srác már serényen mozgott, futott. Majd végre Ő is elkezdte, de látszott, hogy távolságot tart a szomszédjától.
- Látom, ez megy Neked is. – állapította meg a rajparancsnok a cigány sráchoz szólva.
- Akkor most felveszitek az ottani seprőnyeleket, mint egy puskát és azzal fogunk gyakorlatozni! – közölte s úgy osztotta be Őket, hogy a cigány srác a főtörzzsel legyen párban. Az tiltakozni akart, mire megkérdezte Tőle: - Büntetés, vagy gyakorlat lesz?
- Gyakorlat. – válaszolta a főtörzs kissé vontatottan, miközben a másik kiment srác is visszatért már az előszobából és beállt a sorba, a többiek közé. A rajparancsnok felmérte a helyzetet s mivel a többiek páratlanul voltak, így maga is beállt, az utolsónak visszatért párjául. Így három pár kezdte a gyakorlatot.
- Először meg kell fogni a szembenállóknak a puskatusokat és egyszerre forogni azokkal, de úgy, hogy nem engedhetitek el sem, meg a kezeteket sem kell kitörni közben. Mutatom! – tette még hozzá. Párját eligazítva, meg is mutatta a gyakorlatot.
- Igenis Uram! – üvöltötte hangosan a többi s követte, a mutatott mozdulatot. Egyszer csak halk felsikkantás hallatszott s cigányfiú elengedte a „puskatusát” s szabad kezével az átellenső vállát kezdte masszírozni. A főtörzs csak állt némán s nézett szinte értetlenül a rajparancsnokra, még a vállát is vonogatta.
- Ezt miért kellett tenned? – kérdezte meg a rajparancsnok Tőle.
A főtörzs csak vállat vont, de nem válaszolt. Flegmán állt és várt. Én is, de készen arra, ha kell, közbelépjek. Nem kellett. A rajparancsnok előrébb lépett és a saját puskatusával végig vágott a főtörzsön jobbról és balról is. Pont a combjait találta el. Az feljajdult, de már indult is volna elégtételt venni az Őt ért sérelmen, a parancsnokán, mikor a parancsnok megszólalt:
- Állj! Adtam engedélyt a helyed elhagyására? – kérdezte meg nyomatékkal a hangjában. Azt is láttam, hogy a másik két pár tagjai közelebb lépnek s úgy helyezkednek, ha kell, a parancsnokuk és a főtörzs közé kerüljenek. Az rájuk is szólt:
- Nektek sem adtam parancsot a helyetek elhagyására! Mindenki ott marad, ahol van! – szólt, majd a cigányfiúra nézve megjegyezte: - Ebcsont, beforr. Nem súlyos, ugye?
- Igen, Uram, azaz nem! – szólalt meg az, s már szinte vigyázzban állt a helyén. Most újra a főtörzsre nézett a rajparancsnok.
- Az előbb a gyakorlatot választottad a büntetés helyett, de most nem Te választasz! – kezdte, majd így folytatta: - Előrébb lépsz, bokafogás, ott! – adta ki a parancsot és mutatta is hova álljon. Az flegmán megtette. Színpadiasan hajolt le és még puccsított is hozzá. A többiek nevettek ezen, de a parancsnok a cigányfiú kezébe adta a saját puskatusát és hozzátette: - Tízet, de nagyot ütsz a fenekére, felváltva!
Ezt hallva a főtörzs felegyenesedett és a rajparancsnoka szemébe nézett.
- Lehet akár huszonöt is, de nem Tőle. – mondta a cigányfiúra mutatva dölyfösen.
- Kuss! Nem kérdeztelek, ha jól emlékszem. Én mondom meg, ki mit tesz!
- Ő fogja ütni az első szériát, mert utána a többiek is jönnek. Végül én, vagy ha Urunktól is kapsz, akkor Tőle kapod az utolsókat. – mondta és nézett rám kérdőn.
- De még mennyire, hogy kap. Nem tűröm a lázadást és a tudatos parancsszegést! Tőlem kap a végén, utolsónak, de úgy, hogy megemlegeti! Ja, és nem tízet!– szólaltam meg hangosan s elmozdultam egyben el feléjük az ajtótól.
Mindenki várt. A főtörzs dacosan állt még egy darabig. A rajparancsnok már éppen megmozdult, hogy közelebb lépjen s nyitotta is a száját, de megelőzte a főtörzs. Újra lehajolt, megfogta a bokáit a csuklóival, még puccsított is megint, majd kiadta a parancsot hátranézve:
- Mozdulj már és üss, Te, Te cigány! – szólt s várta az első ütést. Hiába várt.
A cigány srác pedig – a kezében a puskatussal – csak állt és várt. A rajparancsnokától várta az engedélyező parancsot. Az elismerően ránézett, majd intett:
- Mérd ki a tízet, felváltva, de erősen! – engedte meg a végrehajtást végre.
A cigány sráca tenyerébe köpött, majd jól megfogta a puskatusát és ügyesen ütött, miközben meg is húzta, mikor a bőrhöz ért. A főtörzs felszisszent, de visszafogta, azaz befogta a száját.
- Nem hallom a számolásodat! – szólalt meg a cigány srác halkan.
- Nem is fogod. Neked, kuss! Tőled nem fogadok el utasítást, Te, Te cigány. – ejtette ki olyan megvetően a szavakat, ahogyan csak tudta újra.
- Pedig számolj hangosan, mert ha nem, akkor elölről fogja kezdeni az ütéseket. – szólalt meg a rajparancsnok. Mivel még ekkor sem érkezett hang a főtörzstől, utasította a srácot, hogy üssön újra. Az meg is tette, de most nem csak meghúzta a bőrhöz érve, hanem kicsit meg is forgatta a botot a kezében, így sokkal fájdalmasabb lett az ütése. A főtörzs már hangosan feljajdult, s fel is akart állni, mikor ezt hallotta:
- Ha megteszed, duplán kapsz Tőle! – jött halkan a rajparancsnoktól. – Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja! – tette még hozzá. –Számold már! – sürgette meg.
- Egy. – hangzott nagy nehezen s halkan a főtörzstől. A parancsnok intett, így a srác ütött, de már csak erőseket, nem furfangosakat. A főtörzs meg számolt. Tíznél a srác megállt, leengedte a puskatusként szolgáló seprűnyelet s várt. A rajparancsnok a főtörzsre nézett, majd rám, újra vissza, mikor megszólalt: - Köszönd meg!
- Mit csináljak? – jajdult fel a főtörzs, majd lecsendesedett és halkan, alig hallhatóan megköszönte a büntetését a cigány srácnak. A srác pedig: - Egészségedre! – tette hangosan hozzá. A tegeződő hangnemre a főtörzs teste újra megrándult, de végül is nem szólalt már meg. Tűrt.
Talán azért sem szólalt meg, mert a második büntetés végrehajtó már oda is lépett mellé és a rajparancsnok bólintását meg sem várva, ütött. Sorozatosan, tízig. A főtörzs Neki, a tíz után, azonnal megköszönte. A többiek is sorra kerültek a büntetés végrehajtására s mindegyiknek a főtörzs azonnal, a tíz kimondása után, meg is köszönte a büntetést, várakozás nélkül.
Most a rajparancsnok következett. Komótosan helyezkedett el, visszakérte a cigány sráctól a sajátját és azzal ütött, de Ő is trükkösen, meg-meghúzva s közben csavarva is. A főtörzs fel-felkapta a fejét érezve ezeket az ütéseket, még azzal sem törődött, hogy hangosabban nyög. A végén azonban kivárt, de végül is megköszönte a büntetését a rajparancsnoknak.
Végezetül én következtem. Odaálltam. A rajparancsnokom nyújtotta is a maga seprűnyelét, de én magam mögül előhúztam a magamét. Ez nem seprűnyél volt, hanem hajlékony mogyorófa bot. Vékony és hajlékony. Megsuhogtattam s a suhogás hangjára a főtörzs is felkapta a fejét, hátranézett, majd elképedt. Már előre sziszegett párat. Ekkor lecsaptam. A főtörzs felordított minden ütésre, alig tudott számolni. Szerencséjére nem tévesztett. Az utolsót, a tízedik után, azonban nem volt ideje még megköszönni, mert odébb léptem és jól célzottan ütöttem. Pontosan. Az ánusza közepét eltalálva. Hatalmas ordítás nyugtázta a jól sikerült ütésemet.
(folyt. köv.)