Atmoszférák

Az ajtó megcsikordul. A gyertyaviasz fanyar illata. A remegő test illata. Sötétség.
Kegyelmezz!
Csizmatalp az arcon. A bilincsek megcsörrenek. Gúnyos nevetés.
Kegyelmezz, Úrnőm!
Szenvedj! Szenvedj szolgáló!
Korbácssuhogás. Csizma az arcon! A test megvonaglik. A menekülés vágya. Korbácssuhogás, majd csend.
Erőtlen nyöszörgés. Mezítelen remegés. Hideg!
Egy kis szemét vagy! Hogy merészelted rám emelni a tekintetedet?
Korbácssuhogás. Csizmatalp az arcon. A nyelv engedelmesen nyalja a talpat.
Szenvedj féreg!
Szöges nyakörv csattan. Szem bekötve. A mezítelen test a kőre taszítva. A tűsarok a bőrbe hasít. Hideg. Remegő magára hagyottság.
Nyald előttem a követ! Nyald tisztára! Látni akarom a nyelved...
Lihegő szűkölés. A csizma rálép a nyelvre. Nevetés hangja.
Egy kis mazohista féreg vagy! Rabszolga. Csókold a lábaim!
Korbácssuhogás! Szűkölő, mohó lábcsókok köszönetként..A csizma fényes bőre már nyáltól csillog.
A test teljes súlyával a mellkasra nehezedik, a csizma kíméletlenül az arcnak feszül.
Hol késlekedtél reggel, amikor hazaérkeztemkor nem volt mibe törölnöm a bakancsomat? Nem hallom!
Szánalmas magyarázkodás.
Az úrnő a rab nyakára térdel, és többször pofon üti fekete kesztyűs kezével alattvalóját. Aztán csend. Csak a nyakra nehezedő nyomás erősödik.
Kegyetlen bűntetést érdemelsz. Megkínozlak és megalázlak. Aztán használlak, ha úgy adja kedvem.
Leigázom férfiasságodat és a sárba taposlak. Vonaglani fogsz a fájdalomtól és gyötrelmektől. Lábamat csókolod és irgalomért könyörögsz hozzám, míg én nevetve tiporok a testedre. Sírva nyalod a cipőmet, de én annál erősebben korbácsollak.
A térdemet átkarolva rimánkodsz, és rémült hódolatodban a korbácsot szopod, akár egy mindenre kapható selyemfiú, egy szexuális segédeszköz.
Rettegni fogsz és szűkölni, mint egy kutya. Imádnod kell engem, míg a fájdalmak ceremóniájának áldozata leszel. Csak így úszhatod meg!
Újabb és újabb pofonok, a fej félrehanyatlik. Az arc a szégyentől és ütésektől vérvörös.
A domina most feláll, és a lovaglópálcáért nyúl. Aztán suhint a levegőbe..
Lábhoz, kutya!
A rab bekötött szemmel, négykézláb mászik gazdájához. Aztán pitizik nevetségesen.
Keresd meg a kártyát, kutya! Ja, és a kockákat is!
Vak, ügyetlen botorkálás és motoszkálás, de nagy nehezen megvannak a keresett tárgyak.
Lassú vagy, kutya! Tíz bot a bűntetésed. Na pitizz csak szépen!
Ütések csattannak a mellkasokon. Nem csak tíz..
A szerencse dönt ma sorsodról. A játékot azonban csak egyikünk fogja élvezni. És nem te, azt garantálom! Csak áldozat lehetsz. Húzz egy lapot!
Korbácssuhogás.
A fogaddal, kutya... A kínzás nemeit a fogaddal kell kihúznod... ÁÁ! A fekete kövek! Földre, rabszolga!
A csizmát foggal húzza le a padlón fekvő, aztán már csak azt érzi, hogy egy kicsiny sportcipő módszeresen végiggyalogol minden porcikáján. Először a háton, kéjes lassúsággal, aztán a nyakon, a kézen, majd mellen is. Aztán a fémsarkú körömcipő következik. Karcol és szúr, éget és ujjakat ropogtat, tipor és rúg is. Megbecsteleníti a férfias mellkast, megszégyeníti a férfiasságot, elnémítja a könyörgésre nyíló ajkakat, torokig hatol a nyitott. szájba.
Jóó!.. Jöhet a következő bugyor!
A vak érzékek nem tudnak már fentről és lentről, Északról és Délről, csak fájdalomról és félelemről. A szadista játék folytatása előtt még kicsiny, gonosz ruhacsipeszek harapnak itt is-ott is a bőrbe.
Aztán a következő kártya már a korbácsot jelzi..
A térdre parancsolt szolgatest összeszíjazott csuklói magasan a falhoz bilincselve. A hát most homorú ívben meghajlik.. Kockák csörrenek. 21!
Számold, rabszolga!
Surrogás és nyöszörgés..A térd fájdalmasan megtörik a padlón, a fej lehanyatlik, a bőr kipirul. 4-5-6..
Bánod már, hogy vétkeztél ellenem, ugye?
9-10-11..
Ez jó lecke egy engedetlen rabszolgának!
16-17-18..
Remélem tudod, hogy élvezem!
20-21..
A test a földre huppan, és mozdulatlanul hever a hideg kövön. A gyertyák sercegése hallatszik csak hosszú percekig, meg szánalmas sóhajtozás. Aztán a porba hajtott arc előtt néma parancsként megjelenik a fennséges, halálfekete cipellő. A rabszolga remegve lát feladatához,a fájdalom könnyei végigcsorognak az állán és nyakán.
Az úrnő gőgös, megvető, diadalmas tekintettel nézi a hódolót.
Jól van, most már elég odaadónak tűnsz! A harmadik lépcsőfok már csak hab lesz a tortán. Úgy is hozzászoktál a dologhoz.
Fémpénz pendülése..Fej! Az összekötözött kezű, vak alattvaló már a hátán hever. A latex-ruha kapcsa pattan, és a domina mezítelen fenékkel máris a rabszolga arcán ül.
Nyald a fenekemet, de csak a fenekemet!
A nyelv engedelmesen jár be minden pontot és izmocskát, olyan mélyre hatolva be, amilyen mélyre csak lehet. A hab a tortán azonban csak most jön. Az egyik ellobbanni készülő gyertya viasza módszeresen csöpögni kezd a testre. A bőr remeg, és meg-meg- vonaglik, a győztes királynő a kényeztetést kiélvezve gyönyörködik a látványba. Hosszan, hosszan, mintha ólomlábakon járna az idő! De ez is véget ér egyszer.
Elég! A cipőimet, rabszolga! Mindet.
Görcsös igyekezet. Megkötözött kezű, vak keresgélés újra, a cipők egyenként a fogak közt érkeznek. De csak majdnem mind.. A pálca végigvág bűntetésként.
Ügyetlen kutya!
Most a hű eb játéka következik.Előbb még hosszadalmas cipőpróbálgatás az amúgy is elgyötört arcon, majd az apportírozás.
Jól van, és most hozd vissza!
Az elhajított lábbelik egyre gyorsabban repkednek, aztán -egy gonosz ötlettől vezérelve- már nem is lehet követni az iramot. Cipők, talpak és éles sarkak vágódnak a szolgához, aki a végén, nem bírva a testének dobott fétisekkel, védekezőn és nyomorultul a földre gömbölyödik.
A domina nevetne a padlóra rúgja lábával, majd a nyakára ül..
Nem vagy velük túl baráti viszonyban! Talán keveset kényezteted őket. És lehet. hogy némelyiket még fel sem ismered. Na nézzük, kutya! Szagolj! Ez melyik?
A falra aggatott pálcák és korbácsok, szíjak és nyakörvek, szájkosarak és bilincsek, zárak, csipeszek, csizmák, harisnyák, bokapántok és gyűrűk, bőr és szaténkesztyűk, fényesre nyalt műcsontok és pajzán önkielégitő eszközök néma tanúi, ahogy a megalázott jobbágynak pikáns illatukról kellett felismernie a lábbeliket. Sikertelenség estén azonnal csattant a cipőtalppal mért pofon. S akadt tévesztés bőven...
Úgy látom, keveset gyakorolsz! Ez súlyos hiba! Ez újabb kártyalappal jár. Előbb azonban azt akarom szolga, hogy hódolj és imádj!
A szíjak és kötések lekerültek. Az uralkodó dáma elfoglalta helyét a trónuson, és szépséges előkelőséggel keresztbe vetette egyik lábát a másikon.
Csókold előttem a földet és a trónus talpazatát! Jó! És most kegyesen megengedem, hogy az egyik cipőmet alázatosan lehúzd...Nézd mezítelen lábam szolga! A gyönyörű ujjakat, bokát és csillogó ékszereiket. Az uralkodói sarkat. A diadalmas talpat..Életed álma, hogy hódolj nékik. Hogy érdemtelenül bár, de ajkaiddal érinthesd, hogy szádban dédelgesd őket! Erre vágysz, igaz? Ezt azonban ki kell érdemelned. Most még csak meg sem érintheted drága lábfejem! Nézd, és epekedj! Ahogy mozognak az újjacskák, feszülnek az izmok, ahogy kidomborodnak az erek.
Vallj szerelmet alattvaló! Hódolj és tégy bűnbánatot, hogy megbocsássak és elfogadjalak. Alázd meg magad előttem, hogy további bosszúm elkerüld.
Csak por és szemét vagy lábaim alatt.
Rajta! Hallani akarom, hogy teszel fogadalmat előttem, királynőd előtt!
A ceremónia a beteljesülés felé haladt. Bűnbánó, töredelmes szavak viszhangoztak az erőtlen ajkakról. A leigázott fél önmarcangoló vallomása, a végső meghúnyászkodás szózata.
Jól van. Megbocsájtok. Most hálából megcsókolhatod a kezem.. A másikat is. S most húzd a szertartás utolsó lapját, hű alattvalóm! A kettős pohár.. Méltó befejezés! Hogy tudd, tőlem minden szent, és sose felejtsd, hogy bármit megtehetek veled! Bármit.
A két kehely megtelt a porig alázkodás keserű italával: a férfimaggal és a fétisek fejedelmével, az uralkodónő "natúrpezsgőjével". Két korty az önfeladás alázatában, aztán egy csók a lábon, s már csak a tűsarkak távolodó, hideg kopogása hallatszott a hűvös teremben.



The End