Ajándék5
2009. 05. 05. 10:14 | Megjelent: 724x
.......Selymes párnák között, hűs szobában ébredtem.
Fejem hasogatott a hátamon a korbács nyomok feszültek és ebből tudtam élek és nem a mennyországban vagyok. Lassan fordítottam a fejem mely nagy fájdalommal járt és egy sortban lévő férfit láttam az ablakban háttal mozdulatlanul állni.
Testemen néztem végig és láttam csak egy átlátszó selyemmel vagyok letakarva. A mocorgásra a férfi felém fordult. Akkor nyugodtam meg, hogy Ruszlán vigyázott rám.
-Szép napot Neked! - köszönt a mélyen búgó hangján.
-Hol vagyok? Mi történt velem? Hol a sejk? - záporoztak a kérdések.
-Már a szállodába alszol 8 órája. A sejk kegyesen elküldte a kuruzslóit és azok amennyire tudták rendbe szedtek. Állítólagos huncutkodásod után a bent maradt szolga a korbács nyelével leütött. Így mentette meg a sejket a karmaid közül.
A sejk üdvözöl és tisztelettel gondol rád, a csodásan formás testedre, még mindig feszesen előre meredező melledre, izgató puncidra, de főleg a bátorságodra mit felé mutattál és amivel elérted, hogy első asszonyául szeretne, de nem erőszakkal, hanem saját akaratodból. Kért, hogy elutazásunkig légy a vendége és fogadd el az ajándékát. - a fejem feletti sarokra mutatott, hol egy csodás curver ( arab tároló láda ) állt. Az első ámulatból a kamera térített magamhoz mi kicsit arrébb volt felállítva. Világított a piros led rajta amiből sejthettem működik. -Az mi?- Böktem a kamera felé.
-A sejk kérése, hogy had csodáljon amikor akar és had nézhessen bármikor mikor nem leszel itt. Persze ezt mind meghálálná Neked. Irigykedik, hogy ilyen csodás nőm van, mindent megadna érted, de mondtam nem vagy sem az én tulajdonom sem senkié.- Lépett az ágyamhoz. Én felültem és rámosolyogtam.
-Sikerült a békélést elősegítenem?- kérdeztem -Igen drága Zita és engedd meg, hogy egy csekély ajándékkal kedveskedjek. -A nyakamba tett egy nehéz, hosszú aranyláncot, minek a vége az ágyra is leért. -Nem kelle.... - ekkor befogta a szám és a homlokomra egy puszit adva leült az ágyamra. Lassú, ráérős mozdulatokkal visszaigazította a hajam. Bele-beletúrt, úgy tűnt elégedett volt. Aztán hirtelen belemarkolt, határozottan inkább, mint fájdalmasan, és hátrafeszítette a fejét. Éreztem fülemen és a tarkómon a férfi leheletének borzongató érintését, borostás arcának simogatását. Nézésétől szinte elolvadtam. Egy pillanatig azt hitte, megcsókol. De Ruszlán, mintha csak az illatom akarná magába szívni, beletúrta arcát a hajamba, aztán a vállaim perzselte végig a leheletével, arcszőrzetének finom simogatásával. A lánc csörgése hallatszott, amit a nyakamba tett, és gondosan a melleim közé igazított. A hideg fém érintésétől libabőrös lett, a kezének alig sejthető érintésétől a mellemen, pedig tüzes villámok cikáztak végig a gerincén. Érezte, ahogy mellbimbóm ágaskodni, ölem nedvesedni kezd. Tudtam a gyerekkori vágyam most teljesülhet. Néztünk egymás szemébe és alig észrevehetően ajkaink közeledtek. Szinte mint egy elektromos töltet vibrált az ajkain között a vágy, hogy összeérhessenek. A két puha ajak érintkezése egy atom robbanásával ért fel. Forró volt az ajka és nedves. A ajkaink csak össze értek, nem mozdult egyikünké sem, de még mindig néztük egymás vágyakozóbb tekintetét. Lassan nyílt Ruszlán ajka és jéghideg lehelete nem hűtött inkább forralta a vérem. Éreztem gejzírként tör ki szívemből és árad el testemben. Nyitottam ajkam és áthatott az a sóhaj mit a számba préselt bele. Benne volt a világ érzése, a vágyak vágya, a szeretet, a köszönet. Lecsuktam szemem és nem akartam, hogy ez a csoda mit éreztem elmúljon, szerettem volna ha örökké tart. Nyelve piciny játéka ébresztett rá ez csak egy kezdet, egy álom kezdete mi most indult el és repít egy másik dimenzióba. Alig érezhetően mozgott a nyelve a nyelvemen és nem kellett mozgatnom mozgatta Ő, mozgatta a vágy. Lassan elengedte hajam húzását, simításba ment át. Lassan ereszkedett a nyakamhoz hátamhoz és kezdett magához húzni. Mellem bizsergette a mellszőrzete, mely olyan érzést adott, mint egy bárány bundájának simogatása. Bizsergetett, de izgatott is. A hideg, arany és e puha szőrzet elvette minden erőm. Kezeim a nyakára kulcsoltam és a súlyom hagytam had nehezedjen a vállaira. Nyelvünk tánca egyre pattogósabb, egyre tüzesebb lett. Nyálain keveredtek, de így is égetett a csókja. Lassan eltolt magától, finoman a lefektetett és fölém hajolt. Néztem azokat a csodás szempárokat melyben parazsakat láttam, melyek pillanatok alatt lángra lobbantak és égették a testemet..........
Hozzászólások (0)