Régi-új találkozás II.rész.

.......ez akkor már nem érdekelt.
Az egyik fiókból előkerestem az előző subom meg nem kapott ajándékát: ami harisnyatartó- fűző-necc combfix, és combközépig érő csizmát jelentett.
Ő akkor szó nélkül hagyott itt, így ezeket már nem kaphatta meg.
De ez esetben jól is jött, :) mert a két sub alakja eléggé hasonló, így tökéletes lesz a régi-új subomon.
Lassan, és komótosan lépkedtem lefelé a lépcsőn.
Kíváncsian vártam, hogy a fordulónál letekintve úgy fogom – e őt látni, ahogy hagytam, és megparancsoltam neki.
Mikor elé értem, ő szó nélkül ismét kézcsókkal köszöntött.
Elé dobtam a ruhákat:
-Öltözz/ szóltam neki.
Fel sem nézett, és rutinos gyorsan öltözködni kezdett.
Amikor ez megtörtént, megkapta szolgajelképeit is, nyakára nyakörv került, egy újfajta, amit levétel ellen lakattal rögzíthettem.
Meg is lepődött a szolgacicám, éreztem a rándulásán…
Rákapcsoltam a vezetőszárat is, majd négykézlábra parancsoltam, és vezetve őt elindultunk a lépcsőn felfelé.
Próbáltam azt a ritmust- gyorsaságot megtalálni, ami még tartható számára, viszont elég gyors ahhoz, hogy kellemetlen lehessen neki… sikerült, ezt mondani sem kell 
Miután felértünk, egy új világ tárult ki előtte.
Amikor utoljára nálam volt, akkor még ez a szint csak szerkezetkész állapotban volt, így nem használtam, tehát neki az újdonság erejével hatott.
Pláne a berendezés. :)
Bár a tartógerendák ismerősek lehettek neki, de azon kívül minden más lett.
Igen itt egy berendezett BDSM stúdiót alakítottam ki, ami hangszigetelt, és megtalálható mindegyik kis és nagy kedvencem benne, kezdve a legapróbb csipeszektől a deresen át az András keresztig.
Extraként egy a falba épített 1.5x1.5x2 méteres zárt cella, ami plafonig csempézett, és padlóösszefolyó szifonnal rendelkezik.
Körbevezettem őt, természetesen négykézlábon, közölve, hogy szétnézhet kicsit.
Mikor ezt a régi-új subom meglátta, nem igazán értette, minek is van, vagy mire is való.
Kérdezett, hogy mi is ez, de én erre csak nevettem egyet, s azt válaszoltam, hogy majd rájössz :)
Miután körülnézett, közöltem vele:
-Szomjas vagyok, tölts italt, nézzük, emlékszel – e mi a kedvencem! A bárpultot ott találod, rejtve a falba építve!
-mutattam neki.
Ahogy kellett, italt töltött, és térden haladva felszolgálta.
-Jutalmat kapsz, mert emlékeztél mit szeretek!- mondtam neki.
Töltöttem neki is italt, csak épp nem pohárba, hanem egy fém kutyatálba.
-Megihatod -szóltam-, de kizárólag a szádat használhatod, a kezedet nem!
Nagyokat kortoltam, az italomból, és örömmel néztem, ahogy próbálja kilefetyelgetni az innivalóját.
Úgy 10 perc várakozás után erélyesen rászóltam:
-Igyekezz, nincs kedvem itt ücsörögni, amíg iszol!
Hogy gyorsítsam, pálcával ösztönözni kezdtem.
Érdekes módon pillanatok alatt megitta a maradékot!
-Akkor most már végre kezdődhet a nevelésed…!


Folytatás…