Lovaglás

Úgy döntöttem, kimegyünk lovagolni Nagykovácsiba. Az idő tökéletes volt, csak néhány gomolyfelhő úszott lustán az égen. Korán érkeztünk a karámokhoz, rajtunk kívül egy teremtett lélek nem volt a közelben. Kivéve persze a lovakat.
Szóltam a lánynak, csutakolja le a lovainkat, addig én előkészítem a nyergeket.
Tetszett abban a feszes fekete lovagló nadrágban, és a mélyen kivágott ingében.
Amint lehajolt, az egyik ló hátsó patáját megtisztítani a kaparóval a tökéletesen gömbölyű fenék látványa megrészegített. Odamentem hozzá.
- Kész vagyok, Uram. - nézett fel rám a ló mellől.
- Ennek a lónak nem fésülted ki rendesen a sörényét. - állapítottam meg.
- Utoljára akartam megcsinálni...-feleselt egy kaján mosoly kíséretében.
Szeretem, mikor feleselnek. Tudja mivel jár, akarja, akárcsak én.
Szó nélkül megfordultam, arcomon zord kifejezéssel és távozás közben közöltem vele, hogy ezért még bizony kapni fog este. A kocsi csomagtartójából kivettem hátizsákomat és vállamra vetve vissza indultam a lovakhoz.
- Gyerünk, ideje kilovagolni. - szóltam és már szálltam is fel a nyeregbe.
Nekivágtunk a réten vezető ösvénynek, az idő ha lehet még csodásabb volt
Hagytam hadd menjen előre a herélten és mosolyogva szemléltem csípője ringását.
Hátranézett és elkapta pillantásom. Kacéran felnevetett és ügetésre ösztökélte a lovat, közben végig rám pillantva. Ütemesen emelkedett fel és vissza a nyeregben és határozottan az volt a benyomásom, hogy jobban előredől a kelleténél emelkedéskor, mint azt a lovaglóiskolában tanítják...
Időközben elértünk az erdő szélére, de még volt egy szakasz ahol vágtára bírtuk lovaink. Csilingelő nevetést hagyva maga mögött, elsőként tűnt el az erdőben.

- Állítsd meg a lovat ahol vagy és szállj le. - kiáltottam utána.
Amint beértem és én is leszálltam a nyeregből odavezettem a két lovat egy vékonyabb fához az ösvény mentén és kantárjuknál fogva kikötöttem őket.
- És most gyere ide. - szóltam a lánynak.
Amint a közelembe ért megcsókoltam, majd rögtön kapott is egy nem túl erős, de határozott pofont. Megszeppenve esett térde.
- Ezt a feleselésért kaptad. Ne mozdulj!

Táskámba nyúltam és kivettem egy kendőt. Mögé léptem és bekötöttem a szemét.
Hajánál fogva irányítottam, felemeltem a földről és a fák közé vezettem. Légzése kezdett felgyorsulni. Amikor elértük a kiszemelt helyet - egy öreg tölgy szinte vízszintes ágát, megállítottam. Ismét hátizsákomba nyúltam és kivettem onnan egy hegymászókötelet.

- Most összekulcsolod a kezeid a hátad mögött. - mondtam, ő pedig engedelmeskedett.
- Kérlek, ne bánts, úgy sajnálom, nem fordul elő tö.. - már csattant is egy következő pofon.
- Nem feleselsz. Minden tettednek következménye van. Viseld!

Éreztem, hogy remegni kezd, de tudtam, hogy nem a félelem miatt.
Mindkét csuklóját rögzítettem a kötéllel, majd a szabadon hagyott végét átvetettem a fa ágán. Meghúztam. Apró sikkantás hagyta el a száját, amint megérezte a húzást, erre nem számíthatott. Mivel karja egy idő után már nem tudta követni a húzás irányát, egész törzsét előre döntve és terpeszbe állva próbált kompenzálni. Pont ahogyan szerettem volna. Ekkor odaléptem mellé és végighúztam a combján a lovaglópálcámat.
A hirtelen nem várt érintéstől összerezzent és felnyögött. Válaszként rásuhintottam a fenekére. Ettől felkiáltott. Újra. Újra. Még egyszer.
Zihálva szedte a levegőt, én pedig folytattam a fenekelést.

- Uralkodj magadon. Ne sikoltozz ilyen hangosan, vagy kipeckelem a szád! - szóltam rá.

Pálcámat használva kezelésbe vettem combjait is. Először csak kívül, majd a belső combján is megjárattam a vesszőt. Hangja egyre kéjesebb nyögésekbe váltott, de ügyes volt, nem hangoskodott. Ezért a szájpecket visszatettem a helyére.

- Zárd össze a lábaid! - utasítottam. Ez kissé nehezen sikerült számára, mivel kényelmetlen testhelyzetéből nehéz volt ezt a pozíciót felvenni, de megoldotta. Odaléptem hozzá, és lehúztam róla a csizmákat, egyiket a másik után. Majd a feszes lovaglónadrág következett.

- Látom jó kislány vagy. Nem húztál bugyit. Jól van kedves. - mondtam és megcirógattam vörösre változott fenekét és combját.
- Most pedig szétteszed a lábaid. - hangzott a parancsom. Ő pedig engedelmes kislány módjára felvette a korábbi pozícióját.

Mögötte állva a látványtól szinte bennem rekedt a levegő. Az az édes hasíték feltárult és innen láttam, hogy csillog a nedvességtől. Felette pedig a szabályos, kerek farpofák közt csábítóan szűknek tűnő lyukra sütött be a nap a fák lombján át.
Megkerültem és közben kigomboltam a nadrágom.

- Szeretnéd a szádba venni, ugye?
- Mm...igen! Igen! Kérlek, hadd szopjalak le! - esdekelt.

Férfiasságomat egy hirtelen mozdulattal a szájába toltam egészen mélyre. Ő pedig ütemesen mozgatni kezdte a fejét. Éreztem, hogy közel a vég ezért kirántottam a farkam a torkából.

- Jó kislány vagy, szeretnéd visszanyerni a látásod?
- Kérlek, igen. - mondta. Ekkor levettem szeméről a kötést és állánál fogva felemeltem a fejét. Tekintetünk összekapcsolódott.
- Ha azt hiszed, ennyivel megúsztad, tévedsz. - közöltem vele félmosollyal, ő pedig esdeklő tekintettel nézett rám.

Táskámba nyúlva elővettem egy fekete zacskót, majd közelebb léptem és egyetlen mozdulattal elszakítottam az inget. Kerek, apró melleit nem takarta semmi. Ezt is parancsba adtam neki a mai napra. Ujjaim közé fogtam az egyik mellbimbóját és finoman összeszorítottam. Az pedig egyre keményebbé vált ujjaim játéka alatt. Ekkor ő már kéjesen nyögdécselt.

- Ó, igen..mmm. igee-hen.
- Azt gondolod, hogy élvezheted? Te szemtelen kis ribanc! - csattantam fel, és tenyérrel rápaskoltam a mellére. Nagyot csattant ő pedig felszisszent.
Ekkor kioldottam a fekete zacskót és kivettem belőle az első csipeszt.
Szemében ekkor ismét fellángolt a félelem és a kéj elegye, tudta, hogy fájni fog és élvezni fogja....

Felkerült az első csipesz a mellbimbójára. Majd a másikra is egy. Hátán végigsimítva kezem elért a fenekéig. Megmarkoltam és elkezdtem újra fenekelni.

- Ugye, ez az amit megérdemelsz, mondd kicsim? - kérdeztem.
- Igen, kérlek még. Ne hagyd abba. Megérdemlem. Tégy velem amit akarsz. - jött a válasz.

Kezem tovább kutatott és éreztem, hogy szinte úszik a nedvességben. Mögé léptem és leguggoltam. Két lába közt találkozott ismét tekintetünk. Elővettem még két csipeszt. Megsimogattam a nagyajkait, kissé belenyúltam a hüvelyébe, ettől kéjesen felsóhajtott. Majd felhelyeztem a csipeszeket. Szemei könnybe lábadtak, de a nedvesség a lába közt nem hazudott.

- Jól van. Lehet egy kívánságod. - néztem rá, mögötte guggolva.
-...
-...
-...Kérlek, bassz meg... - mondta elcsukló hangon.

Felkeltem a földről és ágaskodó szerszámomat tövig nyomtam belé, ő pedig felsikoltott.

- Óóóh. Igen, kérlek kefélj meg erősen. Még!

Nem volt szükségem biztatásra. Erősen és mélyen mozogtam benne, ő pedig egyre jobban vonaglott a kötélen. Egyik kezemmel a mellén lévő csipeszt pöcköltem meg időnként, hangosabb nyögésre késztetve ezzel. Másik kezemmel pedig elhúztam az egyik farpofáját, hogy a behatolás látványát élvezhessem. Gyönyörű volt.
Levettem a csipeszeket de nem hagytam abba a mozgást. Hüvelykujjam elkezdte masszírozni a végbélnyílását... Előrenyúltam bele a szájába és ő hálásan szopni kezdte az ujjaim. Majd a saját nyálával megnedvesítettem a nyílást, majd egy ujjam be is csúsztattam...hirtelen abbahagyta a nyögést ez nagyon meglepte. Még senki sem vette birtokba teste ezen részét.

Egy utolsó csípőmozdulat után makkommal kezdem masszírozni a záróizmot, majd lassan behatoltam. Forró volt és hihetetlenül szűk. Ekkor ismét kezdett nyögni, bár óvatosan mozogtam, tudtam, fájdalmat okozok. Azonban a negyedik ötödik mozdulatom után éreztem, hogy megváltozik a hangja.

- Köszönöm...ez csodálatos.
- Örülök, hogy tetszik. - mosolyogtam, majd lenyúltam és elkezdtem dörzsölni a csiklóját.
- Elélvezhetsz! - mondtam neki. Nem kellett sokat várni érintésem hatására, szinte robbant. Hatalmasat nyögve feszítette hátra fejét. Ebben a pillanatban pedig kirántottam farkamat a szűk nyílásból és eloldottam a kötelet. Lassan a térdeire eresztettem, majd mögé léptem és eloldoztam a kezeit.

- Még nem használhatod őket! - figyelmeztettem majd megfogtam a hajánál fogva és farkamat a szájába toltam. Ő pedig hálásan tekintve fel rám szopott.
- Nyisd ki a szád! - parancsoltam és ő egy kissé kinyújtotta nyelvét és hatalmas szemeivel engem nézett amint elélvezek. Nyelvén a forró nedűvel kissé elmosolyodott, becsukta a száját és nyelt egyet.
- Ügyes lány vagy, használhatod a kezeid.

Ő pedig újra a szájába vette már lohadó hímtagom, és letakarította, kezével pedig a herezacskóm és a combom simogatta....

- Köszönöm, hálás vagyok. - mondta. Én pedig visszamosolyogtam rá és megcsókoltam.

A nap már jócskán fenn járt az égen, mikor visszalovagoltunk a karámokhoz.
Kissé félszegen ült ugyan a nyeregben, de láttam a tekintetében, ahogy vissza-vissza pillantott rám, hogy számára is olyan felejthetetlen élmény volt a mai nap, mint számomra.