Kellemes meglepetés (2)

Ott álltam lábujjhegyen „kiakasztva” az ajtófélfa felső gerendájához s tűrtem Uram csapkodásait a testemen. Egyre jobban belejött, mert pontos csapásokkal haladt végig felülről lefelé a testemen, néha át is csapódott a korbácsszíjak vége az oldalaimon. Most vette a rövidebb szíjú korbácsot s azzal „simogatott”, mert ügyesen forgatta s úgy érte a testem bőrét. Ez nem csípett, csak ütött, mondhatnám simogatott a másik után. Jó ideig eljátszadozott velem így, s meg kell mondjam, ahogyan haladt az idő, egyre élvezetesebb volt, már szinte kellemes is. Ami nem volt az, hogy a csuklóimnál bevágtak a csuklószíjak s kezdett vörösödni a kezem is a visszatartott véremtől. Észrevette, odalépett, lekapcsolta a kezeimet a horgokról és utasított:
- Mozgasd a kezeidet, rázd ki a görcsöt!
- Igenis Uram! – válaszoltam s élvezettel mozogtam. Átlépett mellettem, kiment, majd hamarosan visszaért elém s akkor rám nézett.
- Élvezed kis köcsög? – kérdezte meg huncutkodva.
Tudom, nem kellett volna, mert csak incselkedett kedveskedve, de a „köcsög” kifejezést hallva morcos lettem s villámlottak a szemeim. Meglátta s az arcáról lelohadt a mosoly. Kissé elfordult, látszott elgondolkozott kicsit, majd újra rám emelte a szemét, mikor megszólalt:
- Tudnod kell a dühödet is elfojtanod, még ha esetleg igazad is van. – szólt vontatottan. – Igazi dom vagy, de most nem vagy az! – keményedett a hangja. –A szolga nem lehet önérzetes! – tette hozzá magyarázóan. Visszabújt mellettem a szobába, hallatszott, ahogyan járkált, majd állt, végre újra elindult felém, hozzám az ajtóhoz. Odaérve megszólalt mögöttem:
- Az előbbit ugyan megértem, de mégis büntetést érdemelsz, mert tudnod kell a helyedet mindig és mindenkor. – szólt keményen. – Büntetésed méltó lesz a hibádhoz. – jelentette ki s már kuncogott, ahogyan hallottam.
Azt is hallottam, hogy hátrébblép tőlem, majd a korbács lendítés hangját hallottam s a következő pillanatban lecsapott a hosszú szíjú korbács szíjai a lábam között. Igen, éppen oda. Pontosan vitelezte ki, mert a szíjak végei a farkamra csapódtak, ugyan pár a heréimet is érte, de nem volt erős, inkább pontos az ütés. Bár nem számítottam arra, mégis összekaptam a szám s hang sem jött ki abból. Várt egy darabig, majd újra ütött. Most is pontosan. Újra nem volt hang tőlem. Kb. tíz csapásig ment el, de egyik sem tudott belőlem hanghatást kiváltani. Szorítottam erősen a számat, szinte beharaptam az ajkaimat, de tűrtem. Csak azért is!
Most Ő eresztette ki a visszafojtott levegőt a tüdejéből, hallhatóan és felnevetett.
- Jól van. Győztél. – hallottam. – Megálltad, kibírtad, gratulálok.
- Igen Uram, köszönöm. – szólaltam meg s nyugtáztam a dicséretét.
- Ja és köszönöm Uram a büntetést is. – tettem gyorsan hozzá.
- Ne túlozd el a köszönetet, még nincs vége! – hallottam s láttam megint odébb tól, hogy átlépjen mellettem elém.
- Onnan nehezen tudtam bemérni a távolságot, de sikerült, de most innen is kapsz! – emelte fel a kezében lévő korbácsot és lépett hátra párat, majd kicsit megforgatta azt, hogy bemérje a távolságot és ütött. Most elölről sokkal pontosabban sikerült, csak a merev farkamat eltalálnia. Számítottam rá, mégis érzékenyen érintett, de hanghatás most sem volt.
- Lássuk, meddig bírod! – szólt s ütött újra és újra.
Megint kb. tízig jutottunk, addig bírtam. Szerintem látta rajtam, hogy nem sokáig bírom már, ezért még egyet ütött, majd leengedte a korbácsot és kézzel megpaskolta az arcomat.
- Igen, így kell ezt! – szólt elismerően. – Nem csak a szolgának kell tudnia tűrnie, de a jó Mesternek is kell tudnia, meddig mehet el. – tette még hozzá.
- Így van Uram. – erősítettem meg a mondását, mire meglendítette a korbácsot és most a nyelével ütött oldalról, hirtelen. Ezt már nem bírtam ki szisszenés, hörgés nélkül.
- Lám, lám, mégis csak megszólaltál? – nevetett a tréfáján.
- Jó vicc volt, Uram. – nyugtáztam én is. Erre még egyet kaptam.
Mivel megint elzsibbadtam, ezért leakasztotta a kezeimet, majd mozgást, lazítást rendelt el.
Mikor úgy gondolta, hogy már kimozogtam magamat, megfogta a pórázomat és annál fogva vezetett vissza a forgófotel elé és mutatta térdeljek le, majd hajoljak előre és nyalakodjam megint a lábait. Ekkor éreztem, hogy valami csorog az arcomon le, végig. Elsőre nem tudtam mi az, de később rájöttem, hogy a nyála. Szerencsém volt, hogy volt időm gondolkozni, mert nem kaptam fel a vizet, hanem hagytam. Csak egyszer tette. Jobbra is meg balra is, majd papír zsebkendőt nyújtott felém, hogy letöröljem. Míg felegyenesedtem megtenni, rátévedt a tekintetem s láttam az elismerését az arcán tükröződni. Nem akartam mutatni, hogy észrevettem, ezért újra lehajoltam s foglalkoztam a lábaival. Lenyúlt és megcirógatta a fejemen a hajamat, majd bele is túrt, végén összeszorítva az ujjait s azok közé fogva meghúzta.
Úgy csináltam, mint aki nem vett észre semmit.
Nyugtázta, majd utasított, hogy vegyem le a gatyámat. Mikor megtörtént, a bal kezemet és lábaimat összekapcsolta, térdelésbe állított és arra utasított, hogy masztizzam magamon. Közben néha oda-odacsapott, kicsiket a farkamra, de inkább testem más részeit „kenegette” meg alaposan. Mikor észrevette, hogy már erősen mered előre, akkor kikapcsolta az összekötéseket, majd maga vette le rólam a bőrbilincseket, de az asztalról egy spéci mellcsipeszt azért felvett és feltérdeltetve felcsapolta a bimbóimra, majd annál a láncnál fogva kezdett vezetni a szobán át az ajtó felé. Odaérve kimentünk végig kutya pózban tettünk egy kört a lakásban, közben néha a szabadon lévő talpaimra csapott csípőseket. Hamarosan újra a fürdőszoba elé értünk, akkor bevezetett oda, majd utasított, hogy másszak be a zuhanytálcába, neki háttal s emeljem fel a fejemet, amennyire csak tudom. Ott ültem a jobb lábamon, kicsit előre görnyedve s várva mi fog történni. Hamarosan csorgás zaját hallottam s valami meleg érte a testemet, combomat. Hosszan csurgatta, majd mikor elállt neki, parancsolta, hogy most verjem ki a magamét, de úgy, hogy a kispiccelésemet láthassa. Kellett kis idő, míg sikerült, de akkor több hullámban jött belőlem. A végén utasított, hogy fürödjek meg alaposan és illatosítsam is be magamat.
Nem nagyon értettem miért, de megtettem. Mikor visszaértem a szoba elé, a derekamon a fürdőlepedővel, már kiszólt:
- Ne legyen Rajtad semmi, úgy gyere be és lehajtott fejjel, nem nézhetsz rám! Megértetted?
- Igen Uram, megértettem s parancsod szerint hajtom végre. – válaszoltam s tényleg az államat a mellkasomhoz szorítva, de csukott szemmel, négykézlábon másztam be a szobába. Ekkor ezt hallottam:
- Gyere ide! A hangommal irányítlak majd!
- Igen, Uram, megyek, azaz mászok. – kuncogtam el a válaszomat, de közelében lehettem már, mert éreztem a lovaglópálcát lecsapni a vállaimra.
Végre oda érhettem elé, mert a lábának ütődtem. Megálltam, lekushadtam a sarkaimra, de a szememet nem nyitottam ki. Éreztem megpaskolja az arcomat és ezt hallottam:
- Még ne nyisd ki továbbra sem, majd irányítlak az arcodnál fogva!
S tényleg megfogta egyik kezével az államat és lassan emelte, majd közelebb húzta magához.
- Most, nyisd ki a szádat, de nagyra! – hallottam.
Kicsit összerezzentem ezt hallva, de erőt vettem magamon és továbbra is bíztam Benne. Megtettem. Ekkor éreztem, hogy a farka a számba ér és parancs nélkül szopni kezdtem. Hamarosan kirántotta a számból és a vállamra, mellemre élvezett.
- Huh, ez nagyon kellemes volt. – nyögte élvezettel. – Jól teljesítettél szolga, már lehetsz Dom, legközelebb!
(vége)