Kellemes meglepetés (1)

Többször is összeakadtunk már, de mindig csak rövid csevejre telt, viszont a legutóbbinál felmerült egy érdekes, új szempont is. Ahogyan az adatlapomon is jelzem s olvasta ott:
„Gyakorlott dom vagyok, aki eddig az egyik oldalon állva élvezte a bdsm gyönyöreit, de megpróbálkoznék a másik oldal "elviselésével" is, bár sem sub, sem mazo nem vagyok, itt inkább kíváncsi, hogy hol vannak a határaim. Domként bi vagyok, de a másik oldalon csak fiút fogadnék el, aki nálam fiatalabb és olyan kisugárzása legyen, ami "levesz" a lábamról, behódolok előtte s akkor sok mindent megtehet velem, de nem mindent! Esztelenül szeretném, de nem ész nélkül! Tabuim nekem is vannak, jó lenne, ha Neked is lennének! Ezek: tűk, szadizmus, maradó nyomok, kaki, arculcsapás, de káros szenvedélyek is, mint dohányzás, drog, alkohol. Helyem, eszközeim és dús fantáziám van, de mivel egy nagy hibám is: nem vagyok független, így korlátozottan, megbeszélés után tudunk csak találkozni. Kiket keresek? Domként: egyéniségeket, akik sok mindent szeretnének kellemesen, kéjesen és igényesen; de lehetnek párok is, akár úgy, hogy csak a férfi tagot kell egzecíroztatni, a hölgy tag nézné és tanulna. Szívesen foglalkozom kezdőkkel is, van türelmem tanítani is, mivel a Dom=Mester, az meg Tanító. A másik oldalon olyan kisugárzással rendelkező, határozott, nálam fiatalabb fiúkat, akik meg tudnának alázni, de nem akarnának közben sem megtörni, sem betörni!”
Ezért rákérdezett az Őt érdeklő dologra. Elmondta, hogy dohányos, sajnos szenvedélyesen is. Tudja ez nálam tabu, de tényleg megoldhatatlan tabu? Miután egyébként szimpatikus volt a szövege, biztosítottam, ha meglátom, s le tud venni a lábamról az egyéniségével, akkor nem, át tudom ugrani e tiltást. Nevetett, majd közölte, hogy én csak ne ugráljak, majd ő kordában tart, szigorúan és keményen. Tetszett a szövege továbbra is, így megmutatta képeit nekem. Az még jobban tetszett, így megbeszéltük, hogy találkozunk semleges helyen, beszélgetünk s akkor azt is látom mennyire láncdohányos. Így is lett, s sajnos meg is láttam. Tényleg szinte az egyikről gyújtott a másikra, viszont mivel magam is itt élek a társadalomban, ismerem a dohány általában erős, szúrós szagát, de az Ő általa szívott cigi kellemes illatú volt, aromás, majd nem bódító hatású. Ne nem ezért, de hamarosan nálam kötöttünk ki a lakásban. Belépve körülnézett, körbejárt, majd visszajött és a felkínált helyre leült. Kávét nem, de egy pohár vizet kért s kérés nélkül kapott hamutálcát is, melyet mosolyogva nyugtázott, már rá is gyújtott. Huncutul rám villantotta a szemét és lassan, komótosan fújta a füstöt felém. Meg kell mondjam, hogy élveztem, ugyan be nem szívtam, de nem is köhögtetett meg. Még kis ideig ott beszélgettünk, megitta a vizet, újabbat kért, majd már szúrósan rám nézett és megszólalt:
- Kérvényt kell benyújtanom Neked, ha azt szeretném, hogy végre lássalak szolgaként?
- ÖÖÖÖ, nem Uram, természetesen. – feleltem s pattantam is fel a székről, de nem igazán tudtam mit is vár tőlem. Tanácstalanul álldogáltam ezért előtte. Még szúrósabban nézett rám és végre megszólalt:
- Mid van? Korbács, pálca, vagy csak fakanál? – sziszegte felém.
- Mindezek vannak Uram, meg lovaglópálcám is. – válaszoltam s indultam be a szobába és hoztam ki ezeket, letéve elé az asztalra. Rájuk, majd rám nézett, végig mért és megkérdezte, de már mosolyogva: - Ha jól emlékezem mazo nem vagy, de azért valamelyest bírod a fájdalmat?
- Igen Uram, természetesen. Viszont, mint idősebb, a heréim érzékenyebbek és sajnos a mellbimbóim is.
- S tudom, nyomok sem maradhatnak Rajtad, de majd megoldom. – fejezte be és nevetett mellé. – Befelé s mire beérek csak gatya és atléta legyen Rajtad! – adta ki az utasítását és mutatott a szoba felé. Engedelmesen elindultam, bent levetkőztem s önkéntesen feltettem a nyakörvet, pórázt csatoltam rá, majd négykézlábon vártam az ajtónál s mikor belépett nyújtottam felé a pórázom végét.
- Helyes, kitaláltad a gondolatomat is. – nyugtázta elvéve azt.
A kezében lévő lovaglóostorral közben végig vert mindenhol, ahol még volt rajtam textil. Majd később már olyan helyeken is, ahol nem. Előszeretettel választotta a felkar belső részeit, combbelsőket, az atléta által nem takart vállakat. No meg a zoknis lábaimat, talpamat. Láttam élvezi. Végre leült a karosszékbe, maga elé intett és a felemelt lábát kellett kezdetben a zoknin át, majd a zoknit levéve szopogatnom, beleértve a talpait is, de ekkor hanyatt fektetve s közben már élvezettel ütögette meg az ágaskodó farkamat is a gatyámban. Egy azonban mellé talált és felnyögtem a herémet ért ütéstől.
- Jól van, néha én is üthetek mellé, direkt. – szólt és nevetett megint.
- Igen Uram, természetesen. – válaszoltam alázatosan.
- Akkor tedd tovább a dolgodat! – utasított és cigizett, fújta rám a füstöt és ívott a pohárból, majd töltött újra abba magának. (Kicsit elcsodálkoztam ezen, hogy ilyen szomjas napközben, de túltettem magamat ezen.) Kezdtem élvezni is a lábai nyalakodását, meg kell hagyni nem volt lábszaga, sőt jó illata volt. Meg is kérdezte:
- Érzed az illatot? Direkt Neked fújtam be.
- Köszönöm Uram, igen kegyes hozzám. – válaszoltam alázatosan végezve teendőimet.
- Állj, elég! Most állj itt előttem négykézlábra, nekem háttal, de széttett lábakkal, amennyire csak tudod! – utasított.
Kissé elcsodálkoztam ezt hallva, de megtettem. Ekkor éreztem, hogy megint a lovaglópálcával jár végig a testemen, ahol textil fedi ott erősebbeket, másutt kisebbeket ütve. Egy idő után a lovaglópálcával ügyesen feltolta a nyakamba az atlétámat és már a szabaddá tett hátamat, oldalaimat, felső, belső karomat és a belső combjaimat is megütögette. Volt erősebb ütése is, ami már csípett, ezért felnyögtem, elhúztam a testemet.
- Tűrj! Tanuld a határaidat. – szólt keményen rám.
- Igenis Uram! – válaszoltam s beharaptam az ajkaimat s nem hagyta el semmi a számat. Láttam, azaz éreztem, hogy próbálkozik, nyögésre kényszeríteni, de mivel nem sikerült, így abbahagyta és mellém lépett. A lovaglópálcával kicsit megpaskolta az arcomat mindkét oldalon:
- Jól van, ezt szeretem, ha a szolga engedelmes, tűr s élvezi is, mert élvezed, ugye?
- Igen Uram, élvezem is az uralmát. – válaszoltam teljes szívből, őszintén.
- Helyes, akkor most fordítunk és más lesz a feladat. Állj fel! – parancsolta meg.
- Felálljak, vagy „álljak fel”? – kérdeztem meg, kicsit értetlenkedve Tőle.
- Talpra! – egyértelműsítette a parancsát s felállva láttam nevet magában. – Tedd fel azokat magadra! – intett a boka- és csuklóbilincsek felé.
Míg ezzel foglalatoskodtam, a pórázomat átvetette a lábaim között és a gatyán át a már álló farkamra húzta, a tövénél megcsavarta és mikor kiegyenesedtem a nyakörvem karikáján át is beszabályozta, hogy erősen tartson, húzza azt.
- Hozd a kampókat is, mert látom, van azoknak hely az ajtófélfában! – utasított.
- Igen Uram! – válaszoltam s indultam a parancsot teljesíteni, ami azonban nem ment könnyedén, mert a szoros farkamra kötött póráz miatt nem tudtam lehajolni és elővenni a fiókból. Segített, kivette és be is csavarta azokat.
- Most állj alá és felteszem a karikáidat a horgokba! – szólt, de elég nehezen ment, mivel Ő magasabb volt nálam s én csak lábujjhegyen állva értem fel a horgokat. Elnevette magát ezt látva és vidáman harsogta:
- Nem lesz gondod, mert itt ki vagy feszítve, évezni fogok a következőket, garantálom.
- Biztosan Uram, így lesz, ha Ön mondja. – válaszoltam, de az arcom borús lett.
A kezében lévő lovaglópálcát meglengette, lecsapott ide-oda, majd hozott már ostort is s azzal is megcsapkodott. Néha fel-felszisszentem, mert a hosszú szíjú korbács igencsak csípett, ahogy a bőrömet érte.
- Ne sziszegj, tűrj!- hallottam újra tőle.
- Igen Uram, megpróbálom. – válaszoltam kicsit vontatottan.
(folyt. köv.)