Kínzódnánk Önnél (II.4)

A srác kicsit izzadtan lógott a köteleken és élvezettel tűrte a neje nyelvjárását, „takarítását”. Mikor az befejezte még odahajolt és egy nagy, nyelves puszit is váltottak. Úgy döntöttem nem adok sok időt az enyelgésre, mert még várt reánk pár dolog: rendet kellett tenniük itt a présházban s környékén, majd lecipekedni a kocsiba a dolgokat s végül még egy kis vitorlázást is terveztem a tavon hazaindulás előtt.
Hamar összecsomagoltunk s mindent levittünk a kocsihoz s be is pakoltunk abba. Majd azzal mentünk a stég végéhez. Onnan már a vitorláshoz be a nádason át gyalog, de ekkor már újra nem volt rajtuk ruha, mert az a kocsiban maradt. Össze voltak a kezeiknél bilincselve és ahhoz egy lánc tartozott, amivel vezettem be Őket a vitorláshoz. Odaérve már gyakorlottan szálltak be abba s intésemre végig is feküdtek egymás mellett a padlón. Én kivezettem a vitorlást és már a tavon siklott, mikor lenézve rájuk, lenyúltam s kinyitottam a bilincset. Felültek, majd hamarosan észbe kapva térdeltek előttem alázatos tartásban. A csajt kivezényeltem a fedélzetre és háttal átfogva a főárbocot újra megbilincseltem. A férjét pedig elé térdeltettem, hogy nyalja ki alaposan. Nem sokára már mindketten apró sikkantásokat hallattak, láthatóan élvezték a helyzetüket a sikló, imbolygó vitorláson. Hogy a férj le ne csússzon a fedélzetről, rögzítettem! Nem csak a kormányt egy időre, de Őt is úgy, hogy kapott a már úgyis dárdaként álló farkára egy spéci szíjat, amivel a faroktővéhez rögzítettem azt, majd a kis lánc végén lévő másik szíjat a farok végéhez, de a golyók előtt csatoltam össze. Így szépen kiemelkedett s elválasztotta egymástól a golyóit. Majd ehhez a kis láncocskához alulról rögzítettem egy hosszabbat, amit az árboc tövéhez kötöztem. Így már biztos lehettem, hogy a férj nem fog leesni egy kanyarnál, mert a lánc úgy meghúzza a farkát, olyan fájdalmat okoz ezzel, hogy eszeveszetten kapaszkodni fog és mászik közelebb az árbochoz, csak enyhüljön a farkán a szorítás és így a fellépett fájdalom.
Visszamászva a kormányhoz haladtunk tovább a tavon, míg nem kipróbáltam a módszerem sikerességét. Ők ketten alaposan el voltak foglalva egymással, a srác csak térdelt a neje előtt és nyalogatta, szopogatta, kényeztette a csiklóit, nem is kapaszkodott, minek gondolhatta. Én egy hirtelen kanyart tettem, mire a srác elcsúszott a nejétől és bár próbált megkapaszkodni az árbocba, az nem sikerült, viszont szinte azonnal felkiáltott és a farkához kapott. A neje is próbált utána nyúlni, végre kapcsolódtak a kezeik s a srác nagy erőfeszítéssel visszahúzta magát az árbocig. Felsóhajtott, de a neje is. (Igaz én is segítettem a kontrakanyarral.)
Most már elővigyázatos volt, mert az egyik kezével mindig kapaszkodott s csak a másikat és a nyelvét használta neje izgatására. Tanult a leckéből. Egy idő múlva a srácot is talpra parancsoltam és átöleltettem vele az árbocot, így csatoltam fel a csuklóbilincseket. A srác próbálta így is elérni a nejét, de ez nem volt könnyű, viszont egy újabb hullám hatására kicsúszott alóla a lába, így térdre esett, ami fájdalmas hatással volt rá. Megint felkiáltott kínjában s iparkodott talpra állni, amilyen gyorsan csak tudott, hogy szabaduljon a fájdalomtól. Most értette meg mit, miért tettem. Egy ideig siklottunk szépen a vízen.
Majd újabb ötletem támadt. Most a neje elé állítottam a srácot, s Őt is, meg az árbocot is át kellett karolnia. Úgy csatoltam össze a csuklóbilincseit, de a láncot is kikötöttem a neje lábai között vezetve az árbochoz. Már rosszat sejtett, gondterhelten nézett felém, míg visszaálltam a kormány elé. Egy ideig semmi sem történt, így lassan oldódott a feszültsége s újra a nejére kezdett koncentrálni. Szemeztek egy ideig, majd már csókolóztak is, alapos, nyelves puszikkal. A nejére szinte rádőlt teljes súlyával, hogy biztosítsa a stabilitását. Ekkor újabb hullám- és kormánymozdulat együttes hatására megint kicsúszott a lába. Térdre esett a neje előtt s már ordított is a fájdalomtól. Több kiáltás is elhangzott részéről, mire stabilabb helyzetbe tudta hozni magát s megszűnt a fájdalma. Láttam a testén, ez utóbbi eset igen meggyötörhette a farkát és a golyóit is, mert nagyon el volt kámpicsorodva. Kérlelőn nézett volna, hátra rám, de abból a helyzetéből nem láthatott meg, ezért engedély nélkül, megszólalt:
- Uram, kérem, ha kérhetek egy kis szünetet, ez nagyon fájdalmas volt. – nyögte ki, de már a neje is csatlakozott hozzá:
- Legyen könyörületes szegényhez Uram, inkább engem kínozzon. – szólt feláldozóan.
- Mindketten büntetést érdemeltek ezért, amit azonnal meg is kaptok, csak rögzítem a kormányt. – szóltam s cselekvés után már léptem is fel melléjük a fedélzetre.
A kezemben hozott bőr korbáccsal lecsaptam a srác védtelen, de szépen domborodó popóira és szépen kipirosítottam azt a folytonos ütéseimmel. Azt is elértem ezzel, hogy nem csak a srác teste rázkódott, vonaglott meg időnként, sziszegett közben az ütések hatására, de testével a nejét is magával rántotta, így annak popója is erősen súrlódott az árbochoz s így már Ő is fel-felkiáltott a fájdalomtól. Jó ideig tartott ez a verés a részemről, majd mikor már szinte sírva könyörögtek irgalomért, akkor leálltam és megkérdeztem:
- Miért nem használtátok a szabaduló szót?
- Hüh, el is felejtettem, hogy használjam. – mondták ki szinte egyszerre, egymásra nézve.
Elnevettem magamat ezt hallva és így szóltam:
- Megtettem, amire kértetek fent Pesten. Együtt kínzódtatok, mert ez volt a kívánságotok.
- Igen, tényleg. – jött a válasz kicsit megkésve Tőlük.
- Itt a tavon tegnap, majd ott fent a présháznál, a présházban és a ház előtt, körülötte külön-külön kellett elviselnetek a kínokat, melyeket időnként Ti okoztatok egymásnak, de ma, itt végre már együtt is viseltétek el azokat. Vagyis együtt kínzódtatok.
- Köszönjük Uram. – hallatszott szinte egyszerre a válaszuk és látszott szívből jött.
- Ne feledjétek el ezt a két napot, s ha újabb gubanc adódik, mindig erre gondoljatok, hegy együtt sok mindenen könnyebb átjutnotok, megoldanotok. – intettem Őket.
Majd kioldoztam a kötelékeiket, hagytam Őket a fedélzeten pihenni, napozni, majd hazafelé kicsit úszkálni, lubickolni is. Beérve kikötöttem a vitorlást, rögzítettem mindent, majd beszálltunk a kocsiba és hazahajtottunk Budapestre.

(vége)