Dombi (66)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kínzódnánk Önnél (II.4)

2013. 05. 26. 16:50 | Megjelent: 721x
A srác kicsit izzadtan lógott a köteleken és élvezettel tűrte a neje nyelvjárását, „takarítását”. Mikor az befejezte még odahajolt és egy nagy, nyelves puszit is váltottak. Úgy döntöttem nem adok sok időt az enyelgésre, mert még várt reánk pár dolog: rendet kellett tenniük itt a présházban s környékén, majd lecipekedni a kocsiba a dolgokat s végül még egy kis vitorlázást is terveztem a tavon hazaindulás előtt.
Hamar összecsomagoltunk s mindent levittünk a kocsihoz s be is pakoltunk abba. Majd azzal mentünk a stég végéhez. Onnan már a vitorláshoz be a nádason át gyalog, de ekkor már újra nem volt rajtuk ruha, mert az a kocsiban maradt. Össze voltak a kezeiknél bilincselve és ahhoz egy lánc tartozott, amivel vezettem be Őket a vitorláshoz. Odaérve már gyakorlottan szálltak be abba s intésemre végig is feküdtek egymás mellett a padlón. Én kivezettem a vitorlást és már a tavon siklott, mikor lenézve rájuk, lenyúltam s kinyitottam a bilincset. Felültek, majd hamarosan észbe kapva térdeltek előttem alázatos tartásban. A csajt kivezényeltem a fedélzetre és háttal átfogva a főárbocot újra megbilincseltem. A férjét pedig elé térdeltettem, hogy nyalja ki alaposan. Nem sokára már mindketten apró sikkantásokat hallattak, láthatóan élvezték a helyzetüket a sikló, imbolygó vitorláson. Hogy a férj le ne csússzon a fedélzetről, rögzítettem! Nem csak a kormányt egy időre, de Őt is úgy, hogy kapott a már úgyis dárdaként álló farkára egy spéci szíjat, amivel a faroktővéhez rögzítettem azt, majd a kis lánc végén lévő másik szíjat a farok végéhez, de a golyók előtt csatoltam össze. Így szépen kiemelkedett s elválasztotta egymástól a golyóit. Majd ehhez a kis láncocskához alulról rögzítettem egy hosszabbat, amit az árboc tövéhez kötöztem. Így már biztos lehettem, hogy a férj nem fog leesni egy kanyarnál, mert a lánc úgy meghúzza a farkát, olyan fájdalmat okoz ezzel, hogy eszeveszetten kapaszkodni fog és mászik közelebb az árbochoz, csak enyhüljön a farkán a szorítás és így a fellépett fájdalom.
Visszamászva a kormányhoz haladtunk tovább a tavon, míg nem kipróbáltam a módszerem sikerességét. Ők ketten alaposan el voltak foglalva egymással, a srác csak térdelt a neje előtt és nyalogatta, szopogatta, kényeztette a csiklóit, nem is kapaszkodott, minek gondolhatta. Én egy hirtelen kanyart tettem, mire a srác elcsúszott a nejétől és bár próbált megkapaszkodni az árbocba, az nem sikerült, viszont szinte azonnal felkiáltott és a farkához kapott. A neje is próbált utána nyúlni, végre kapcsolódtak a kezeik s a srác nagy erőfeszítéssel visszahúzta magát az árbocig. Felsóhajtott, de a neje is. (Igaz én is segítettem a kontrakanyarral.)
Most már elővigyázatos volt, mert az egyik kezével mindig kapaszkodott s csak a másikat és a nyelvét használta neje izgatására. Tanult a leckéből. Egy idő múlva a srácot is talpra parancsoltam és átöleltettem vele az árbocot, így csatoltam fel a csuklóbilincseket. A srác próbálta így is elérni a nejét, de ez nem volt könnyű, viszont egy újabb hullám hatására kicsúszott alóla a lába, így térdre esett, ami fájdalmas hatással volt rá. Megint felkiáltott kínjában s iparkodott talpra állni, amilyen gyorsan csak tudott, hogy szabaduljon a fájdalomtól. Most értette meg mit, miért tettem. Egy ideig siklottunk szépen a vízen.
Majd újabb ötletem támadt. Most a neje elé állítottam a srácot, s Őt is, meg az árbocot is át kellett karolnia. Úgy csatoltam össze a csuklóbilincseit, de a láncot is kikötöttem a neje lábai között vezetve az árbochoz. Már rosszat sejtett, gondterhelten nézett felém, míg visszaálltam a kormány elé. Egy ideig semmi sem történt, így lassan oldódott a feszültsége s újra a nejére kezdett koncentrálni. Szemeztek egy ideig, majd már csókolóztak is, alapos, nyelves puszikkal. A nejére szinte rádőlt teljes súlyával, hogy biztosítsa a stabilitását. Ekkor újabb hullám- és kormánymozdulat együttes hatására megint kicsúszott a lába. Térdre esett a neje előtt s már ordított is a fájdalomtól. Több kiáltás is elhangzott részéről, mire stabilabb helyzetbe tudta hozni magát s megszűnt a fájdalma. Láttam a testén, ez utóbbi eset igen meggyötörhette a farkát és a golyóit is, mert nagyon el volt kámpicsorodva. Kérlelőn nézett volna, hátra rám, de abból a helyzetéből nem láthatott meg, ezért engedély nélkül, megszólalt:
- Uram, kérem, ha kérhetek egy kis szünetet, ez nagyon fájdalmas volt. – nyögte ki, de már a neje is csatlakozott hozzá:
- Legyen könyörületes szegényhez Uram, inkább engem kínozzon. – szólt feláldozóan.
- Mindketten büntetést érdemeltek ezért, amit azonnal meg is kaptok, csak rögzítem a kormányt. – szóltam s cselekvés után már léptem is fel melléjük a fedélzetre.
A kezemben hozott bőr korbáccsal lecsaptam a srác védtelen, de szépen domborodó popóira és szépen kipirosítottam azt a folytonos ütéseimmel. Azt is elértem ezzel, hogy nem csak a srác teste rázkódott, vonaglott meg időnként, sziszegett közben az ütések hatására, de testével a nejét is magával rántotta, így annak popója is erősen súrlódott az árbochoz s így már Ő is fel-felkiáltott a fájdalomtól. Jó ideig tartott ez a verés a részemről, majd mikor már szinte sírva könyörögtek irgalomért, akkor leálltam és megkérdeztem:
- Miért nem használtátok a szabaduló szót?
- Hüh, el is felejtettem, hogy használjam. – mondták ki szinte egyszerre, egymásra nézve.
Elnevettem magamat ezt hallva és így szóltam:
- Megtettem, amire kértetek fent Pesten. Együtt kínzódtatok, mert ez volt a kívánságotok.
- Igen, tényleg. – jött a válasz kicsit megkésve Tőlük.
- Itt a tavon tegnap, majd ott fent a présháznál, a présházban és a ház előtt, körülötte külön-külön kellett elviselnetek a kínokat, melyeket időnként Ti okoztatok egymásnak, de ma, itt végre már együtt is viseltétek el azokat. Vagyis együtt kínzódtatok.
- Köszönjük Uram. – hallatszott szinte egyszerre a válaszuk és látszott szívből jött.
- Ne feledjétek el ezt a két napot, s ha újabb gubanc adódik, mindig erre gondoljatok, hegy együtt sok mindenen könnyebb átjutnotok, megoldanotok. – intettem Őket.
Majd kioldoztam a kötelékeiket, hagytam Őket a fedélzeten pihenni, napozni, majd hazafelé kicsit úszkálni, lubickolni is. Beérve kikötöttem a vitorlást, rögzítettem mindent, majd beszálltunk a kocsiba és hazahajtottunk Budapestre.

(vége)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.