Egy szombat este

Szombat este volt. Szombat este a megtisztulás estéje. Az Úrnő és szolgája ezen az estén beszélik át a hét történéseit, és rendezik le a hét folyamán felgyülemlett kihágásokat.

Az Úrnő alapelve volt, hogy sosem büntetett indulatból. Ha nagyon ideges lett is, egy mély sóhajjal és néhány halk szóval elintézte a dolgot. A szolga már tudta, hogy ilyenkor rosszat tett, és nagyon gyorsan megpróbálta helyretenni amit elrontott. Ez persze nem jelentette azt, hogy az Úrnő elfelejtette a kihágást. Kis noteszben vezette a listát. Mi történt, mi mennyi büntetést von maga után.

Hétközben sosem ütött nevelési célzattal. Játék közben igen, de az nem volt nevelő célzattal.

De most szombat volt, és az Úrnő kezében ott volt a lista. Arcán mély szomorúság tükröződött. A szolga nagyon hanyag volt a héten. Baráti hangnemben beszélgettek, de a sorok között érezni lehetett a közelgő vihar előszelét. A szolga Úrnője parancsára előkészítette a bakot, a szerszámokat és a kötöző kellékeket.
Az Úrnő csöndesen ennyit mondott: Ezen a héten sok bosszúságot okoztál kicsim.
Ezután a bakra mutatott, ahol a szolga gyorsan elfoglalta a helyét, és a végtagjait a bak lábai mellé tette. Az Úrnő rutinosan kötözte ki a szolgát, mélyen elmerülve gondolataiban.
Nem volt szadista, és sohasem szerette a brutális büntetéseket, de a szolganevelésben kérlelhetetlenül következetes volt. Ezen a héten a szolga 50 gumikorbács ütést és 80 nádpálca csapást érdemelt ki.

Amikor végzett a kötözéssel, egy nagy plugot nyomott fel a szolgának, hogy kellemetlenül nyomja a fenekét, majd csipeszekkel látta el a heréit és a mellbimbóit, és az egészet egy lánccal fogta össze. A szolga fájdalmasan nyögött már az előkészületek alatt. Ez a rész felizgatta az Úrnőt, aki egy kis nedvességet is érezni vélt a lábai között, ezért arra gondolt, talán nem is lesz olyan szörnyű a büntetés. Jobb kedve lett, és mosolyogva szólt a szolgához: "Az első pont 20 gumikorbács, amiért négyszer visszabeszéltél. Mindegyik ütés után hangosan kimondod: Nem beszélek vissza Úrnőmnek!"
Elhelyezkedett, majd lesújtott.
A gumikorbács vörös csíkokat hagyott a szolga hátán, aki összerándult a fájdalomtól. Amikor levegőhöz jutott remegő hanggal mondta: "Nem beszélek vissza Úrnőmnek! Köszönöm!"
Az Úrnőn jóleső bizsergés futott át, hogy a szolgának még ilyenkor is eszébe jut megköszönni a büntetését.
Felemelte a korbácsot, és újból lecsapott. A szolga összerándult, majd mondta a szövegét. A csapások egymást követték, és az Úrnő érezte, ahogy a nedvesedés a lábai között egyre erőteljesebb lesz.
A 20 korbács után kis pihenőt engedélyezett a szolgának, aki nagyon nyöszörgött.
Megszánta, és úgy döntött a pálcákkal folytatja, mert nem akarta, hogy a szolgája nagyon kikészüljön.
"Késés! Tíz alkalommal késtél! Tízszer 5 pálca! Minden pálca után hangosan mondod: Igyekszem pontos lenni Úrnőm!"
Megsuhogtatta a pálcát, és lecsapott. A szolga fenekén abban a pillanatban egy fehér csík jelent meg, ami mire kimondta a szövegét, pirosba alakult át. A csík vége vöröses lett. Az Úrnő megijedt az ütése hatásától, de tudta, hogy nem engedhet.
Folytatta a büntetés végrehajtását. A szolga vonaglott a fájdalomtól, és szavai gyakran elcsuklottak, nyögésben végződtek. Az Úrnő kezdte egyre kevésbé jól érezni magát.
Amikor végzett, kiment és elszívott egy cigarettát. A hangulata egycsapásra elromlott, amikor belegondolt, hogy mennyi van hátra, és a szolgája milyen rossz állapotban van.
"Háromszor elfelejtetted megtakarítani a cipőmet este, és reggel nekem kellett ezzel foglalkoznom. Háromszor 10 gumikorbács! Mindegyik után mondd: Minden este megtakarítom Úrnőm cipőit!"
A szolga háta vörös csíkokkal volt tele, a háta szélén, ahol a gumi vége leért, bíbor aláfutások keletkeztek. Az Úrnő megborzongott. Majdnem rosszul lett a látványtól. Erőt vett magán, és határozott így szólt: "Kezdjük!"
Az első utés után a szolgát mintha áramütés érte volna. A háta már rendesen megdagadt, az előző ütések nyomai érzékenyek lettek, és rendesen fájtak is.
Levegőért kapkodott, és minden erejét összeszedve mondta a mondatát. Nagyon megjegyezte, hogy milyen fájdalommal jár megszegni az Úrnőnek adott szavát. Az ütések jöttek egymás után, a szolga pedig elkezdett zokogni. Feladta a férfiasságát, a büszekeségét a tartását. A fájdalom letarolta az agyát, és csak a büntetés mondata visszhangzott a fejében: "Minden este megtakarítom Úrnőm cipőit!"
Mire a 30 korbács végére értek, nem lehetett érteni mit is mond. Sírt, felszabadultan, hogy megkapta a büntetését, és az Úrnő megbocsájtott neki.
Az Úrnő megindult, hogy megsimogassa a szolgáját, de az utolsó pillanatban, mielőtt hozzáért volna eszébe jutott, hogy most nem lehet. A szíve majd megszakadt, amikor látta a szeretett szolgáját, amit zokog, és ő nem vigasztalhatja meg. Hirtelen nagyon gyönge lett, és úgy érezte nem tudja végrehajtani a megmaradt rendetlenségért kiszabott háromszor tíz pálcát.
Megfordult, és összeszorította az ajkait... Pár pillanatig erőt gyűjtött, majd visszafordult és így szólt: "Rendetlenségért háromszor tíz pálca. Minden ütés után mondd: Mindig elrakodok magam után Úrnőm!"
A szolga görcsösen kapaszkodott a bak lábaiba, amikor az első ütés leért. Azt hitte vége, elájul, de a teste kibírta. Hangosan kimondta:"Mindig elrakodok magam után Úrnőm!"
Az Úrnő behunyta a szemeit, majd újra és újra lesújtott. Hallotta, hogy a szolga mond valamit, de kilépett abból a térből és időből. Csak számolt és ütött. Amikor végzett, gyorsan leoldott a szolgát, kivette a plugot, és levette a csipeszeket. A szolga még egyszer fájdalmasan összerándult, és lemászott a bakról. Az Úrnő leült a fotelbe, becsukta a szemeit, és halkan magához hívta a szolgát. A szolga odament és Úrnője ölébe hajtotta a fejét. Fájt mindene, és próbálta összeszedni a gondolatait, hogy még egyszer bocsánatot kérjen. A szavak vad táncot jártak a fejében, amihez a teste minden porcikájából áradó fájdalom szolgáltatta a fülsiketítő zenét. Teljesen belefelejtkezett a gondolataiba, amikor valami nedvesség érte az arcát. Felnézet Úrnőjére, és látta, hogy hogy csendesen sír.
A szolga ledermedt. Nehezen jutott el az agyáig, hogy ez a kemény nő, aki soha nem mutat szélsőséges érzelmeket, sír.
A szolgában ott és akkor megvilágosodott, hogy kétszer is fájdalmat okozott Úrnőjének. Először, amikor megszegte a szabályokat, másodszor pedig amikor olyan büntetést érdemelt ki, aminek a végrehajtása ekkora fájdalmat okozott az Úrnőnek.
Hirtelen kisöpört minden gondolatot a fejéből, és csak ennyit mondott: "Bocsánat Úrnőm, hogy ennyire meg kellett büntetnie. Nagyon sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam!"
Az Úrnő kizökkent fájdalmából, és ez a csodás bocsánatkérés az egekbe emelte a lelkét.
Szolgája rájött arra, amit sosem mondott volna ki: minden ütés, amit a szolgájára mér, ugyanannyira fáj neki is, ha nem jobban, mint a szolgának.
A szolga szivét elöntötte a szerelem, a hála és a gyönyör. Úrnője egy csodás fényben ragyogott előtte, és tudta, hogy ezentúl minden cselekedetére még nagyobb figyelmet fordít, hogy az imádott Nőt többet meg ne bántsa